Nem is tudom, hány "jótanácsot" olvastam már különböző könyvekben és blogokban arról, hogy milyen módszerrel lehet megmenteni egy házasságot félrelépés vagy szeretői viszony UTÁN. Biztos létezik valamiféle szakmai protokoll, amely tiltja, hogy az ember terapeutaként mást írjon, különben nem tudom elképzelni, hogy miért adnak felnőtt, az emberi lelket behatóan ismerő egyedek ennyi életszerűtlen tanácsot. Nem csak, hogy életszerűtlen, hanem az egyénre nézve rendkívül káros tanácsokat.



Az persze, hogy mi hangzik el konkrét esetekben, az egyéni üléseken, nem publikus, de mivel erről is van tapasztalatom, azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem ilyesmi... Sőt, konkrét tanácsok nem is fordulnak elő általában, a terápiában az adott ember vagy pár saját maga kell kialakítsa megoldásait, kompromisszumait. 

De nézzünk néhányat a nagyközönségnek leírt, általánosító jellegű, és általános érvényűnek beállított tanácsok közül. Vajon miért vállalhatatlanok szerintem az ilyen, alapszabályként beállított tanácsok, ha az ember túl akar élni egy házassági krízist, akár úgy, hogy nem lép félre többé, akár úgy, hogy folytatja a viszonyát? Merthogy ez az opció, hogy sokan folytatják, az említett listákon még csak nem is szerepel. Pedig az élet bizony sokszor így működik. 


1. Tárd fel a teljes igazságot! Ne hallgass el semmit a múltról.

Drága terapeuta, aki ilyesmit írsz, voltál te már hasonló helyzetben? Vagy csak sokat olvastál az őszinteség értékéről, meg a nyílt kommunikáció varázshatalmáról? Még gyakorlatilag egyetlen könyvben vagy cikkben sem fedeztem még fel, hogy bölcs gondolataikat megosztó szakemberek vitték volna a balhét, és beismerték volna, hogy ők maguk is félreléptek már. Vagy, hogy őket is megcsalták volna. Szakmaiatlan lenne belekeverni a téma tárgyalásába ezt az apró infót? Mikor arról írnak, hogy milyen egy házasság, soha nem tartják szakmaiatlannak, hogy a saját tapasztalataikra hivatkozzanak. Mikor gyereknevelésről írnak, soha nem mulasztják el, hogy saját sztorikkal színesítsék a palettát. Csak éppen a hűtlenségről írók nem voltak soha hűtlenek, ők csak a kliensek elmeséléseiből ismerik az egész jelenséget. 

Miért nem érdemes megfogadni ezt a tanácsot? Mert ez olyan, mintha egy egész fegyverraktárat adnánk a házastársunk kezébe. Ha véget akarunk vetni a házasságnak, még akkor se legyünk túl őszinték, mert váláskor a valószínűleg sértett partner felhasználhatja ellenünk, mondjuk a gyermekelhelyezési vitában (az a dög, aki x számú nővel/férfival hentergett, ne akarja a gyerekemet nevelni), de ha meg akarjuk menteni a kapcsolatot, akkor végképp ne szembesítsük a férjünket/feleségünket mindennel, ami eddig titokban maradt. A lehető legkevesebb ember tudja ezt elviselni, akarja valóban tudni, és képes utána úgy tovább élni, hogy ne merő szemrehányás legyen. (Rosszabb esetben súlyos testi sértés is lehet a következmény.) Már maga a tény, hogy hűtlenek voltak hozzá, épp elég, nem kell a részletezés. Ne légy nyitott könyv, és ne vallj be kényszeresen mindent, mert nagyon sokáig bánni fogod. (Kb 1 ezrelék az olyan partner, akinek be lehet vallani mindent, de az ilyen eleve nem is akad ki azon, ha hűtlenek hozzá.)


2. Adj hozzáférést a házastársadnak mindenféle adatodhoz! (mobil, e-mail, bank, chat)

Azt hiszem, jobb, ha rögtön lábon lövöd magad. Akkor legalább sajnálni fognak. Ez spéci Michelle Weiner-Davis házassági terapeuta zseniális ötlete, szerinte így juthatunk vissza abba az állapotba, hogy a házasságunk ismét szeretetteljes legyen. Úgy látszik, a totalitarizmust nem tudja megkülönböztetni a szeretettől, mert amit itt javasol, az 1984 kicsiben. 

A te adataid a te adataid, és senkinek, még a feleségednek/férjednek sincs joga belepiszkálni. Hallottál már olyan nőről, aki leszedte a házaspár összes pénzét a közös bankszámláról? Ugye, hogy ugye? Nos, ezt például nem kéne megkockáztatni. Soha ne szolgáltasd ki magad ilyen mértékben. Ne feledd, hogy a másokkal folytatott kommunikáció tartalma nem csak a te titkod, hanem azoké a másoké is, adott esetben a barátaidé, a szeretőidé, a munkatársaidé. Ha a saját naplódat hozzáférhetővé teszed, az egy dolog, bár abban is lehet rengeteg, másokra vonatkozó bizalmas információ, de a levelezésed még inkább kiszolgáltat más embereket... Szóval: ne tedd!


3. Szakíts meg minden kapcsolatot a szeretőddel vagy azzal, akivel félreléptél!

Ez a te döntésed, de ha nem akarod megszakítani, senki se kötelezhet rá. Senkinek nincs joga megtiltani, hogy kapcsolatban maradj valakivel, aki fontos neked. Nem a radikális szakítás fogja megmenteni a házasságodat, nem az egyik kapcsolat megszűnése teszi rendbe a másik kapcsolatot. Sőt, a szeretői kapcsolat durva, minden átmenet nélküli megszakadása erős elvonási tüneteket okozhat, depresszióssá, dühössé teszi a legtöbb embert, abszolút alkalmatlanná arra, hogy bármit is építsen. Hogy a házastársad elvárja tőled, hogy tedd ezt meg? Sőt, feltételül szabja? Köteles vagy engedelmeskedni? Te is kérheted, hogy ő értse meg, neked fontos a szeretőd. Ő se érti meg? Akkor sajnos nem lesz közös nevező.

Persze sokan azt a verziót választják, hogy otthon megígérik, nem lesz több kapcsolattartás, aztán úgyis azt csinálnak, amit akarnak, főleg, ha nem voltak olyan őrültek, hogy a 2. pontban szereplő tanácsot megfogadták volna. Ezért nem érdemes ezt a feltételt szabni, ha az ember nem akarja, hogy hazudjanak neki. Ha a hűtlen könnyedén megszakítja a kapcsolatot a félrelépő partnerével, akkor az nem jelent neki semmit. Ez esetben szinte nincs is jelentősége, hogy tartja-e vele a kapcsolatot. Ha jelent neki valamit, akkor viszont vagy nem fog menni a dolog, vagy rohadt dühös lesz miatta, és ameddig dühös, addig nem fog kedveskedni a házastársának sem... 

Amúgy a szerető is ember, neki is vannak érzelmei, őrá is illene tekintettel lenni. Bármennyire is a házasság megmentése a cél, attól még egy másik, számunkra fontos embert nem kéne a kukába dobni. 


4. Menj el AIDS-tesztre! Illetve vizsgáltasd ki magad!

Ez nem rossz tanács, de azért azt se kell gondolnunk, hogy minden ember, akinek több partnere van, már rögtön terjeszti is a nemi betegségeket. Legtöbb esetben azért kb tudjuk, hogy ki folytat extrém promiszkuis életmódot, és ilyenkor igyekszünk gumit használni. De ha meg akarjuk nyugtatni magunkat és egymást, nyugodtan menjünk el és csináltassunk meg annyi tesztet, amennyit csak akarunk. Ezt a viszony befejezésétől vagy folytatásától függetlenül megtehetjük. 


5. Ne csak mondd, hogy sajnálod, sajnáld is! Őszintén.

Aha, mert ez úgy megy, hogy ha bebeszélem magamnak, hogy sajnálom, akkor őszintén sajnálni is fogom. Hát, nem, ez nem így megy. Ne sajnáld, hacsak nem volt valami járulékos disznóság, amit a hűtlenséggel együtt követtél el. Az élvezetet és az örömöt, a szép dolgokat ne sajnáld, és ne add elő úgy, mintha félrelépni valami undorító, mocskos dolog lenne, és ne beszéld be magadnak, hogy mikor megtetted, nem is voltál magadnál. Ez nem lesz őszinte, pedig épp azt várnák tőled, hogy őszinte megbánást mutass.

Azt csak akkor mutass, ha tényleg úgy érzed, hogy indokolt, és tényleg bánod. De a teátrális melldöngetés és hajszaggatás mögött általában nincs más, csak cirkusz. Sajnálhatod, hogy megbántottál valakit, de azt, hogy boldog voltál, vagy még mindig az vagy, azt ne sajnáld. 


Visszatérve a címbéli kérdésre: azt hiszem, sok terapeuta egyszerűen nem mer szembenézni azzal, hogy a teljes őszinteség milyen eszméletlen romboló, és nem is vetnek számot a szélsőséges reakciókkal, amelyeket egy hűtlenségi ügy felszínre hozhat. Illetve oly mértékben elvakítja őket a monogám értékrend, hogy a hűtlenek jogait valósággal nemlétezőnek tekintik, mintha itt egyértelmű gonosztevő/áldozat szituáció lenne, és a hűtlenség olyan agressziót jelentene, ami miatt a földön csúszva kéne bocsánatot kérni. (Legalább is, amikor cikket vagy könyvet írnak, elég gyakran állnak hozzá így a témához.)

A megcsaltak felelőssége még csak fel sem merül ilyenkor, sem az, hogy milyen húzások várhatóak abban az esetben, ha az ember tényleg nyitott könyvvé válik és az összes adatát kiszolgáltatja... Még egy igazi büntetőjogi per esetében is jogunkban áll hallgatni és önmagunk ellen nem vallani. Nem hiába van ez így... Ne játsszuk el a jogainkat a magánéletben sem, mert a házastársunk bíró és büntetésvégrehajtó lehet egy személyben, ha hagyjuk. Persze tisztelet azoknak, akik nem bíráskodnak és nem zsarolnak: de még nekik se mondjunk el mindent feleslegesen. Nem csak a saját védelmünkben hallgathatunk, hanem tapintatból is. A jó kapcsolatok titka sokkal inkább a tapintat, mint a leplezetlen őszinteség.