Új és régi hűtlenségek derülhetnek ki a DNS teszteknek köszönhetően. Akarjuk-e tudni az igazságot? És ha megtudjuk, annak milyen következményei lehetnek? Lehet, hogy kiderül, egyáltalán nem is azok vagyunk, akiknek gondoltuk magunkat?

A nők mégse kívánják jobban a macsókat peteéréskor, mint máskor. Leginkább csak általában véve nagyobb a libidójuk olyankor, bár ez sem igaz minden nőre. Mindenesetre nem ez a magyarázat a kakukktojásokra.

Meghal, feltámad, újra meghal, megint feltámad - látszólag így megy ez a végtelenségig a Russian doll című Netflix sorozatban. És mindig ugyanabban a pillanatban kezdődik elölről a küzdelem. Mi köze mindennek a hűtlenséghez?

Online könnyebben megy a kitárulkozás, főleg, ha olyan partnerre akadunk, aki ezt hozza ki belőlünk. Aztán lehet, hogy eljön a kijózanodás és megijedünk attól, mennyi mindent elmondtunk magunkról. Főleg akkor eshetünk bele ilyen helyzetekbe, ha az eredeti kapcsolatunkban már nincs igazi kommunikáció.

A ghosting után itt az új fogalom, amelyet az online randizás kapcsán illik megtanulnunk. Noha az orbiting sem annyira új: mindig akadtak olyanok, akik csiki-csuki játékot játszottak, csak ez ma még könnyebb, mint azelőtt volt. És szeretők esetén bonyolultabb.

Az első sorozat, amely a hűtlenségből poliamóriát csinál - még ha ezt vígjátéki elemekből rakja is össze, a téma felvetése dicséretes.

Egyesek szerint egy férjtől nem várható el, hogy szeresse a feleségét, illetve, hogy ezt bármilyen módon kifejezze. Épp elég, ha sokat dolgozik és hűséges. De a legtöbb nőnek ez messze nem elég. Miért olyan nehéz ezt felfogni?

Vannak, akik a közösségi oldalakon élik a magánéletüket, és akkor sem hagynak fel ezzel, ha éppen felfedezték, hogy megcsalták őket. De milyen következményekkel járhat, ha valaki első felindulásában mindent kitereget, csak, hogy bosszút álljon?

Mi tesz boldoggá, a szex vagy a beszélgetés? Kinek elég az alkalmi együttlét, és kinek fontos a rendszeresség és a gyakoriság? Mitől függ, hogy milyen jellegű külső kapcsolatot/kalandot keresünk?

Állítólag a legtöbb embert, aki hűtlenkedik, már megcsalta a partnere, és így próbál bosszút állni. De van-e ennek értelme? Tényleg büntetésként értelmezi-e a partner, amit teszünk, vagy megvonja a vállát? Esetleg örül, hogy végre nem tőle várjuk a megoldást?