A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

Mégis miért egy viszonyokra specializálódott oldalon keresik a lelki kötődést?

Kiderül-e a menyasszony félrelépése vagy sem? És az kiderül, hogy miért lépett félre? Egy film, két befejezés és pár nyitott kérdés.

Hogyan teheti tönkre anyagilag a nőket és olykor a férfiakat az a tévhit, hogy ha megcsalnak, akkor el kell válni? És szerettük-e valaha azt, akitől nem bírjuk elviselni, hogy mással érzi jól magát?

Ha nagyon aggódnátok azon, hogy ez vagy az megcsalásnak számít-e, már most befejezhetitek az aggodalmaskodást: igen. Valahol, valaki szerint biztosan. Mivel az, hogy ki mit tart és érez megcsalásnak, teljesen az egyéni érzékenységtől illetve néha a partner számára érthetetlen érzelmi reakcióktól függ, akár azt is mondhatnánk, hogy csak az nem csal, aki nem él párkapcsolatban. Illetve, akinek egyáltalán nincs semmiféle, párkapcsolatra emlékeztető képződmény az életében.

Nemrég egy eléggé sztereotip levelet közölt a Guardian: ilyet írna vagy írt egy olyan asszony, akihez hűtlen lett a férje (ha már sztereotípia, legyen kövér: rájátszik a mítoszra, mely szerint a férfiak gyakrabban csalnak, pedig, mint tudjuk, ez egyáltalán nem biztos, de a mítoszok természete már csak olyan, hogy makacsul ragaszkodunk hozzájuk). Vannak benne olyan fordulatok, amelyek eléggé szappanoperába illőek, de vajon honnan tanulnának az emberek manapság levelet írni, mint ilyen forrásból? Előkerül itt minden szokásos fordulat, többek között a lebukás utáni folyamatos hazudozás és csúsztatás kérdése is. A levélíró súlyosbító körülménynek...

Egyszerű történet: adott egy kisgyerekes pár, a nő még gyesen, a férje pedig összeszűri a levet egy kolléganővel. A dolog kiderül valahogy, a nő padlóra kerül. Első felindulásában el akarja hagyni a férjét, el is költözik egy kis időre a gyerekkel együtt az anyjához.   A pasi szakít a szeretővel (ez nem megy könnyen, mert komoly kapcsolat volt, és mert továbbra is egy munkahelyen dolgoznak), majd megpróbálja visszakönyörögni a feleségét. Nagy nehezen sikerül is, összeborulás, ígérgetés, állítólagos megbocsátás. De a nő nem felejt, számtalanszor előhozza a témát, gyanúsítgatja a férjét,...

Nektek feltették már ezt a kérdést? Ti feltettétek-e már valakinek? És ha igen, milyen szándékkal tettétek fel, vagy mit gondoltok, a partneretek miért kérdezett rá? Már maga a megfogalmazás provokációnak hat. Először is azért, mert a megcsalás szó szerepel benne, ami értékítéletet jelent. Biztos van, aki ennél még provokatívabban, durvábban firtatja a dolgot, és ezzel előre jelzi, hogy konkrét elvárásai vannak a választ illetően. Ha valóban meg akarná beszélni a partnerével, hogyan áll a hűtlenség témájához, semlegesebb módon, óvatosabban fogalmazna, tudván, hogy igazán érzékeny témához nyúl. Vagyis szinte biztos, hogy itt játszmázásról...