Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Hűség a hűtlenségben?

Ki marad hű a szeretőjéhez? És ki vár el hűséget egy szeretői kapcsolatban? Vajon a legtöbb ilyen kapcsolat kizárólagos, vagy csak a résztvevők hiszik, hogy az? És milyen megoldások léteznek a szeretői kapcsolaton belüli őszinte kommunikációra? Egyáltalán vágyunk-e rá, hogy őszinték lehessünk?

Kimondott vagy feltételezett exkluzivitás?

Mikortól gondolja egy nő, hogy igényt tarthat arra, hogy a partnere szexuálisan monogámként értelmezze magát, és mikortól gondolja ezt így egy férfi? Egyáltalán, szokás-e az ilyesmit megbeszélni, vagy csak ki nem mondott módon belecsusszanunk egy helyzetbe, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük a szabályait, de valójában lehet, hogy a partnerünk egész más szabályok szerint működik, mint mi?

Kezdetben volt a hűség? Vagy már ott sem?

Senki nem úgy kezd bele egy komolyabb tartós kapcsolatba (házasságba, együttélésbe), hogy azt gondolná: valaha hűtlen lesz, vagy valaha meg fogják csalni. Ezt a gondolatot olvastam a minap egy angol nyelvű cikkben. Fogalmam sincs, a szerző honnan vette ezt az axiómát, de szerintem köze sincs a valósághoz, bár már másoktól is hallottam, mint megingathatatlan(nak hitt) igazságot. Lehet, hogy a legtöbb ember (beszéljünk itt most a jelenleg nyugati társadalmakban tartós kapcsolatokban élő egyénekről) valóban nem gondolja az elköteleződése idején, hogy valaha köze lesz a hűtlenséghez aktív vagy passzív szereplőként (esetleg mindkettőként), de,...

© 2020 A hűtlenség ábécéje