Hogyan válik egy nő sorozatrandizóvá? Egyáltalán mi ez? Csak kávézgat és ebédelget, vagy szexelni is szokott, sorozatban? (Szokott.) Szimplán szexmániás lenne? Vagy képtelen kötődni? Vagy csak túlságosan szereti a változatosságot? Miért csinálja, és miért nem állapodik meg már végre? Mikor pedig a társadalom ezt várná tőle, hogy végre találjon valakit, akihez férjhez megy és attól kezdve persze beállhatna a monogámok nagy és boldog családjába. Az a vicc, hogy még ő maga is ezt prognosztizálja saját maga számára...
Gianna, a sorozatrandizó azonban per pillanat élvezi az életet. Nem vállal kizárólagosságot senkivel kapcsolatban: vannak visszatérő partnerei, akikkel rendszeresen találkozik, és mindig akadnak az étlapon újabb pasik is. Szereti az első randik bénázását, és, hogy sose lehet tudni, mi lesz az egészből, de érdekes módon teljesen kizárja az online társkeresést (valami rejtélyes oknál fogva azt gondolja, hogy ez veszélyesebb, mint bárokban felcsípni pasikat, pedig ebben spéci nincs igaza, az a veszélyesebb, amit ő csinál - szerintem.)
Hogyan lett az eredetileg monogám jókislányból sorozatrandizó? Húsz évesen szakított az első pasijával, a szakítás nagyon megviselte, azt hitte, eljött a világvége, de felbukkant kicsit sem konzervatív nagyija, és megnyugtatta, hogy sokkal jobban járt, mint ha elkötelezte volna magát egy nem működő kapcsolatban. Élje ki magát, ismerkedjen. És lőn.
Gianna mindent belead, majdnem minden héten randizik, az eddigi csúcs egy héten 5 találkozó volt, 5 különböző pasival, és persze előfordul, hogy ugyanazon a napon többekkel is találkozik. Némelyikkel semmi se lesz, másokkal egyéjszakás kaland, ismét másokkal pedig többé-kevésbé rendszeres szex, de ezek az alkalmak sosem csak szexről szólnak: a beszélgetés, az evés-ivás, a nevetés, ugyanolyan fontosak, mint maga a szeretkezés.
Élete azért nem fenékig tejfel: voltak már rossz tapasztalatai féltékenység miatt, mert a férfiak se értik meg mind, hogy ő tulajdonképp úgy működik, mint sok férfi: nem csak szerelmes állapotban szexel, és nem csak egy, sőt, nem is csak két emberrel. Van, aki emiatt kést ragad... Elképzelhető, hogy nem kéne ezt a dolgot ennyire nyíltan csinálni? Csak kérdem... Mindig nagy dilemma, hogy az ember, ha kisebbségi magatartásformát követ, okosan teszi-e, ha azt teljesen nyíltan felvállalja, akár annak tudatában, hogy önmagának ezzel sokat árthat, vagy bölcsebb, ha inkább titkolja, amennyire csak lehet (de ezzel beismeri, hogy ez valahol szégyellnivaló - pedig nem az). Gianna egyelőre felvállalja.
Olykor eszébe jut, hogy nem lesz-e érzéketlen ettől a sok randitól és különböző pasikkal töltött időtől, a változatos szextől. Vajon nem válik-e teljesen immunissá a komolyabb érzelmekre? (Ez valószínűtlen.) A mások számára izgalmas randizás neki már rutin, nem is izgul: hogy egyszer erre majd ráun, az elképzelhető, főleg, ha nem alakít ki szilárd barátságokat eközben (nem az egyéb barátaira gondolok, azok vannak, hanem a szexpartnerei között fellelhető barátokra).
Az az elképzelése viszont, hogy ő majd egyetlen férfival hosszú távon megelégszik, nekem kicsit utópisztikusnak tűnik: aki ilyen beállítottságú, az szerintem nem sokáig fogja bírni a monogámiát. Nyilván az az első élmény is benne van ebben, amely annyira megviselte: most tart a csalódástól, ezért nem akarja kiszolgáltatni magát. Az is kérdés, hogy hány pasi tudná elviselni a tudatot, hogy Gianna ilyen promiszkuitásban élt: hagyományos felfogású férfiak aligha, márpedig ő ebből nem fog titkot csinálni.
Kicsit furcsa, hogy nem jut el addig a gondolatig: talán nem a szigorú monogámia való neki: végül is sorozatrandizó (vagy valami könnyedebb verziója) lehet az ember egy nyitott kapcsolatban is. Esetében szerintem sokkal szerencsésebb lenne, ha eleve ilyen felállásban gondolkodna, nagy csalódások elkerülése végett. Nyilván az is elképzelhető, hogy pár évig boldogan élne monogámként, de ahogy megmutatkoznak az első repedések azon a kapcsolaton, vagy nyitni akarna, vagy szakítana (ha módjában áll).
Persze nem kizárt a titkos kalandozások verzió sem, de az ő múltjával nagyon nehéz lenne titkolózni. Igazán kíváncsi lennék a sorsa alakulására, illetve arra, hogy többé-kevésbé nyíltan hány nő él így a nyugati társadalmakban, és közülük hánynak sikerül a monogám "ugrás". És meddig bírják. Leginkább persze az az érdekes, hogy a monogámiára még ők is úgy tekintenek-e, mint célra, amelyet egyszer el kell érni, és amely valami csoda folytán megoldja minden gondjukat.