Több kutatás is utal arra, hogy a hűtlenség, illetve az az iránti igény mögött sokkal többször áll magány, mint szimpla szexuális kielégületlenség vagy kalandvágy. Ha elkezdünk olyanokkal levelezni, akik egy olyan szeretőkeresőn, mint a Viszony, házasként vannak jelen, leginkább azzal találkozunk, hogy valami nagyon nem működik a kapcsolatukban… Hogy egyszerűen szeretnének valakivel beszélgetni. Az okosabbak ezt fel is ismerik magukban, de persze ahhoz már kell némi bizalmas légkör, hogy felsorolják az okok között, amelyek arra késztették őket, hogy regisztráljanak.
A magány ráadásul sokkal inkább sújtja a férfiakat, mint a nőket. Lehet, hogy mindketten elhidegültek és egymással már nem tudnak igazán beszélgetni, vagy minden beszélgetés veszekedésbe és vádaskodásba torkollik, de a nők teljesen másképp kezelik a problémáikat és a legtöbb esetben van kivel beszélniük. Vannak barátnőik vagy családtagjaik, akikkel még a kényesebb dolgokat is kitárgyalhatják.
Ráadásul több nem szexuális jellegű érintésben is van részük, mert nem úgy nevelkedtek, hogy az ölelés, a simogatás csak akkor van rendben két ember között 10 éves koron felül, ha az szexhez vezet… A férfitársadalom nagy része érintéséhségben szenved, és sokszor ez ahhoz vezet, hogy még az egyébként őt szerető feleségét is elidegeníti magától, mert csak akkor ér hozzá, ha szexelni akar, a nő pedig ezt úgy éli meg, hogy szexuális tárgyként kezeli, ezért menekül az érintés elől, nehogy már megint az a kínos, számára nem kívánatos jelenet kerüljön sorra, amikor ő egyértelműen el kell utasítsa a férje közeledését.
Minél jobban szeretné a férfi a szexet, annál kínosabbá válhat ez otthon… Megbeszélni pedig nem tudják, mert nincsenek rá szavaik, főleg a férfinak nincsenek rá szavai, a nő a saját barátnőivel pontosan meg tudja fogalmazni, mi a baja, de a férjével szemben már képtelen rá… Vagy csak vádaskodás lesz az egészből.
Ha valaki ebben a helyzetben nem akar válni, illetve még nem jutott el addig, hogy mindent kockára tegyen, de elviselhetetlennek érzi az érintés-, intimitás- és szexmentességet, akkor könnyen juthat arra a pontra, hogy legalább megpróbál szeretőt keresni. A legtöbben talán el se jutnak a fizikai aktusig… Talán, mert nem elég ügyesek a nők becserkészésében, vagy mert ugyan találkoznak valakivel, de aztán megijednek a saját árnyékuktól és inkább nem viszik dűlőre a dolgot… Vagy egyszer-kétszer eljutnak addig, csak aztán ijednek meg a következményektől…
Valószínűleg sokkal többen maradnak a keresgélés és levelezés, csetelgetés fázisában, mint ahányan eljutnak a randizásig… De sokak szemében már maga a szándék is vörös posztó… Már az is szégyen, ha valaki egyáltalán regisztrál egy ilyen oldalra. Pedig rengeteg embernek már az segít, ha valaki így, ismeretlenül, arctalanul meghallgatja, mi a helyzet az életében és mi hiányzik neki. Kicsit oldja benne a feszültséget…
Az érintés- és a szex iránti éhség ugyan nem csökken, de a magány egy kicsit enyhül… Olykor csak pár napig, olykor hetekig, hónapokig… Amíg nem válik teljesen unalmassá a sehová nem vezető csevegés… Vagy amíg meg nem oldódik az otthoni magány vagy azzal, hogy például kiderül, hová regisztrált az illető és az ebből kerekedő botrány rákényszeríti a párt, hogy szembenézzen a problémával… Vagy azzal, hogy a férfi megérti: külső segítséget kell keresnie a párkapcsolati gondjaira. Vagy elhatározza, hogy elege van a szenvedésből és válni akar.
Az ilyen oldalaknak tehát nem csak az a funkciójuk, hogy konkrét szeretői kapcsolatok jöjjenek létre, ez csak az egyik lehetőség. Abban is szerepet játszanak, hogy a magányos emberek ventiláljanak, kicsit kapcsolódjanak valakihez vagy valakikhez, kiönthessék a szívüket. Lehet, hogy már ez is hatalmas segítség.