Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

Kimondott vagy feltételezett exkluzivitás?

Mikortól gondolja egy nő, hogy igényt tarthat arra, hogy a partnere szexuálisan monogámként értelmezze magát, és mikortól gondolja ezt így egy férfi? Egyáltalán, szokás-e az ilyesmit megbeszélni, vagy csak ki nem mondott módon belecsusszanunk egy helyzetbe, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük a szabályait, de valójában lehet, hogy a partnerünk egész más szabályok szerint működik, mint mi?

A hűtlenség fenntarthatóságáról – avagy előbb-utóbb dől-e minden, ha félrelépünk

A hűtlenség, a szeretőzés nem feltétlen olyasmi, amit csakis átmeneti jelleggel lehet elképzelni, nem olyan instabil állapot, amilyennek a szakemberek sokszor lefestik. Lehet instabil, és lehet stabil, lehet tarthatatlan, és lehet fenntartható is.

Ki hagyná abba a szeretőzést, ha több/jobb szexet kapna otthon?

A rendszeres félrelépés egyik leggyakoribb oka az odahaza tapasztalt silány szexuális élet. Persze, nagyon változó, hogy ki mitől érzi silánynak azt, ami van (ha egyáltalán van még valami): vajon arról van-e szó, hogy az igényeihez képest kevés, túl rövid, kapkodós a szex, vagy nem az alkalmak száma a problémás, hanem az, ami szeretkezés (?) címén történik.

Csak az nem hűtlen, akinek nincs is párkapcsolata?

Ha nagyon aggódnátok azon, hogy ez vagy az megcsalásnak számít-e, már most befejezhetitek az aggodalmaskodást: igen. Valahol, valaki szerint biztosan. Mivel az, hogy ki mit tart és érez megcsalásnak, teljesen az egyéni érzékenységtől illetve néha a partner számára érthetetlen érzelmi reakcióktól függ, akár azt is mondhatnánk, hogy csak az nem csal, aki nem él párkapcsolatban. Illetve, akinek egyáltalán nincs semmiféle, párkapcsolatra emlékeztető képződmény az életében.

© 2025 A hűtlenség ábécéje

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem