Attól függően, hogy miként jön létre egy külső, szeretői kapcsolat (most itt kapcsolatnak nevezzük azt is, ami csak pár alkalomból áll), lehet teljesen spontán működésű és lehet tervezettebb, mint bármely házasság.
Ha véletlenszerűen, szinte akaratunk ellenére keveredünk bele egy viszonyba, nincsenek előzetes szabályok, sőt, inkább le akarnánk állni, akkor a találkozások spontán fognak létrejönni, a szexet nem tervezzük, ezért annak a titkos vágynak, hogy ne legyen kiszámítható, sokkal inkább meg fog felelni. Hiszen a spontenaitást nem lehet tervezni…
Ha viszont egy társkeresőn keresztül keresünk, ahová tudva és akarva azért regisztráltunk, hogy legyen valakink, sokkal valószínűbb, hogy a találkák tervezettek lesznek és előzetes szervezést is igényelnek, főleg, ha mindketten együtt élünk valakivel és nincs hol találkoznunk. Vagyis sokszor kéglit kell szerezni. Még így is lehetnek spontán találkáink, ez nem kizárt, de minél kevesebb az időnk, minél messzebb élünk egymástól, minél kevésbé hasonlít az életmódunk, annál többet kell szervezkednünk és annál kevésbé lesz alkalmunk csak úgy összefutni.
Ha valaki nem azért csábul el, mert otthon hiányolja a rendszeres intimitást, hanem csak változatosságra vágyik (ez a kisebbség szerintem), akkor nem lesz akkora hiányérzete, ha a külső kalandok kiszámíthatatlan módon jönnek létre. Bár még akkor se mindegy, hogy ő mennyire van irányító szerepben, mennyire nagy a választéka, mennyire tud elszabadulni, vagy esetleg a munkahelyén vagy hasonló, kézenfekvő körülmények között tud időt szakítani a dologra. Mert egy munkahelyi kaland esetén tényleg nem sokat kell előre tervezni, az illető állandóan szem előtt van, csak megfelelő helyszínt kell választanunk.
De ha valaki azért lép félre, mert otthon már semmi intimitásban nincs része (és ez általában nem csupán szexhiányt jelent, hanem érzelmi kiüresedést is), ha egyszerűen magányos és igazi társra vágyik, akivel megbeszélheti a dolgait, akkor a kiszámíthatatlan, hektikus viszony, a hosszú hallgatások, az állandó drámák vagy a tudatos távolságtartás csak ront a helyzetén. Az ilyen ember a biztonságot fogja keresni a külső kapcsolatban… Ez nem azt jelenti, hogy a kalandot, az újdonságot nem… Arra is vágyik, persze. De sokkal többre fogja becsülni a kiszámíthatót, főleg, ha eleve olyan ember, aki rühelli a káoszt.
Ha két olyan szerető kezd kapcsolatba, ahol ezek a motivációk különböznek, akkor annak nem szokott jó vége lenni. Van egy felfutó szakasz, amikor egymásra kattannak és minden csodálatosnak tűnik, már-már szerelemhez hasonló érzések töltik el őket, és akkor az egyik elkezdi elvárni a másiktól a naponta többszöri kontantot, a heti többszöri találkát, a kiszámítható jövőt (például mit csinálnak majd nyáron, az ilyen-olyan iskolai szünetekben, mikor ebédelnek együtt)…
A másik meg azt élvezné, hogy ő most teljesen szabadon szárnyal és akkor jelentkezik, ha olyanja van, nincsenek elvárások, a szeretőjének ott a férje/ felesége, a családja, foglalja csak le az, ő meg azt a heti vagy havi pár órát akarja erre az egészre szánni. Ez főleg akkor következik be, amikor már eljutottak a szexig, és az egyik fél be akarja osztani, hogy mely napokon ér rá, a másik meg soha nem hajlandó előre fixálni a következő randi időpontját.
Aki több intimitásra vágyott, az egyre rosszabbul érzi magát és valószínűleg egyre jobban ragaszkodik, egyre inkább jelzi, hogy csalódott, míg a másik fél egyre inkább menekül, mert neki csak egy könnyed viszony kellene, nem kötelezettség, nem elvárások, nem szemrehányás.
Így ezek a kapcsolatok hónapokon belül zátonyra futnak, és rossz szájízt hagynak maguk után.
Hogy kinek mi az igénye, az elsősorban abból fakad, hogy mi az alaphelyzete és mire vágyik… De egy szeretői partnerségben ennyire eltérőek az szükségletek, akkor abból a kiszámíthatóságot kereső fél nagyon rosszul jön ki, mindaddig, amíg olyan emberre nem talál, aki ugyanúgy rendszerességre vágyik, mint ő. Csak sajnos sokszor egyáltalán nem könnyű kiszűrni, hogy valaki mit is szeretne valójában… Talán ő maga sincs tisztában a saját szándékaival, csak akkor ébred rá, amikor már mélyen belekeveredett a dologba. Vagy a siker érdekében a csillagokat is lehazudja az égből. Mert a férfiak ugye nem úgy szoktak indítani, hogy pár alkalmas szexkapcsolatra vágynak.
Amikor belevágunk egy ilyen ismerkedésbe, vagyis nem a véletlen sodor oda bennünket (noha ez a véletlen sokszor ugyancsak önbecsapás), akkor jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy az esetek többségében nincs kiszámíthatóság… És ha mégis van, akkor persze egy bizonyos idő után abba is bele lehet unni, főleg, ha csak szexről szól a dolog. Változatosságra még egy külső kapcsolatban is szükség van… Hogy ezt ki hogy oldja meg, az már más kérdés.