Egyesek szerint egy férjtől nem várható el, hogy szeresse a feleségét, illetve, hogy ezt bármilyen módon kifejezze. Épp elég, ha sokat dolgozik és hűséges. De a legtöbb nőnek ez messze nem elég. Miért olyan nehéz ezt felfogni?

Vannak, akik a közösségi oldalakon élik a magánéletüket, és akkor sem hagynak fel ezzel, ha éppen felfedezték, hogy megcsalták őket. De milyen következményekkel járhat, ha valaki első felindulásában mindent kitereget, csak, hogy bosszút álljon?

Mi tesz boldoggá, a szex vagy a beszélgetés? Kinek elég az alkalmi együttlét, és kinek fontos a rendszeresség és a gyakoriság? Mitől függ, hogy milyen jellegű külső kapcsolatot/kalandot keresünk?

Állítólag a legtöbb embert, aki hűtlenkedik, már megcsalta a partnere, és így próbál bosszút állni. De van-e ennek értelme? Tényleg büntetésként értelmezi-e a partner, amit teszünk, vagy megvonja a vállát? Esetleg örül, hogy végre nem tőle várjuk a megoldást?

Mit kezd egy monogám férfi egy kalandvágyó, poligám nővel, akibe lassan beleszeret? Megpróbálja megváltoztatni? Elfogadja olyannak, amilyen és szenved miatta? Megmarad jóbarátnak?

Elvileg mindenki szeretőt keres egy olyan helyen, mint a viszony.hu. Aztán kiderül, hogy mégsem... Összegyűjtöttünk néhány férfi alaptípust - vajon ezek közül melyek szimpatikusak a nőknek?

Miért olyan traumatikus a monogámiahívők számára, ha a partnerük félrelép? Vajon ez a "természetes" reakció? Létezik egyáltalán természetes reakció?

Brit tudósok, női hűtlenség és ukrán következtetések. Hogyan lehet tökéletesen félremagyarázni bizonyos tudományos eredményeket...

Szerelmek jönnek és mennek, de a barátság egy életre szól? Vagyis nem érdemes összeveszni egy pasin vagy nőn? Hűtlenségnek számít becsapni a barátunkat, ha nem bírja elviselni, hogy az exével járunk?

Az igazából szerelemben három sztoriban is felbukkan a hűtlenség témája, de minden esetben teljesen másképp. Neked melyik a kedvenc történeted?