Szerintetek hány olyan társkereső van, aki úgy keres nem titkos kapcsolatot, hogy tulajdonképp van neki már egy titkos szeretője? Szerintem sok ilyen akad. Korábban már többször írtam az egyedül élő és egyedülállónak számító szeretőkről, akik vagy nagyon jól érzik magukat a viszonyukban, vagy vergődnek benne, de előbb-utóbb lehet, hogy szeretnének valakit, akivel felvállaltan is együtt lehet lenni, esetleg együttélésben, házasságban is gondolkodnak.



Csakhogy eszük ágában sincs szakítani a nős/férjezett vagy valamilyen elkötelezett relációban élő kedvesükkel addig, amíg csak keresnek. Vagy akár később se. De először nézzük azt az alapvetően monogám beállítottságú embert, aki egy már biztos lábakon álló kapcsolat mellett nem tartaná meg a szeretőjét. Na de mikor lesz egy kapcsolat biztos? És amíg nem az, addig miért is kéne felborogatnunk az életünket, lemondanunk egy értékes emberről?

Akinek van némi tapasztalata a társkeresőzésben, az pontosan tudja, hogy akár évekig is elhúzódhat a megfelelő alany megtalálása, és addig se kéne parlagon heverni, vagy csak azért, mert már nagyon szexelhetnékünk van, olyan kalandokba belemenni, amelyeket tulajdonképp értelmetlennek látunk. Főleg, ha egyébként a szeretőnket valóban szeretjük is, nem csak szexpartner számunkra, lelki értelemben is fontos, egyenest odavagyunk érte... Ami azért nem annyira ritka. Vagyis teljesen logikus, hogy akinek van szeretője, az nem fogja csak azért megszakítani vele a kapcsolatot, mert közben partnert keres. Úgy értem: "komoly" partnert.

Ha már itt tartunk, nézzük meg csak egy kicsit a szóhasználatot: ki mit ért "komoly" és "tartós" alatt. A hagyományos társkeresők szlengjében ez a két szó a monogámia szinonímája. Én is belefutottam már, hogy félreértettek: számomra se a komoly, se a tartós nem azt jelenti, hogy kizárólagos, meg házasságorientált. A szavak eredeti jelentéséhez ragaszkodom. Ugyanis egy nem monogám kapcsolat ugyanolyan komoly és tartós lehet, mint egy monogám. Ezek a szavak semmi mást nem jelentenek számomra, mint amit valóban jelentenek, és abszurdnak érzem, hogy a társkeresői szleng kifordítja őket eredeti jelentésükből, ugyanis ezzel azt sugallja, hogy a nem monogám kapcsolatok per definitionem komolytalanok és tiszavirágéletűek.

De térjünk vissza a szeretős társkeresőkhöz: vajon mit írjanak ezek az emberek az adatlapjukra? Vallják be, hogy nekik van valakijük, akivel nem akarnak szakítani, amíg biztos nem lesz, hogy találtak olyan komolyat és tartósat, amilyet szeretnének? Esetleg még akkor se szakítanának? Vagy mélyen hallgassanak róla? 

A kérdés tulajdonképp álkérdés: mert a poszt témáját épp az adta, hogy egy ismerősöm cenzúrába ütközött, mikor egy úgynevezett "komoly" társkeresőn, amelyet most nem nevesítek, beírta az adatlapra, hogy neki bizony van szeretője, és azonnal nem is fogja kirúgni, ha talál valakit. Az ügyfélszolgálatos szerint a poligámia nem kívánatos gyakorlat, mert csak csalódáshoz vezet... Ühüm. 

Következtetés: az illető ne vallja be, hogy neki van valakije, tehát csapja be nyugodtan az ellenkező nemű társkeresőket. Aki suttyomban tart szeretőt, azt persze nem lehet cenzúrázni, de aki nyíltan vállalja, az csak rosszul járhat. Másik kérdés: vajon miért nem tartja a társkereső ügyfélszolgálata vagy vezetősége elég érettnek az embereket ahhoz, hogy ők maguk döntsék el: ilyen feltételek mellett szeretnének-e ismerkedni az illetővel vagy sem? Miért gyámkodnak a társkeresők felett, főleg úgy, hogy valójában semmi információjuk nincs arról, ki hány egyéb partnerrel kavar párhuzamosan?

Ha egy "komoly" társkeresőn nem kereshet partnert egy bevallottan poli hajlamú ember, akkor mégis, hol keressen? Kézenfekvő megoldásnak tűnik a viszony.hu, csakhogy ennek pont fordított a küldetése: olyan, kapcsolatban élő embereknek ad teret, akik szeretőt keresnek, nem olyanoknak, akiknek szeretőjük már van, és élettársat szeretnének. Noha nyilván akadnak szinglik is ezen a társkeresőn, nem valószínű, hogy ők pont más szingliket keresnek, bár lehet, hogy tévedek. Én például esetleg mérlegelném a dolgot, sose lehet tudni alapon...

Kezdeti stádiumban léteznek poliamor társkeresők is, de ezek igen kis létszámúak, és a legtöbb hasonló helyzetű ember esetleg nem kifejezetten poliamor kapcsolatra vágyik, csak azt szeretné leszögezni, hogy amíg nem biztos az új partnerben, amíg teljesen képlékeny a kapcsolat, addig nem tenné lapátra a szeretőjét. Nyílt kártyákkal játszana - de hát nem hagyják. 

Ha már egyszer nem működik az a megoldás, hogy az adatlapon tüntesse fel, mi a tényállás, kénytelen minden egyes jelentkezővel külön közölni... Ez például sokkal több frusztrációhoz vezet, mintha az adatlapon szerepelne a dolog. Borítékolom a sértő és méltatlankodó megjegyzéseket a levelezőpartnerek részéről. Vagy az igazán jó megoldás, ha egyáltalán nem vallja be az illető, hogy van valakije? Vagy csak később vallja be, mikor már van tétje az egésznek? De akkor épp az lesz a vád, hogy eddig elhallgatta! 

És mikor érkezik el az a pillanat, amelyben az új partner kedvéért tényleg szakítani kéne a szeretővel? Már, ha olyan emberről van szó, aki hosszabb távon nem szeretne párhuzamos kapcsolatokat fenntartani. Már az első szex előtt közölni kéne a szeretővel, hogy akkor ennyi volt? De hány kezdődő kapcsolat vérzik el az első, második, harmadik szex után is! Meg a szerető is emberből van, érzései vannak, lehet, hogy nagyon is erős érzései: őt se lehet folyton rángatni, most szakítunk, most nem, attól függően, hogy a társkeresőzésnek éppen melyik szakaszában vagyunk... Ez olykor tényleg napszakról napszakra változik az elején, és ha intenzíven randizgatunk, akkor folyamatos hullámvasutazáson vehetünk részt. Ki az a szerető, aki elviseli, hogy az épp aktuális partnerjelölt most milyen kedvében van?

Vagy tényleg csak olyan emberrel érdemes próbálkozni, aki maga is poli beállítottságú, és nem zavarja a szerető megléte? Lehet, hogy egy ideális világban ez lenne a megoldás (az én ideális világomban mondjuk), de bevallottan poli beállítottságú ember kevés van, ráadásul az se biztos, hogy akinek most van szeretője, az el akarja kötelezni magát a poli életmód mellett. 

Az is nagy kérdés, hogy mennyire lehet más reakciókat várni egy ilyen helyzetben attól függően, hogy a társkereső férfi-e vagy nő. Vajon egy női adatlapon szereplő hasonló információ mennyiben jelent bizonyos férfiak számára olyat, hogy a nő csak szexelni akar, ergó gyorsan rá kell repülni (még, ha komoly kapcsolatra nem is tartják alkalmasnak)? Vajon átjön-e egyáltalán az üzenet lényege, vagy az egésznek a szokatlansága automatikusan félreértésekhez vezet?

Én még mindig azt tartanám célravezetőnek, hogy ne vallja be a szingli szerető, hogy van valakije - ha már az adatlapra nem írhatja ki. Célszerű, bár nem éppen fair, ha azt nézzük, hogy szeretnénk tiszta lappal kezdeni. De létezik egyáltalán tiszta lap a társkeresésben?