Az persze már önmagában nagy haladás, hogy nem a megkövezés az automatikus válasz, ha (női) hűtlenségről van szó, de érdekes, hogy maguk a szeretőt kereső pasik mennyire magukévá teszik ezt a mentalitást. (Valószínűleg a nők is, de én inkább férfiakkal szoktam kommunikálni.)
A megfigyeléseim szerint általában abból indulnak ki, hogy mivel van partnerem, tehát nem szingliként keresek, az a partner biztos a férjem, aki mellett unatkozom, sőt, boldogtalan vagyok, így ők a megmentő szerepében léphetnek fel. (Voltam ilyen helyzetben, ez igaz, sok-sok évvel ezelőtt.)
Ha kiderül, hogy erről szó sincs, nem vagyok se boldogtalan, se kielégítetlen, sőt, még csak titokban sem csinálom, akkor azért egyesek eléggé megdöbbennek. Beindul valami hárító mechanizmus. Mintha becsaptam volna őket, mert ők másra számítottak. Olyan is van, aki kijelenti, hogy őt ez nem érdekli, minek mondtam el… Hát, vajon minek, mert fontos. Ha ennyit nem akar rólam tudni, akkor mégis hogyan képzelte azt, hogy ismerkedünk?
Vagy: ő most akkor elköszön, mert a barátom biztos erőszakos lesz, ha megtudja, hogy belerondít a kapcsolatunkba. (Pedig leírtam, hogy közös megegyezéssel kalandozunk.) Vagy értetlenkedik, hogy minek nekem még egy pasi, amikor minden csodálatos, ez neki nagyon gyanús. Biztos vagyok benne, hogy ha nem válogatnám meg alaposan, kivel állok szóba, simán le is ribancoznának.
Nyilván egyszerűbb lenne azt mondani (ahogy sok férfi előadja akkor is, ha egy szó sem igaz belőle), hogy a felesége /partnere már nem szexel vele, hogy iszonyú hiányérzete van és ezért keresgél. A nők is inkább ezt akarják hallani, mint azt, hogy remek a házasságom, szex is van, de szeretem a változatosságot. (Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy nincs rengeteg olyan házasság, amelyben a férfi boldogtalan, mert van… és ez sokszor egyáltalán nem kamu.)
Miért ez a kettős mérce? Nyilván benne van, hogy egy törékeny helyzetben lévő partnerrel szemben könnyebb dominánsnak lenni, illetve könnyebben érezzük magunkat menőnek, ha kiragadjuk a szegény nőt a mocsárból, de az is, hogy egy elhanyagolt ember kevesebbel is beéri, nem kell annyira klassznak lennünk, hogy örüljön nekünk. Meg az is szempont lehet, hogy ha mégse csak szeretői kapcsolatra vágyunk, hanem hosszabb távon valami felvállaltra, akkor erre is legyen esélyünk.
És valljuk be, attól, hogy valaki szeretőt keres, még egyáltalán nem biztos, hogy nem monogám. Sokan nem bírnak vagy nem akarnak kilépni valójában lenullázódott kapcsolatukból, vagyis valójában másik szerelmet keresnek, amely érzelmileg és erotikusan elsődleges fontosságúvá válhat.
Az ilyenek hiszen nem nyitottak az osztozkodásra, csak egy hasonlóképp boldogtalan házas vagy egyenest szingli szeretőre vágynak, akivel monogám vagy majdnem monogám viszonyt alakíthatnak ki.
Vagyis annak, aki igazából kizárólagosságot akar, persze, hogy mellbevágó, hogy a másik meg pont nem ezt akarja: nála alapvetés, hogy nincs kizárólagosság. Másrészről persze sok férfi úgy akar kizárólagosságot, hogy az rá ne vonatkozzék, csak a nőre. Egy nős férfi is képes elvárni a szingli szeretőjétől, hogy ne legyen másik pasija, noha neki ott van a neje. Hiszen a házasságra mindig lehet azt mondani, hogy á, csak a vagyon, a gyerekek vagy valami más miatt tartjuk fenn… De nem azért, mert tényleg szeretjük, kívánjuk a társunkat. És egy szerető belenyugszik, hogy akkor ez így működik. Csak teljesen aszimmetrikus.
Valójában sok férfi pont attól fél, hogy egy önmagával és a vágyaival tisztában lévő, erős, öntudatos nő kerül az útjába, aki nem kiszolgáltatott, akivel nem játszhat el bármit, aki talán többet élt már meg a szex terén, mint ő maga. Ez az utóbbi tényleg ijesztő lehet… Másokat meg inspirál, de a tapasztalataim szerint a többséget vagy frusztrálja vagy egyszerűen nem akar róla hallani.
Ez a két világ, a kizárólagosságra és vigaszra vágyó, félig-meddig monogám és a tudatosan nem monogám, a felszabadultságot preferáló szeretői univerzum annyira különbözik egymástól, mint a zárt házasság a nyitott kapcsolattól. Persze van átmenet, lehetséges az átlépés egyikből a másikba, de ahhoz nagyon sok változáson kell keresztülmenni.