De mit tekintenek a statisztikák egyáltalán hűtlenségnek? Az U.S. General Social Survey’s EVSTRAY kizárólag házasokat vizsgál és csak a házasságon kívüli, fizikailag megvalósuló szexet számítja hűtlenségnek (mondjuk arról is vannak viták, honnan számít valami szexnek), tehát se a netes szex, se a csókolózás, se az erotikus levelezés, se a szerelem vagy rajongás nem számít hűtlenségnek. Így azért nem annyira meggyőzőek ezek a számok, hiszen az emberek immár nagyobb része él házasságon kívüli párkapcsolatban. Viszont az együttélős kapcsolatok és a házasság ilyen szempontból valószínűleg nem sokban különbözik.
A felmérések szerint alapvető különbségek vannak nők és férfiak között…
A férfiak esetében elsősorban az számít, hogy mennyire nagy a libidójuk, mennyire fontos számukra a szex, a nőknél pedig a mérvadó, hogy mennyire elégedettek a házasságukkal. A kapcsolattal elégedetlen nők több mint kétszer, a partnerükkel szexuálisan inkompatibilis nők pedig közel háromszor nagyobb eséllyel lépnek félre, mint a többi nő.
Mivel ezek nyilván önbevallás alapján születő eredmények, azért nem árt belegondolni, hogy ki mire hivatkozik szívesebben: a férfiak nem szeretnek érzelmi okokat megadni, tehát sokkal kevésbé fogják a párkapcsolati elégedetlenséget említeni, a nők meg inkább arra hivatkoznak, mert szerintük a társadalom is sokkal megértőbb egy olyan nővel, akivel rosszul bánik a férje vagy akit nem elégít ki a partnere, mint egy olyannal, aki pusztán élvezetből lesz hűtlen.
(Mint ahogy a férfiakat gyakrabban gyanúsítják meg hűtlenséggel, mert a társadalmi elvárás szerint ők folyton a szexre gondolnak, míg a nőktől inkább még mindig azt várják, hogy a szex kevéssé legyen fontos számukra, így eleve nem feltételezik, főleg egy „rendesnek” kinéző nőről, hogy félrelépne.)
Ahogy a férfiak a saját állításuk szerint elsősorban az izgalomkeresés, a bosszú és az alkoholos befolyásoltság vitte el a hűtlenségig, a nők inkább a kapcsolatuk kiüresedésére, érzelmi elhanyagoltságra, magányra, kommunikációs problémákra hivatkoztak. A nők 58%-a vezeti vissza a kapcsolati elégedetlenségre azt, hogy félrelép, ez az arány a férfiaknál csak 35%.
Ugyanezen mintázat alapján a nők sokkal gyakrabban keverednek érzelmi viszonyba a szeretőjükkel, mint a férfiak… Vagy az is lehet, hogy a nők könnyebben hivatkoznak erre, még mindig a fenti sztereotípiák miatt, hiszen egy szerelmes nőnek könnyebben megbocsátanak, mint egy szexmániásnak, még ha tulajdonképpen ugyanazt csinálja is. A férfiak önképéhez, illetve a társadalmi elvárásokhoz viszont a nagy kujon képe sokkal inkább illik, mint a hősszerelmesé…
A fiatalabb generáció esetében a nők hűtlenséggel kapcsolatos „előretörése” egyébként könnyen magyarázható azzal is, hogy manapság az első gyerek vállalása bőven 30 fölött esedékes, míg a korábbi generációkban a nők már huszonéves korukban anyák voltak: a gyerekvállalás pedig kifejezetten megnehezíti a titkos kapcsolatok fenntartását. Tehát a 30 alatti, már házas, de még gyermektelen nők könnyebben meg tudják szervezni a titkos találkákat, mint az idősebbek.
Az is bátrabbá teszi a nőket, hogy egyre kevésbé függnek anyagilag a férjüktől, tehát még ha le is buknak, nem kell attól rettegniük, hogy ne tudnák eltartani a gyereküket vagy gyerekeiket. Minél kevesebb gyereket vállalnak, annál nagyobb a szabadságfokuk. Bizonyos tekintetben a férfiak kockáztatnak többet a hűtlenséggel, ha a feleségük emiatt elválik és kvázi elveszítik a gyereküket.
(Míg korábbi évszázadokban a patriarchátus a nőket a gyerekük elveszítésével büntette, lásd Anna Karenina esetét, akinek le kellett mondania a fiáról, amikor a szeretőjét választotta.)
Valószínűleg sose lesz teljes nemi egyenlőség ebben a tekintetben, még ha a fogamzásgátlás elterjedése maximálisan csökkentette is a nőkre leselkedő veszélyeket (sokkal kevesebb hűtlen nő esik teherbe a szeretőjétől, mint azelőtt, lásd szintén Anna Karenina esetét), és az anyagi kiszolgáltatottság is visszaszorult, de kockázatok mindig is voltak és lesznek is… Még a nyitott házasságnak és az etikus non-monogámiának is vannak kockázatai, ha nem is pont olyanok, mint a klasszikus hűtlenségnek.