Ritkán nézek meg videókat, de erre a poliamór házaspárként aposztrofált két emberre, Eilin-re és Andrew-ra kíváncsi voltam: leültek egy kamera elé egymással szemben és cetlikről kérdéseket olvastak fel, amelyekre a másiknak valamilyen módon válaszolnia kellett. A szituáció nagyon is mesterkélt, már maga az is, ahogy odaültették őket, a lehető legkényelmetlenebb: egymással szemben, közöttük egy térdig érő asztal: esély sincs arra, hogy egymáshoz érjenek, miközben olyan témákról beszélnek, amelyek esetén egy szerelmespár szerintem szükségét érzi, hogy megérintse egymást... (Jó, tudom, ez az egész egy sorozat része, de a rendezők végezhettek volna jobb munkát is.)



Három kameraállásból veszik őket, a kamera általában egyszerre mutatja kettejüket megosztott képernyőn, tehát látni lehet, hogy miként reagálnak egymás mondandójára, vagy oldalnézetből látjuk őket, a kis asztallal, egy amúgy teljesen üres stúdióban. A környezet a lehető legsemlegesebb és a lehető legalkalmatlanabb ilyen témák őszinte megbeszélésére, szerintem. Az is igaz, hogy nincs mód "menekülni", vagyis máshová nézni, valamivel játszadozni, valamit az ölükbe tenni védekezésként... Hogy ez mennyire volt szándékos, mennyire nem, azt nem tudom. 

Az alapszituáció az, hogy négy éve élnek házasságban, és a pasi előállt azzal, hogy ő nyitni akar - a felesége előtt nem is élt soha monogám kapcsolatban, úgyhogy számára ez a tapasztalat új (és nehezen bírta a korlátozást) - míg a nő számára a nyitott kapcsolat volt eddig ismeretlen és a testbeszéde alapján ijesztő. Úgy tűnik, a nőnek esze ágában se lett volna magától kilépni a monogám keretek közül, de miután önmagának is beismerte, hogy biszexuális, megtette. Van egy elég nehezen érthető rész (2. perctől), ahol az előző éjjel történt dolgokról esik említés, úgy tűnik, hogy a nő egy másik férfival szeretkezett a férje jelenlétében, és a férj látta rajta, hogy zavarban van, bizonytalan abban, vajon hogy reagál majd a férj mindarra, amit lát. (Az sajna nem derül ki, hogy reagált, de nem úgy tűnik, mintha zavarta volna a dolog.)

Természetesen nem ez az első beszélgetésük, hónapok óta rágják a témát, és biztos vagyok benne, hogy odahaza nem ilyen higgadtak... Amúgy az egész inkább csak nyitott kapcsolatnak tűnik, és nem poliamóriának, legalábbis ebben a fázisban: semmi nem utal arra, hogy bárki külsőssel érzelmi kapcsolatuk is lenne, inkább csak szexuális élményekről esik szó. 

Az első kérdés a nő részéről: miben különbözik a másokkal átélt szex attól, amit vele él át a férje. Sokféle választ lehetne erre adni, részletekbe menőt is, de a pasi maximálisan kikerülni a konkrétumokat, energiákról beszél, és arról, hogy a kérdés nem is az, hogy mi a különböző, hanem, hogy miként lehetne egyáltalán ugyanolyan. Van a nőnek egy elharapott kérdése, amit én úgy értelmeztem, hogy arra lenne kíváncsi, tetszik-e a pasinak másokkal, illetve, hogy jobb-e vagy rosszabb-e, mint vele, de a férj csak arra reagál, hogy persze, tetszik neki a tapasztalat, mert szeret tanulni, új dolgokat megélni. (Nagyon klinikai a nyelv, amit akkor használnak, amikor kényes témák kerülnek szóba, mintha rengeteg elméletet olvastak volna róla. Én még életemben nem láttam férfit így beszélni a saját kapcsolatáról, ez a tudatosság vagy mesterkéltség nagyon furcsa, de fogalmam sincs, milyen merev és távolságtartó lennék én magam kamera előtt...)

Andrew aztán azt kérdezi, hogy ez a struktúra hogyan működik Eilin számára, itt úgy tűnik, a nő a könnyeivel küszködik, és a végén kijelenti, hogy szerinte vagy megszoksz vagy megszöksz módon tud ez csak funkcionálni, egyelőre ő nagyon nem úgy néz ki, mintha megszokta volna már, de szökésre se gondol, ahhoz túlságosan szereti a férjét, illetve nem reméli, hogy esélye lenne hozzá hasonló, majdnem tökéletes partnert találnia ebben az életben.

Hogy milyen emberekkel feküdt le már a férj, az nem kerül szóba, sem az, hogy milyen jellegű a kapcsolat velük, alkalmi vagy tartós, az egész beszélgetés általánosságokra szorítkozik, pedig ha már nyílt beszélgetésről van szó egy nyitott kapcsolatban, akkor szerintem ennél sokkal több konkrétum, és sokkal kevesebb elmélet hangzik el. (A kommentelők közül többen biszexuálisnak, sőt, melegnek mondják a férjet, de igazából erre semmi nem utal, csak a nő vallja be, hogy ő bi.)

Felmerül az a kérdés is, vajon ki hozott több áldozatot a kapcsolaton belül, és a férfi elismeri, hogy a nő, bár nem a monogámia feladását emlegeti ebben a kontextusban, inkább azt, hogy a házasságukért milyen karrierbeli terveket kellett a nőnek feladnia - azt hiszem, itt ügyesen kikerülte a kényes pontot. (Az amúgy nem világos, hogy a kérdéseket ők írták egymásnak vagy mások írták nekik, mert a férfi az utolsónál például úgy reagál, mikor felolvassa, mintha meglepődne - többszöri megnézés után arra hajlok, hogy egy harmadik személy írta a kérdéseket.)

Beszélnek arról is, hogy ki szereti jobban a másikat, és meglepő módon egyetértenek abban, hogy Andrew az, aki jobban szeret, pedig gondolom, sokan abból indulnának ki, hogy Andrew, aki a kevésbé monogám kettejük közül, kevésbé szereti a feleségét, de mindketten úgy vélik, hogy az ő érzései mélyebbek.

Nézzétek meg, ha nem is értitek tisztán a szöveget, már csak a testbeszéd miatt is érdemes belepillantani, kinek mi jön le az egészből... A legtöbb kommentelő szomorúnak találta a beszélgetést, és rengetegen vádolják a férjet, addig mennek el, hogy úgy néz ki, mint egy sorozatgyilkos, meg hogy teljesen cinikus és hideg, nem érti, min megy keresztül a felesége... Pedig az egyetlen konkrét szex, amit említenek, a nő számlájára írható, noha elismerem, én is csak sokadik megnézés után értettem meg, hogy pontosan hogy is volt az egész, arra tippelek, hogy a felületes nézők egyszerűen félreértették, ami elhangzott.

Nyolc perc egyébként is túlságosan kevés ahhoz, hogy ítéletet mondjunk emberekről, főleg, ha még soha nem voltunk hasonló szituációban. Nem hiszem, hogy ilyen körülmények között bárki is természetesnek hatna. A beszélgetés ennek ellenére szerintem érdekes.