Mire észbe kapunk, már lehet, hogy teljesen elragadott a hév, akár azért, mert egy kihűlő házasságból érkezünk, vagy mert régen nem volt senkink (a hiányérzet nem sokban különbözik), valószínűleg nem is mérlegelünk, és még ha át is gondoljuk a dolgot, hajlamosak vagyunk szemet hunyni bizonyos dolgok felett, hiszen nem „örökre” tervezünk.
Legtöbb esetben azonban lesz valami, ami triggerel a szeretőben ̶ ez lehet a jelleméből fakadó tény, vagy a körülményei, esetleg a múltja, hogy gyakrabban akar-e találkozni, mint mi vagy ritkábban, nyomul-e vagy kéreti magát, nyíltan beszél-e más lehetséges partnerekről vagy titkolózik…
A triggerpontok mindig arról az emberről szólnak, akit ezek a dolgok idegesítenek, nem arról, aki idegesíti, mivel egyáltalán nem biztos, hogy az, ami az egyik partnert az őrületbe kergeti, a másik számára akár kis mértékben is zavaró lenne. De nyilván vannak olyan viselkedési minták, tulajdonságok, amelyek sokakat triggerelnek, ezért amennyire lehet, érdemes elkerülni őket.
Nézzünk néhány tipikus pontot:
1. Más szeretők emlegetése, főleg, ha ezek nálunk jelentősebbek voltak (például mert a partner szerelmes volt beléjük). Külön alpont a jóval fiatalabb szerető, ha például egy generációnyi különbség van lefelé, míg mi egyidősek vagyunk, vagy éppen idősebbek, mint a partner. Noha egy viszonynak általában elidegeníthetetlen része a romantikus és erotikus életrajz átbeszélése, nagyon nem mindegy, mennyi ebben a tapintat.
2. Annak az állandó éreztetése, hogy mi csak sokadikak vagyunk a prioritási sorban. Nem kétséges, hogy ha valaki szerető lesz, akkor ennek a tudatában van, bár lehet, hogy egyszer csak eldönti, hogy meg akarja változtatni ezt a tényt, de az már a mate poaching kategória. Viszont, ha nem erről van szó, akkor sem ízléses a másik orra alá dörgölni, hogy az anyós és a fogorvos is fontosabb, mint ő…
3. Állandó bizonytalanság a következő randit illetően. Az az érzet, hogy a partner egyáltalán nem akarja tervezhetővé tenni a dolgot, és játszik az időpontokkal, nincs tekintettel arra, hogy nekünk mennyire nehéz leszervezni egy-egy találkozót. Ugyanakkor, ha neki épp úgy tartja kedve, akkor aznap, sőt, egy órán belül jönni akar. Olykor meg az utolsó pillanatban lemondja.
4. No go zónák és állandó bujkálás. Vannak, akik a biztonságot olyan fokozatra állítják, hogy szinte folyton körbe-körbe néznek, nem látja-e meg őket valaki, nem lehet megérinteni őket, ha az utcán vagyunk, abban a pillanatban letagadnák, hogy ismernek, ha találkoznának valakivel, aki beköpheti őket. Lehet erre azt mondani, hogy érthető az óvatosság, ki akarna lebukni… De van annak egy olyan mértéke, ami már túlságosan megalázó és nem éri meg kibírni. Legalábbis sokak szerint.
5. Csak a szexre koncentrálás. Ha nincsenek más programok, csak a titkos találkahely, és ott is elsősorban a szex van műsoron, akkor az a kapcsolat hamar kimerülhet. Nyilván léteznek olyanok, akiknek ez pont megfelel, de sok más embernek viszont nem, mert lelkileg nem kap semmit a viszonytól. Főleg nők érezhetik magukat ettől pocsékul.
6. Majdnem mindig csak civil találkák, szexre csak ritkán kerül sor. Igen, az 5. pont tökéletes ellentéte. Vannak emberek, akiknek egy szeretői viszony elsősorban nem a nemiségről szól, hanem főleg társaságot keresnek és flörtölni akarnak. Lehet, hogy soha nem is jutnak el az igazi szexig, csak a pettingig… Olykor ez múlthat az anyagiakon, vagy azon, hogy adott ember (nő) szégyelli a testét, ill. úgy gondolja, hogy ha „odaadná magát”, a pasi elvesztené az érdeklődését. De egyeseknek csak kicsi a libidójuk, viszont szeretik úgy előadni magukat, mintha a legyet is röptében…
7. Olyan dolgok erőltetése, amiket a másik fél nem akar igazán, főleg a szex terén: anális szex, fétisek, édeshármas, szvinger, és így tovább. Sokan úgy tekintenek egy szeretői viszonyra, hogy végre abban tehetnek meg mindent, amiről addig álmodtak, de a fix partnerükkel nem volt rá esély.
8. Állandó konfliktuskeresés, vitázás, egymás becsmérlése, a se veled, se nélküled fajta kapcsolat. Ide tartozik még az a fajta szerető, akire rendszeresen rájön a lelkifurdalás, örökre szakít, mindenhonnan letilt, majd pár hét múlva újra előkerül.
9. Két randi közötti csend vagy semmitmondó, unalmas csetelés. Vagy az ellentéte: kényszeres telefonálgatás, mert az illetőnek éppen van ideje, hogy felhívjon és nem érdekli, nekünk alkalmas-e.
10. Annak éreztetése, hogy csak átmeneti megoldás vagy, ezért semmit nem is lehet tervezni, vagy annak közlése, hogy közben intenzíven keres a helyedre valakit, aki jobban megfelel a céljainak. Vagy akibe szerelmes tud lenni. Még ez is olyan, amit bizonyos emberek nem vesznek rossz néven, mert nem érzik megalázónak, mások viszont kiborulnak tőle. Jó, ha ezzel nem idegesítünk egy szeretőt.
11. Annak éreztetése, hogy keresned kell valaki mást, mert ő már szakítani akar. És még abban is segít, hogyan nézhetsz ki jobban. Van, aki szerint ez totál jófejség és kedves hozzáállás. Ezt inkább nem is kommentálom.