Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Kimondott vagy feltételezett exkluzivitás?

Mikortól gondolja egy nő, hogy igényt tarthat arra, hogy a partnere szexuálisan monogámként értelmezze magát, és mikortól gondolja ezt így egy férfi? Egyáltalán, szokás-e az ilyesmit megbeszélni, vagy csak ki nem mondott módon belecsusszanunk egy helyzetbe, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük a szabályait, de valójában lehet, hogy a partnerünk egész más szabályok szerint működik, mint mi?

A hűtlenség fenntarthatóságáról – avagy előbb-utóbb dől-e minden, ha félrelépünk

A hűtlenség, a szeretőzés nem feltétlen olyasmi, amit csakis átmeneti jelleggel lehet elképzelni, nem olyan instabil állapot, amilyennek a szakemberek sokszor lefestik. Lehet instabil, és lehet stabil, lehet tarthatatlan, és lehet fenntartható is.

Ki hagyná abba a szeretőzést, ha több/jobb szexet kapna otthon?

A rendszeres félrelépés egyik leggyakoribb oka az odahaza tapasztalt silány szexuális élet. Persze, nagyon változó, hogy ki mitől érzi silánynak azt, ami van (ha egyáltalán van még valami): vajon arról van-e szó, hogy az igényeihez képest kevés, túl rövid, kapkodós a szex, vagy nem az alkalmak száma a problémás, hanem az, ami szeretkezés (?) címén történik.

Csak az nem hűtlen, akinek nincs is párkapcsolata?

Ha nagyon aggódnátok azon, hogy ez vagy az megcsalásnak számít-e, már most befejezhetitek az aggodalmaskodást: igen. Valahol, valaki szerint biztosan. Mivel az, hogy ki mit tart és érez megcsalásnak, teljesen az egyéni érzékenységtől illetve néha a partner számára érthetetlen érzelmi reakcióktól függ, akár azt is mondhatnánk, hogy csak az nem csal, aki nem él párkapcsolatban. Illetve, akinek egyáltalán nincs semmiféle, párkapcsolatra emlékeztető képződmény az életében.

© 2019 A hűtlenség ábécéje