Nemrég egy videó járt körbe-körbe egy kínai esküvői botrányról: a vőlegény szeretője is megjelent a szertartáson, mégpedig menyasszonyi ruhában és terhesen… Némi szóváltás után összeverekedett az igazi menyasszonnyal, aki szerint ő a hibás, mert nem vetette el a gyereket, tudván, hogy úgyse marad vele a szeretője.
Lehet ezen röhögcsélni, persze, igazából kedvem sincs megnézni az ilyen videókat, nem is tettem. Nem szívesen bámulom, ahogy más emberek tragédiája komédiába fullad és pár napig ezen csámcsog az internet népe. Most az mindegy is, hogy valódi jelenetről van-e szó, vagy megrendezett-e, szerintem nem szórakoztató.
Eltekintve attól, hogy az ilyen videók miért annyira népszerűek, elgondolkodtató, hogy mi lehet egy ilyen történet hátterében. Kínában persze nagyon mások a társadalmi viszonyok, nemrég oldották fel az egyke-szabályt, ami ugyan gátat vetett a túlnépesedésnek, de rengeteg leánygyermek halálát okozta (hiszen a kínai társadalomban a fiúnak van értéke). Rengeteg, a városokban élő szülőpár hagyja a gyerekét idősebb rokonoknál falun, mert képtelen megoldani a felügyeletet, munka viszont csak az urbanizált körzetekben van.
Így aztán nagyon is érthető egy olyan nő kétségbeesése, aki terhes a szeretőjétől, és ezzel magára marad.
De hagyjuk a kínaiakat: szeretőként megfoganni mindenképpen nagyon bonyolult helyzet elé állítja a nőket. (Tudom, hogy tipikus teleregény-szituáció is, de ettől még a valóságban ugyanúgy előfordul, és sokkal kevésbé vicces.)
Ha van hivatalos partnerük, lehet, hogy nem is tudják, kitől estek teherbe. És biztosan csak szülés után tudhatják meg – ha akarják. Persze olyan is van, hogy a hivatalos partnerrel épp a fogantatás időszakában nem is volt szex, így számára is világos lesz, hogy a gyerek nem lehet tőle.
Ha szinglik, még akkor is lehet, hogy több pasival is voltak, és nem tudják, kitől estek teherbe. Lehet akár ezek között házas és egyedülálló is. Ha egyetlen szerető van, és a dolog teljesen világos, a kérdések akkor is számosak.
Mondja-e el a nő, hogy gyereket vár? Vonja-e be a pasit a döntésbe, hogy megtartja-e vagy sem? Nyilvánvaló, hogy már az is véget vethet egy kapcsolatnak, hogy a férfi értesül a terhesség tényéről: lehet, hogy már ettől felhúzza a nyúlcipőt. (Főleg, mert ilyenkor a férfiak többsége az összes felelősséget a nőre hárítja, és sokan szándékosságot is feltételeznek, vagy okkal, vagy ok nélkül.) Van, aki inkább azt választja, hogy megtartja a titkát és elveteti a gyereket. Lehet, hogy a kapcsolata folytatódik, de már soha nem lesz ugyanolyan: haragudni fog a férfire, aki miatt feláldozta a gyerekét. (És ki tudja, lehet-e még neki valaha.)
Ha elmondja, akkor is valószínű, hogy egy nős pasi igyekszik majd megszabadulni a gyerektől, de a szeretőjétől is. Ha a nő ragaszkodik a gyerek megtartásához, az a férfi életét is teljesen hazavághatja, mert választania kell: teljesen lerázza magáról a felelősséget és cserben hagyja a nőt, meg a saját gyerekét (jó védekezés, hogy úgyse biztos benne, hogy tőle van-e, meg a nő biztos direkt esett teherbe), vállalja a gyereket, de nem fogja tartani vele a kapcsolatot (bevallja a feleségének és ezzel kockáztatja a házasságát, a családja egységét, vagy elhallgatja, de azzal a félelemmel kell együtt élnie, hogy egyszer majd úgyis kiderül), vagy azt mondja, rendben, igazából úgyis a szeretőmbe vagyok szerelmes, inkább elhagyom a családom és vele fogok élni.
Mindenféle valós történetet hallottam már: olyan is, amikor a férfi ugyan vállalta az apaságot és a felesége is tud róla, de egyáltalán nincs kapcsolata a gyerekeivel. Olyat is, hogy a férfi egy ideig együtt élt a szeretőjével, aztán megint bekattant nála valami és visszament az eredeti családjához, ráadásul úgy döntött, hogy nem is tartja a kapcsolatot az ex-szeretővel és a gyerekkel. Meg olyat is, ahol csak akkor derült ki, hogy a férfinak több éves gyereke van, mikor végre eldöntötte, hogy válik a nejétől, aki nem tudott neki gyereket szülni.
Ha még ma is vannak ilyen történetek, mennyivel inkább voltak a hatékony fogamzásgátlás megjelenése előtt. Aki azon sopánkodik, hogy mennyivel rosszabbak a mai erkölcsök, mint nagyanyáink idejében, az elől valószínűleg elhallgatták a legérdekesebb családi sztorikat, és sose figyelt oda töriórán. Köztiszteletben álló hivatalnok teherbe ejti házvezetőnőjét, majd a gyereket kiteszi a templom lépcsőjére, hadifogolytáborból hazatérő katona négy gyerek helyett ötöt talál otthon és egy szó nélkül elfogadja a helyzetet, feleség, akinek nem lehet saját gyereke és akinek a férje keres egy szegényebb sorsú lányt, aki kihordja azt a gyereket, akit utána a feleség nevel fel. A lombikprogramok előtt is voltak megoldások…
Persze krimik és politikai thrillerek is előszeretettel hoznak be a képbe ilyen történeket: az eltitkolt gyerek, a terhes szerető, akivel végezni kell, hogy ne végezzen a politikus reményteli karrierjével, megvásárolt hallgatás, a feleség bosszúja, és még sorolhatnánk.
Biztos nincs olyan, szülőképes korban és állapotban lévő nő, aki szeretői státuszából fakadóan ne gondolkodott volna-e azon, hogy ő mit tenne, ha teherbe esne. Ti mit tennétek, tettetek volna vagy tettetek hasonló helyzetben?