A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

Ebben a posztban folytatom Alfons Vansteenwegen és Maureen Luyens hűtlenségről szóló könyve (Hogyan éljük túl a félrelépést?) alapján a viszonyok 7 szakaszának ismertetését. Ahogy az előző bejegyzésben, itt is hozzáteszem majd a saját meglátásaimat, természetesen. A kapcsolat létesítése és a gyanakvás és tagadás után szerintük a következő fázisba lépünk: 3. lelepleződés, érzelmi kitörések és hirtelen elhatározások Ha alapul vesszük, hogy a gyanakvás és tagadás fázisa teljesen egészében megvalósult, akkor sem biztos, hogy lesz lelepleződés, ahogy ezt már az előző posztban írtam. De induljunk most ki abból, hogy a gyanakvás olyan...

Nemrégiben megvettem egy holland szerzőpáros (Alfons Vansteenwegen és Maureen Luyens) hűtlenségről szóló könyvét, amelynek magyar főcíme ugyan így hangzik: Pedig szeretjük egymást..., de az eredetiben csak a magyar kiadásban alcímként szereplő kérdés szerepel: Hogyan éljük túl a félrelépést? És ez benne a lényeg. A vékony kis kötet, amelyet én inkább vázlatnak neveznék, a klasszikus viszonyok klasszikus lefolyását veszi alapul, ezt osztja hét fázisra. Rengeteg olyan félrelépési és szeretőzési történet van, amely kilóg ebből a sablonból, én legalábbis számos ilyet ismerek, de érdekes a terapeuták szemével rápillantani a szerintük megszokott forgatókönyvre, és  átgondolni, vajon mennyire működőképes...

Lebukni könnyű. Korábban többször is írtam róla, hány módja van. Ahhoz, hogy az ember elkerülje a lebukást, nem elég az extrém óvatosság, kell egy jó adag szerencse is. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a lebukás bekövetkezte nem is olyan rossz, éppen ez kell ahhoz, hogy egy velejéig rothadt status quo végre felboruljon.   Lehet, aki még sose járta meg a poklot, azt hiszi, bármit könnyebben elvisel, mint a jelenlegi állapot felrobbanását, de tapasztalatból mondom, hogy a lebukás lehet pozitív kimenetelű. Legalábbis, kivezető út a mocsárból. Na persze ott és akkor, azokban az órákban,...

Nemrég egy videó járt körbe-körbe egy kínai esküvői botrányról: a vőlegény szeretője is megjelent a szertartáson, mégpedig menyasszonyi ruhában és terhesen… Némi szóváltás után összeverekedett az igazi menyasszonnyal, aki szerint ő a hibás, mert nem vetette el a gyereket, tudván, hogy úgyse marad vele a szeretője. Lehet ezen röhögcsélni, persze, igazából kedvem sincs megnézni az ilyen videókat, nem is tettem. Nem szívesen bámulom, ahogy más emberek tragédiája komédiába fullad és pár napig ezen csámcsog az internet népe. Most az mindegy is, hogy valódi jelenetről van-e szó, vagy megrendezett-e, szerintem nem szórakoztató. ...

Rosszalkodni jó. Ezt szinte minden gyerek tudja, akkor érdemes aggódni, ha egy gyereknek sose jut eszébe feszegetni a határokat. A szabályok arra valók, hogy megszegjük őket - persze, csak módjával, mértékkel, de aki minden szabályt be akar tartani,  akármi vagy akárki is próbálja ráerőltetni, az teljesen önállótlan személyiség lesz. Láttam egyszer egy mesét, melynek épp ez volt a lényege: a királylányt születésekor megátkozta egy boszorkány, mégpedig azzal, hogy sose tudjon nemet mondani egyetlen kérésre vagy parancsra sem. A szülei kezdetben örültek ennek, majd rájöttek, hogy mennyire abszurd dolgokat is meg fog tenni...