Lebukni könnyű. Korábban többször is írtam róla, hány módja van. Ahhoz, hogy az ember elkerülje a lebukást, nem elég az extrém óvatosság, kell egy jó adag szerencse is. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a lebukás bekövetkezte nem is olyan rossz, éppen ez kell ahhoz, hogy egy velejéig rothadt status quo végre felboruljon.
Lehet, aki még sose járta meg a poklot, azt hiszi, bármit könnyebben elvisel, mint a jelenlegi állapot felrobbanását, de tapasztalatból mondom, hogy a lebukás lehet pozitív kimenetelű. Legalábbis, kivezető út a mocsárból. Na persze ott és akkor, azokban az órákban, napokban, hetekben, hónapokban egyáltalán nem biztos, hogy így érezzük.
Lebukáskor mindkét fél kerülhet sokkos állapotba. Nem csak az, aki rájött, hogy megcsalják, hanem az is, aki hűtlenkedett. Sokan lefagynak ilyenkor, azt sem tudják, mit csinálnak, vagy képtelenek a cselekvésre. Ha derült égből villámcsapásként érkezik a lebukás pillanata, akkor könnyen reagálhatunk úgy, ahogy sose gondoltuk volna. És persze a reakciók nagyon függnek attól is, hogy első alkalom-e, a megcsalt maga is hűtlen-e vagy volt már ilyen helyzetben, egyáltalán milyen a monogámiáról alkotott elképzelésük, mennyit ér számukra a kapcsolatuk, milyen egzisztenciális hatása lehet rájuk a lebukás tényének.
Nézzük, milyen tipikus lebukási sztorik léteznek, és azokból merre vezethet az út tovább. A variációk persze végtelenek, de főbb mintákat meg lehet különböztetni.
I. Variációk a lebukás módjára
a) Önbevallás. Van, aki, és inkább bevallja, mi a helyzet. Teheti ezt sokféle okból:
- mert azt hiszi, a partnere úgyis rájött,
- nem bírja cérnával a titkolózást
- mert szakítani, válni akar, nincs vesztenivalója,
- mert végre tiszta vizet akar önteni a pohárba, hogy javíthasson a kapcsolatán,
- mert az volt a megegyezés, hogy ha külsős partner kerül képbe, azt közli a másikkal (és tudja, hogy ezzel nem kockáztatja az eredeti kapcsolatát)
- mert kínozni akarja a partnerét, vagy meg akarja mutatni neki, hogy lám, ő is képes hűtlenségre, kell még valakinek
- mert rájött, hogy őt is megcsalják, és ezt már nem tudja némán elviselni
b) Lelepleződés a partner nyomozása, kutakodása következtében (esetleg magánnyomozó vagy mindenféle technikai eszközök segítségével). Itt két alapeset van:
- a partner megtartja magának az információt – a hűtlen tehát nem is fogja tudni, hogy lebukott (ennek alesete, hogy a hűtlen hivatalosan nem fogja tudni, de mivel ő is kutakodik, tisztában lesz vele, hogy a másik tudja)
- a partner szembesíti a hűtlent a bizonyítékokkal (ennek alesete, hogy a szeretőt is bevonja a játékba)
c) Lelepleződés véletlen baleset folytán
- a partner közvetlenül leplezi le a hűtlent (in flagranti, vagy talál, meglát, meghall, véletlenül elolvas valamit, amitől összeáll a kép)
- a partner másoktól értesül a tényekről vagy a feltételezésekről
- direkt, rosszindulatú beköpés
- jó szándékú figyelmeztetés
- tudattalan leleplezés (mikor maga a közlő nincs tisztában azzal, hogy amit mond, az a másik számára mit jelent, vagy csak kicsúszik a száján valami)
d) Lelepleződés a partner megérzése, sejtései alapján (ezt lehet a legkönnyebben kivédeni)
e) Lebukás a külső partner indiszkréciója miatt (ez lehet akár meggondolatlanság, akár szándékos leleplezés, például bosszúból vagy azért, mert így reméli a szerető dűlőre vinni a maga ügyét)
II. Variációk a lebukás utáni helyzetre a tagadás/beismerés lehetősége szempontjából
a) A hűtlenség megtörténte tagadhatatlan, vagy eleve önbevallás alapján derült ki.
b) A kiderült tény tagadhatatlan, de sok részlet homályban marad, így van lehetőség a lavírozásra.
c) Nincsenek egyértelmű bizonyítékok, lehetséges akár a teljes tagadás.
d) Noha a bizonyítékok egyértelműek, a hűtlen mégis tagad, esetleg nem hajlandó nyilatkozni.
Sokan vallják, hogy akkor is tagadni kell, ha a bizonyítékok egyértelműek, mert így nem szükséges magyarázkodni. Van, akinek ez bejön, mert a partnere annyira akar hinni a hűség-mesében, hogy még a valóság elől is elzárkózik, ha pedig az egészet tabuként kezelik, akkor minden rendben is van. Vagy marad a „te is tudod, én is tudom, de nem beszélünk róla”-változat. Van, akivel el lehet játszani, van, akivel nem.
Ha csak a jéghegy csúcsa derült ki, és a történések nagyobbik része rejtve maradt, nem nagyon érdemes felszínre hozni ezeket is. Persze megvan a további titkolózás kockázata is, hiszen ha egy kis dologgal lebuktunk, később lebukhatunk nagyobbakkal is. Vagy nem. Ezt a helyzet és a személyek ismeretében kénytelenek leszünk magunk eldönteni.
Ha nem lehetséges a tagadás, vagy nincs hozzá kedvünk, erőnk, sőt, örülünk, hogy végre kiderült, még mindig választhatjuk a hallgatást vagy a minimális információközlést. Persze azt nem akadályozhatjuk meg, hogy a partnerünk saját szakállása nyomozásba kezdjen. Van, akiben akkora a düh, hogy azt hajlamos önmaga ellen fordítani (a nyomozásból sajnos általában a megcsalt fél kerül ki összetörtebben), van, aki tiszteletben tartja, hogy nem akarunk beszélni, vagy még hálás is érte.
III. Variációk beismerésre és megbánásra vagy annak ellenkezőjére
a) A hűtlenség beismerése, részletes vallomás, megbánás, penitencia (ez az a verzió, amelyet klasszikusnak gondolnak)
b) A hűtlenség beismerése, vallomás nincs (minek vájkálni a sebben, és ne keverjük bele a 3. felet), megbánás, penitencia
c) A hűtlenség beismerése, részletes vallomás, megbánás, de a bűnhődés visszautasítása
d) A hűtlenség beismerése, vallomás nincs, megbánás, de a bűnhődés visszautasítása
e) A hűtlenség beismerése, részletes vallomás, a megbánás és bűnhődés visszautasítása
f) A hűtlenség beismerése, vallomás nincs, a megbánás és bűnhődés visszautasítása
g) A hűtlenség beismerése, az egész bagatellizálása
h) A hűtlenség beismerése és ebből fakadó dominanciaváltás
Ahogy már fentebb említettem, a beismerés és a vallomás nem kell, hogy együtt járjon, de a megbánás sem feltétlen része a lebukásnak. És a megbánás is többféle lehet: bánhatjuk, hogy a másiknak fájdalmat okoztunk, vagy, hogy nem vigyáztunk eléggé, vagy bánhatjuk magát a hűtlenséget. Sok esetben nem derül ki, hogy a nagy szánom-bánom mögött mennyire valódi a bűnbánat.
Ismét más kérdés a bűnhődés témája. Bűnhődnie annak kell, akinek bűntudata van, illetve akire a partnere vagy szűkebb-tágabb környezete ezt ráerőlteti. (Persze, ha nem fogadja el, vagy hatalmában áll hárítani, mert nincs olyan függőségben, vagy érzelmi intelligencia dolgában áll a többiek fölött, akkor ez is elkerülhető.) Nyilván nem feltétlen kell bűntudat ahhoz, hogy mások megtorolják rajtunk vélt vagy valós sérelmeiket. És erre még abban az esetben is sor kerülhet, ha ők semmivel sem ártatlanabbak nálunk.
A bűnhődés egyik alapvető kritériuma a viszony megszakítása szokott lenni (ha nem alkalmi megcsalásról van szó), sokan vallják, hogy enélkül nincs esély a dolgok rendbehozatalára.
IV. Kivezető út a krízisből vagy a krízis állandósulása
A lebukás, lelepleződés, vallomástétel után számos megoldási lehetőség adódik. Van, hogy párként keresnek megoldást, és van, hogy a kommunikációs deficit már olyan nagy, hogy se higgadt beszélgetésre, se valódi megoldás keresésére nincs mód. Mindenesetre alapvetően el kell ilyenkor dönteni, hogy együtt maradnak-e vagy sem. Vannak olyanok, akik első felindulásukban döntenek, és a másikat szóhoz se hagyják jutni. És előfordul, hogy ez a döntés nagyon lassan születik csak meg, lehet, hogy akár évekig is húzódik, és nagyon sok, nem kifejezetten a kapcsolat minőségét érintő tényező is szerepet játszhat benne.
a) Ha együtt maradnak
- Élhetnek tovább úgy, mintha mi sem történt volna (szeretővel, más külső kapcsolatokkal a háttérben).
- Élhetnek tovább szeretővel, minden egyébbel a háttérben, de most már tudatosan vállalva ezt a helyzetet.
- Élhetnek tovább szeretővel, hűtlenséggel a háttérben anélkül, hogy ezt a megcsalt fél tudná.
- Élhetnek tovább együtt, de azzal a feltétellel, hogy a félrelépés vagy szeretőzés befejeződik. (Ez vagy megvalósul, vagy nem.)
- Megpróbálhatják rendbe hozni a kapcsolatukat tudatosan (párterápia vagy otthoni módszerek).
- Megpróbálhatnak nyitott kapcsolatra váltani.
- Élhetnek tovább úgy egy lakásban/házban, hogy már „csak” barátok, szövetségesek, üzlettársak, vagy ellenségek (utóbbi esetben a krízis állandósul).
b) Szakíthatnak és külön költözhetnek
- véglegesen (válás – ami ugyancsak lehet rövid lefolyású, vagy elhúzódhat évekig)
- időlegesen – ameddig nem tisztázzák magukban a dolgokat (ilyenkor persze nem mindegy, hogy a hűtlen fél folytatja-e a viszonyát, illetve egyenest a szeretőjéhez költözik-e)
c) Végső, drasztikus megoldások (nem közös, hanem egyéni döntés vagy csak sodródás alapján)
- Gyilkosság
- Öngyilkosság
- Betegségbe menekülés
Sajnos vannak, akik zéró összegű játszmává alakítják a krízishelyzetet, és ezek közül a legdrasztikusabb a gyilkosság és az öngyilkosság, de a betegségbe menekülés is a durva megoldások közé tartozik. A párkapcsolatból kivezető négy út közül egyedül a szétválás olyan megoldás, amely a partner akaratát is figyelembe veszi. Bármit válasszunk inkább, mint a c) pont valamelyikét.