Miközben a legtöbb társkereső ma már fotó alapú, sőt, úgy működik, hogy nem is látunk mást, csak egy (vagy több) fotót és pár alapvető adatot meg semmitmondó mottót, a rejtőzködők, vagyis akik tilosban járnak, sokszor úgy kezdenek ismerkedni, hogy nincs róluk fotó az adott oldalon. Tehát a potenciális partnerek elsősorban adatok és bemutatkozó szöveg alapján válogatnak.
Miért változtatja ez meg a teljes ismerkedés dinamikáját és lehet-e a találkozásig vinni az ismerkedést úgy, hogy sose láttuk egymást? Azaz létezik-e vakrandi?
A kép alapú ismerkedés alap dinamikája a felületesség. Hány másodpercet szánunk valakinek a fotójára, akit egy ilyen felületen látunk? Olykor egyet sem…
Nem tetszik a fotó, mert rossz a megvilágítás, rossz a szög, bamba az alany, utálja, ha fotózzák vagy szelfit rak ki, mert ennél nem igényesebb, esetleg szégyelli a társkeresést és nem mer senkit megkérni, hogy fotózza le, valami családi vagy munkahelyi képből vágja ki magát, esetleg igazolványképet hasznosít…
De van, akinél épp, hogy túlságosan is mesterkélt, profi, olyan tenyérbemászóan modelles a fotó, hogy süt róla a beképzeltség és a nárcizmus… Túl sok a smink vagy túl kivágott a ruha, vagy a csücsörítés irritáló…
A fotó millió dolgot elárulhat és millió dolgot elrejthet, de alapvetően mégiscsak egyetlen kiragadott pillanatról van szó. És arra a pillanatra egyetlen pillanatot szánunk. Ha nincs fotó, az titokzatos. Akkor dönthetünk úgy, hogy oké, biztos olyan csúnya, hogy nem mer feltenni. Vagy úgy, hogy nyilván titkos kapcsolatot keres és emiatt nem vállalja az arcát. Egy szeretőkeresőn ez ugye nem meglepő vagy elfogadhatatlan, és nem kerül semmibe rögtön az első levélben fotót kérni, de már maga a tény, hogy egyéb infók alapján szólítunk meg valakit és NEM a fotója alapján, megváltoztatja, lelassítja a folyamatot.
Hát még, ha nem is kérünk fotót! Ha úgy írunk rá a másikra, hogy nem mellékelünk fotót és nem is kérünk tőle, és úgy kezdünk kommunikálni, hogy előbb a szándékainkat, az életkörülményeinket, az ízlésbeli dolgainkat tárgyaljuk meg és a másik kinézetéről max annyit tudunk, amennyi az adatlapon szerepel. (Vagy még annyit sem, mert ha elkezdünk valakivel levelezni, és nem nézzük vissza az adatait, ezek teljesen feledésbe merülnek.)
Minél tovább bírja ki valaki fotó nélkül, annál mélyebbre tud menni kommunikációban, annál jobb vele beszélgetni. Legalábbis ez a tapasztalatom. Próbáltam a fotó alapú ismerkedést és borzasztó felszínesnek találtam. Vannak emberek, akik szavak helyett képecskéket küldenek, reggeli kávéscsészét és csinos virágokat, de tartalom semmi… Aztán van olyan, aki önmagáról küld állandóan képet, akár kéri az ember, akár nem. Ehhez kell némi nárcisztikus hajlam… Őszintén szólva a legtöbb ilyen fotó még csak nem is jó vagy vágykeltő, inkább kínos (nemcsak akkor, ha kéretlen szexkép).
Ha cserélünk is fotót, akkor is különböző szintek vannak. Van, aki egy fénykép alapján befejezi a levelezést, mert annyira más az elképzelése. Van, akinek nem elég egy kép, mert még egészalakost is küldjek… Vagy még kettő sem elég…
És olyan is van, aki egyáltalán nem hozza szóba a képet. Ez a legritkább fajta. Már akár meg is beszéltük a találkozót és még nem tudjuk, hogy néz ki a másik. Ilyenkor közvetlenül a randi előtt felmerülhet még, hogy akkor mégis cseréljünk-e képet… Illetve vannak a biztonságmániások, akik tényleg sehová nem töltenek fel képet (mondjuk olyan a szakmájuk, hogy nagyon nem is tehetik meg), és ők megpróbálnak meggyőzni, hogy fotó nélkül találkozz velük. Vagy felajánlják, hogy oké, egy képet azért küldenek… De lehet, hogy ezen nem fognak igazán látszani…
És ez nem azért van, mert olyan rondák… Egyáltalán nem. Akiről eddig nem kaptam előzetesen képet, az mind tök jó pasi volt. Nem mondom, hogy bárkinek tetszettek volna, de elég sok nőnek igen. És képesek voltak eljutni randikig úgy, hogy nem volt képcsere. És ez igazából megsüvegelendő teljesítmény. Mert ehhez elég jó dumádnak kell lennie. Meggyőzőkészség, kultúra, stílus…
Persze tudom, hogy a legtöbb ember szerint nem érdemes ilyen rizikókat vállalni, mert ha fizikailag nem tetszik valaki, arra minek pazarolná az idejét, meg levelezgessen feleslegesen… Csakhogy minél felületesebb az ismerkedés (és a kép alapú általában az), annál valószínűbb, hogy csak vesztegetjük az időnket, mert igazából senkit nem ismerünk meg.
Ráadásul ha nem küldünk fotót, akkor nem kreálunk elvárásokat sem. Nem lesz gond, amiért régi fotót küldtünk, vagy olyat, ami tele van filterrel és tulajdonképpen nem is úgy nézünk ki a valóságban. De az sem kerül hátrányba, akinek csak pocsék képe van magáról.
Igen, velem is megtörtént már, hogy fotóra mondtam nemet… És nekem is mondtak így. Szóval a fotó nélküli ismerkedés rizikós. De ha két ember szellemileg egymásra tud hangolódni, akkor még abban az esetben se kidobott idő, ha a végén nem tetszenek egymásnak. Ez inkább kicsit lila ködös, értelmiségi ismerkedés persze. De azt az állítást, hogy jó fotók nélkül nem lehet ismerkedni, mindenképp cáfolja.