Van, aki számára csak vágyálom marad, hogy egy teljes éjszakát tölthessen a szeretőjével, mások meg rendszeresen részesülnek ebből a kiváltságból, és talán nem is értik, mi olyan különleges benne. Pedig nagyon más élményt nyújt egy (vagy több) egész éjszaka kettesben, mint az, ha csak napközben, szűkös időhatárok között tudunk találkozni. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire kivételes, amikor az ember akár több napot is kettesben lehet a kedvesével egyvégtében, és ebben több éjszaka is benne foglaltatik. Na jó, legalább egy-kettő.  



Persze nem mindenki vágyik erre az összegabalyodásra, mert tart az esetleges következményektől. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a lebukás kockázata nagyobb - alakulhatnak úgy a dolgok, hogy ettől egyáltalán nem nagyobb a kockázat, meg léteznek nyitott kapcsolatok is. Inkább érzelmileg lehet veszélyes egyesek szemében, ha nem ragaszkodnak a szűken szabott időkeretekhez. Az együtt alvás érzelmi kérdés - éppen ezért furcsállottam mindig, hogy olyan gyakori a one night stand (egyéjszalás kaland) intézménye: ha már alkalmi szexre adjuk magunkat, akkor isten ments, hogy együtt is aludjunk a tök ismeretlen figurával és úgy keljünk fel másnap reggel, hogy legszívesebben rá se néznénk a másikra. (Jó, ezt a hibát én is elkövettem már, jól meg is bántam.) Alkalmi szexhez tényleg elég a pár órás keret. 

De térjünk vissza az érzelmes egyéjszakás élményhez, és, hogy miért is tartanak tőle egyesek. Ha általánosíthatok, azt mondanám, inkább a férfiak félnek tőle, mint a nők, minthogy az érzelmektől a férfiak szoktak jobban ódzkodni egy szeretői kapcsolatban (bár szerencsére nem minden férfi). Mindenféle szabályokat dolgoznak ki a maguk számára, amelyeket olykor aztán megszegnek.

Például kifejezetten ódzkodnak az éjszakai kimaradástól, mert a szerető az szerető, a feleség meg feleség, és az ember ne keverje a kettőt... Menjen mindig haza, ha nem is időre, de aludni. Aztán, mikor aztán a családjuk elutazik egy hétre, mégse képesek ellenállni a kísértésnek, facér szeretőjükhöz költöznek egy-két hétre. (Érdekes, facér férfi szeretőhöz nő nem szokott költözni, vagy csak én nem tudok ilyen esetről?) Veszélyes ez? Átbillenhetnek a dolgok attól, hogy pár óránál többet töltünk egymással? Rosszabb lesz utána az elválás? Vagy éppenséggel kiábrándulhatunk olyan dolgoktól, amelyekkel addig nem szembesültünk? Mondjuk, hogy a férfi horkol, vagy bajuszkötőben alszik? A nő rendetlen és nem tud kávét főzni? Meg hasonlók... Lehet, hogy éppen az az egy, mámorosnak szánt hét mutatja meg, mennyire nem illünk egymáshoz. Vagy épp azt, hogy mennyire illünk. 

Én személy szerint nem látok nagy problémát egy-két közös éjszakában, legfeljebb azt, hogy nem jut idő aludni. Mert az ember ilyenkor, tudván, hogy a 36 vagy 48 óra is túl hamar elrepül, maximálisan ki akarja használni az időt... És ettől teljesen kótyagos lesz. Aki nincs hozzászokva, hogy partnerrel alszik (mert szingli vagy otthon már hozzászokott a külön hálószoba luxusához), azt meg kifejezetten feszélyezheti, hogy ezúttal tekintettel kell lennie a másikra, és nem olvashat az éjszaka közepén, mint máskor szokott. 

De a szexuális túlfűtöttség is lehet olyan intenzív, hogy miközben a partnerünk már megnyugodva és kielégülve szuszog, mi még mindig nem tudunk elaludni, és még mindig kívánjuk. Ilyenkor nagy a dilemma, hogy ébresszük-e fel... (Én azt mondom, ne, mert a pihenés is legalább olyan fontos, mint a szex, de nem könnyű ilyenkor nyugton maradni. Egyébként még nem volt olyan partnerem, aki utólag ne mondta volna, hogy fel kellett volna ébresztenem.)

Az biztos, hogy más egy ilyen együttlét után visszatérni az úgynevezett normál életünkbe, mint egy pár órás randi után, nehezebb észhez térni, és nagyobb a hiányérzetünk (persze főleg akkor, ha szerelmesek vagyunk, de máskülönben nem sok értelme van hosszú együttlétre törekedni), kicsit elálmodozunk még, mielőtt beszippantanának a mindennapok.

Az se mindegy, hogy mennyi időt kell várnunk a következő alkalomig, és egyébként milyen hosszúak a találkozásaink. Illetve, hogy szoktunk-e szeretkezés után együtt aludni, ha csak 10-20 perc erejéig is, vagy ez az élmény teljesen hiányzik? Nektek fontos az együtt alvás élménye? Még ha az az összefonódásos alvás túl kényelmetlen is ahhoz, hogy sokéáig bírjuk? És fantáziáltok-e az együtt alvásról, akár a szeretkezésről? 

Esti randira indulni, és utána még későn újra kikelni az ágyból, felöltözni, hogy hazamenjünk, szerintem rosszabb, mint egy délelőtti vagy délutáni szeánsz (hiszen egy esti szeretkezés természetes folytatása az alvás lenne, és rosszabb kiragadni magunkat a hangulatból), de lehet, hogy más épp ezt szereti, az esti atmoszférát, amikor nem annyira hétköznapi minden, mint egy munkanap közepette, mikor esetleg még egy nyugis vacsorára is van lehetőség, arról már nem is beszélve, hogy sétálhatunk, vagy színházba is mehetünk. Már, mint tudjuk, van, aki számára ez időpocsékolás. 

Ha már itt tartunk, ti nappal vagy sötétben szerettek inkább szeretkezni? Szoktatok gyertyafényes szeánszokat rendezni, vagy szeretővel ez végképp nem életszerű? És mennyire húz benneteket az ágy, ha már odakint sötét van?