Senki nem úgy kezd bele egy komolyabb tartós kapcsolatba (házasságba, együttélésbe), hogy azt gondolná: valaha hűtlen lesz, vagy valaha meg fogják csalni.
Ezt a gondolatot olvastam a minap egy angol nyelvű cikkben.
Fogalmam sincs, a szerző honnan vette ezt az axiómát, de szerintem köze sincs a valósághoz, bár már másoktól is hallottam, mint megingathatatlan(nak hitt) igazságot.
Lehet, hogy a legtöbb ember (beszéljünk itt most a jelenleg nyugati társadalmakban tartós kapcsolatokban élő egyénekről) valóban nem gondolja az elköteleződése idején, hogy valaha köze lesz a hűtlenséghez aktív vagy passzív szereplőként (esetleg mindkettőként), de, hogy ez a többség elérné a 100%-ot, az már a magam házi felmérése alapján sem igaz. Gyorsan átgondolva kapásból 5 férfit tudnék idézni, aki azt állította, hogy sose tervezett hűséges életet, és mind az öt pasit elég jól ismerem ahhoz, hogy ezt el is higgyem nekik.
Nőismerőstől ennyire határozott állásfoglalásra nem emlékszem, az ellenkezőjére már inkább, és magam is azok közé tartoztam, akik szentül hitték, mégpedig nem csak a kapcsolat elején, hanem jónéhány év elteltével is, hogy sose lesznek hűtlenek, és még azt se bírták volna elképzelni, hogy őket megcsalja a partnerük... Mert mindenki más inkább, de ő kivétel! Persze.
Sokan valószínűleg nem is gondolják át az egészet, annyira a mának, a jelennek élnek, mondjuk, mert nagyon szerelmesek, és el se bírják képzelni, hogy egyszer ez az érzés elillan, és már nem fognak minden percnek örülni, amit együtt tölthetnek a kedvesükkel - aki addigra már nem a kedvesük lesz, hanem valami sokkal hivatalosabb arculatot vesz fel. De benne lehet ebben az át nem gondoltságban az is, hogy ugyan, engem senki se fog megkísérteni, mert nem kellek majd senkinek. Vagy a partneremet annyira nem érdekli a szex, hogy sose fog kísértésbe esni.
Pedig mindenféle statisztikák szerint sacc per kábé a tartós kapcsolatban élők fele hűtlenkedik, és mivel egy kapcsolatban ketten érintettek, azt mondhatjuk, hogy előbb-utóbb valamilyen formában a nagy többséget eléri a végzete - vagy aktív, vagy passzív formában lesz érintett, vagy a közös halmazva fog tartozni.
Ezek szerint sokkal nagyobb önismerettel és emberismerettel vágnak bele tartós kapcsolatukba azok, akik már az elején sem áltatják magukat... Persze attól, hogy valaki az elejétől fogva tudja önmagáról, hogy nem lesz hűséges, még gondolhatja azt, hogy megcsalni viszont nem fogják... Olykor még be is jön a számítása, ha sikerül olyan partnert elvennie, akinek nagyon szilárdak az erkölcsei, vagy kicsi a libidója, vagy azon kevesek közé tartozik, akik teljesen monogám beállítottságúak, és csak egy emberre vágynak, esetleg félénkek, vagy több tényező együttesen igaz rájuk...
Szép kis meglepetések érhetik az ilyen, "eredendően" hűtlen embereket, akik saját magukra egészen másképp gondolnak, mint a partnerükre (és ez nem feltétlen az egoizmus jele, egyszerűen nem jutnak el egy bizonyos határon túl a partner megismerésében): semmivel sem kevésbé naivak, ha a férjükről/feleségükről van szó, mint azok, akik maguk is monogámak... Ahogy a legnagyobb nőcsábász pasik is szentül tudnak bízni/hinni/reménykedni abban, hogy a lányuknak még húsz évesen sincs egyetlen erotikus gondolata sem... Na jó, kissé túlzok. Talán egy-egy futó gondolatuk már lehet, de ennél több semmiképp. Még olyan kislány! Ühüm...
Ti hogyan indultatok neki a házasságotoknak, vagy más kapcsolatotoknak? Volt-e különbség az első és a többi komoly kapcsolatotok között ebből a szempontból? Mennyiben befolyásolták a hozzáállásotokat, reményeiteket, elvárásaitokat az első/második stb. együttélésben szerzett tapasztalataitok?
Gondolok itt arra, hogy tán az elsőbe még idealistaként mentetek bele, de a másodikra már tudtátok, hogy milyen forgatókönyv várható? Vagy épp a másodikra lett világos, hogy az első hűtlenkedéseit nem akarjátok folytatni, illetve nem akartok többé olyan partnert, aki nem tökéletesen monogám? (Bármit is jelentsen ez számotokra?) Vagy addig nem is kezdtetek komolyabb kapcsolatba, míg ki nem tomboltátok magatokat, és meg nem ismertétek azt, akihez biztosan hűségesek tudtok maradni? (Ha így gondoltátok, eddig bevált?)
Amire a leginkább kíváncsi vagyok: jelenlegi vagy, ha ilyen éppen nincs, legutóbbi, illetve legfontosabb kapcsolata elején vajon hány százalék gondolta, hogy a hűtlenség mint téma teljesen elkerüli az életét - és vajon milyen a nemek aránya?
Szavazni itt lehet a témában. Kommentelni itt és odaát is, természetesen.