A rendszeres félrelépés egyik leggyakoribb oka az odahaza tapasztalt silány szexuális élet. Persze, nagyon változó, hogy ki mitől érzi silánynak azt, ami van (ha egyáltalán van még valami): vajon arról van-e szó, hogy az igényeihez képest kevés, túl rövid, kapkodós a szex, vagy nem az alkalmak száma a problémás, hanem az, ami szeretkezés (?) címén történik.
Esetleg kevés is, gyors is, meg monoton is: ez a "kevés" persze teljesen relatív, van, akinek a napi egy is kevés, mert napi ötre lenne igénye, van, akinek a havi egy is sok. Illetve az is teljesen változó, hogy ki mit érez monotonnak, túl rövidnek, túl korlátozónak (mert bizonyos programpontok sose kerülnek sorra), vagy csak unalmasnak.
Esetleg kevés is, gyors is, meg monoton is: ez a "kevés" persze teljesen relatív, van, akinek a napi egy is kevés, mert napi ötre lenne igénye, van, akinek a havi egy is sok. Illetve az is teljesen változó, hogy ki mit érez monotonnak, túl rövidnek, túl korlátozónak (mert bizonyos programpontok sose kerülnek sorra), vagy csak unalmasnak.
Valószínű, hogy a szexuális élet silányságát nem csak az a partner érzékeli, aki úgy dönt, hogy nem bírja tovább, és félrelép. Noha előfordul, hogy látszólag kielégítő szexuális élet ellenére lép félre valaki, azért általában nem ez az ábra: jellemzőbb, hogy az elégedetlen fél évekig utalgat arra, hogy nem érzi jól magát ezzel kapcsolatban, de a másik felet ez nem különösebben izgatja, talán, mert a szex nem olyan fontos számára, talán, mert csak nem akarja tudomásul venni a valóságot, és meggyőzte magát arról, hogy ha minden más rendben van a kapcsolatban, akkor ennek nem kell akkora feneket keríteni. (Azért az is ritka, hogy minden más rendben van: ha már erről a fontos dologról nem lehet vagy egyszerűen nem érdemes beszélni, azért ott más sincs minden feltétlen rendben.)
Mikor aztán borul a bili, vagyis eljön a lebukás pillanata, és előáll a kényszerhelyzet, hogy a partnerek beszéljenek is az okokról, gyakran előjön ez, az igencsak kézenfekvő téma: a szex minősége, mennyisége és fontossága. Nyilván nem ez az egyetlen ok, ami hűtlenségbe "kergeti" az embereket, általában sokkal komplexebb jelenségről van szó, többféle hiányérzetről és kommunikációs félresiklásról, de ez legalább megfogható, számszerűsíthető téma.
Sokkal könnyebb azt mondani, hogy kiéheztettél szexuálisan, lenulláztad a férfiasságomat/nőiességemet, csak apa meg igavonó barom voltam számodra..., mint azt, hogy érzelmi sivatagban élek melletted, soha nem hallgatsz meg, és nem érdekel, mi történik velem... Pedig a szexhiány vagy a szex minőségének kérdése persze nagyon is összefügg azzal, amit a szexen keresztül szeretnénk megélni. És ez nem csak a kielégülésről, az orgazmusok számáról szól.
De térjünk vissza a szex silányságának kérdéséhez. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon akkor, ha a megcsalt fél elhatározza, hogy márpedig ő erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy jobb/több/izgalmasabb legyen a szex otthon, van-e esély arra, hogy a hűtlen tékozló fiú vagy lány visszatérjen a monogám párkapcsolati mintához.
A hagyományos tanácsadók ilyenkor felszisszennek: nehogy már a megcsalt akarjon a nyomorult hűtlen kedvére tenni, hiszen a megcsalt egyáltalán nem tehet arról, ami történt! Lásd például ezt a cikket, amely külön nagy betűkkel kiemeli: YOU DID NOT CAUSE THE CHEATING. Vagyis NEM TE VAGY AZ OKA, HOGY MEGCSALTAK. Általános igazságként EZT kijelenteni meglehetősen abszurd. De, lehet, hogy nagyon is sáros vagy benne. Lehet, hogy egyáltalán nem. Gondold át, és döntsd el. (Nincs erre általános szabály, és még ha okozója is vagy a hűtlenségnek, akkor se kell, hogy hibás légy.)
Amúgy nem elég ennyi, a kedves tanácsadó még azt is kifejti, hogy a megcsalt egyáltalán ne is akarjon szexelni a partnerével, mert miért is akarna azzal szeretkezni, akiben nem bízik? Hadd döntse már el mindenki maga, hogy akar-e szeretkezni odahaza, és, hogy mennyire bízik meg abban, aki hűtlen volt hozzá.
De persze az egész ügyet nem lehet azzal megoldani, hogy elhatározzuk: mostantól többet szexelünk, és mindenki elégedett lesz. Egyrészt: kérdés, hogy az, aki eddig nem akart sokat vagy hosszan szexelni, miért nem akarta. Ha nem tette, annak oka volt, és az semmit nem fog javítani a dolgon, ha most erővel veszi rá magát az együttlétekre, noha semmi kedve. Nem a gyakoriság a perdöntő, hanem, hogy mindkettejüknek kedve is legyen hozzá. Csak azért, hogy megtartsuk a partnerünket, nem érdemes erőltetni a nemszeretem szexet. Lehet, hogy egyszerűen kevesebb az igényünk a szexre, vagy a férjünket/feleségünket nem kívánjuk úgy, vagy valami más akadályoz. Eldönthetjük, hogy megpróbálunk ezen változtatni, de annak sem az a módja, hogy erőltetjük.
A másik dolog: a hűtlenkedő valószínűleg olyan dolgokat is tapasztalt házon kívül, amilyeneket házon belül sosem fog. Az eredeti hiányérzet teljesen megváltozhatott, mire sor került a lebukásra. Már nem az az ember, nem azokkal a vágyakkal, amelyekkel kilépett a másik világba. Minél több idő telt el az első félrelépés óta, annál kevésbé lesz esélye, hogy megelégedjen azzal, ami odahaza várja, még akkor is, ha a feleség/férj tényleg, őszintén és vádaskodás nélkül a kedvében akar járni. (Ami, tegyük hozzá, elég ritka lehet.)
Nők esetében ráadásul valószínű, hogy inkább megrémülnek az otthoni szex fellendülésétől, mint pozitív jelenségnek éreznék, mert a mennyiségen még mindig sokkal könnyebb változtatni (noha hosszabb távon ezt a többet fenntartani már egyáltalán nem könnyű), mint a minőségen. Bár a nők között is van olyan, akinek a mennyiség a fő gondja, azért ez ritkább, mint a férfiak kevés szex miatti panaszkodása.
Az tehát, hogy csak mennyiségileg javítunk a szexuális életünkön otthon, a legritkább esetben megoldás. Előfordulhat ilyen is, persze, de nem jellemző, hogy ilyen egyszerű volna. A minőségi javítás pedig roppant összetett. Főleg nők esetében tudok olyat elképzelni, hogy szexuálisan felszabadulttá válnak valamilyen erős hatásra, a férfiaknál nem a felszabadultság hiánya szokott a baj lenni. És egy férfi partner szinte mindig könnyebben visszatér egy nőhöz, mint amennyire egy nő képes rávenni magát arra, hogy olyasvalakit kívánjon, akit már megszűnt kívánni.
Azt azonban, hogy pusztán a javuló szexuális élet hatására a hűtlen fél elveszti az érdeklődését külsős partnere vagy partnerei iránt, nagyon valószínűtlennek tartom. Kitűzhetjük célként az otthoni szex megjavítását, de ez ne legyen egyoldalú cél: ha a hűtlen is szeretné megjavítani, akkor érdemes próbálkozni. Persze, nehéz azt mondani, hogy á, a vonat már elment, ezen már nincs mit erőlködni. De ha állítólag annyira érdekel bennünket a teljes igazság, akkor esetleg azt is le kell nyelnünk, hogy erotikus szempontból már nincs mit javítani a kapcsolaton.
El lehet dönteni, hogy ebben az esetben
1. folytatjuk a kapcsolatot, ahogy eddig, és elnézzük a félrelépést,
2. nem fogadjuk el, hogy a partnerünk nem akarja kettőnk szexuális kapcsolatát megjavítani, és ráerőltetjük (teljesen kontrapdoruktív),
3. elválunk, mert abban reménykedünk, hogy lesz más, akinek igazán kellünk az ágyban,
4. esetleg kipróbáljuk mi is a szeretőzést, annak minden buktatójával együtt, a család egyben tartásának érdekében.
Még egy dolog: a hűtlennek a szeretőjétől való eltiltása általában semmire nem vezet. Nem fog bennünket jobban kívánni, ha őt nem kaphatja meg, de rohadtul dühös lesz, vagy egyszerűen továbbra is találkozik vele, és lőttek a "tiszta víz a pohárban" projektnek. Ha az őszinteségre esküszünk, ahogy azt annyi terapeuta javasolja, akkor készüljünk fel arra is. hogy a partnerünk egy csomó mindent nem fog tudni őszintén megbánni, megígérni és betartani, hiába is várjuk el tőle.
Mikor aztán borul a bili, vagyis eljön a lebukás pillanata, és előáll a kényszerhelyzet, hogy a partnerek beszéljenek is az okokról, gyakran előjön ez, az igencsak kézenfekvő téma: a szex minősége, mennyisége és fontossága. Nyilván nem ez az egyetlen ok, ami hűtlenségbe "kergeti" az embereket, általában sokkal komplexebb jelenségről van szó, többféle hiányérzetről és kommunikációs félresiklásról, de ez legalább megfogható, számszerűsíthető téma.
Sokkal könnyebb azt mondani, hogy kiéheztettél szexuálisan, lenulláztad a férfiasságomat/nőiességemet, csak apa meg igavonó barom voltam számodra..., mint azt, hogy érzelmi sivatagban élek melletted, soha nem hallgatsz meg, és nem érdekel, mi történik velem... Pedig a szexhiány vagy a szex minőségének kérdése persze nagyon is összefügg azzal, amit a szexen keresztül szeretnénk megélni. És ez nem csak a kielégülésről, az orgazmusok számáról szól.
De térjünk vissza a szex silányságának kérdéséhez. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon akkor, ha a megcsalt fél elhatározza, hogy márpedig ő erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy jobb/több/izgalmasabb legyen a szex otthon, van-e esély arra, hogy a hűtlen tékozló fiú vagy lány visszatérjen a monogám párkapcsolati mintához.
A hagyományos tanácsadók ilyenkor felszisszennek: nehogy már a megcsalt akarjon a nyomorult hűtlen kedvére tenni, hiszen a megcsalt egyáltalán nem tehet arról, ami történt! Lásd például ezt a cikket, amely külön nagy betűkkel kiemeli: YOU DID NOT CAUSE THE CHEATING. Vagyis NEM TE VAGY AZ OKA, HOGY MEGCSALTAK. Általános igazságként EZT kijelenteni meglehetősen abszurd. De, lehet, hogy nagyon is sáros vagy benne. Lehet, hogy egyáltalán nem. Gondold át, és döntsd el. (Nincs erre általános szabály, és még ha okozója is vagy a hűtlenségnek, akkor se kell, hogy hibás légy.)
Amúgy nem elég ennyi, a kedves tanácsadó még azt is kifejti, hogy a megcsalt egyáltalán ne is akarjon szexelni a partnerével, mert miért is akarna azzal szeretkezni, akiben nem bízik? Hadd döntse már el mindenki maga, hogy akar-e szeretkezni odahaza, és, hogy mennyire bízik meg abban, aki hűtlen volt hozzá.
De persze az egész ügyet nem lehet azzal megoldani, hogy elhatározzuk: mostantól többet szexelünk, és mindenki elégedett lesz. Egyrészt: kérdés, hogy az, aki eddig nem akart sokat vagy hosszan szexelni, miért nem akarta. Ha nem tette, annak oka volt, és az semmit nem fog javítani a dolgon, ha most erővel veszi rá magát az együttlétekre, noha semmi kedve. Nem a gyakoriság a perdöntő, hanem, hogy mindkettejüknek kedve is legyen hozzá. Csak azért, hogy megtartsuk a partnerünket, nem érdemes erőltetni a nemszeretem szexet. Lehet, hogy egyszerűen kevesebb az igényünk a szexre, vagy a férjünket/feleségünket nem kívánjuk úgy, vagy valami más akadályoz. Eldönthetjük, hogy megpróbálunk ezen változtatni, de annak sem az a módja, hogy erőltetjük.
A másik dolog: a hűtlenkedő valószínűleg olyan dolgokat is tapasztalt házon kívül, amilyeneket házon belül sosem fog. Az eredeti hiányérzet teljesen megváltozhatott, mire sor került a lebukásra. Már nem az az ember, nem azokkal a vágyakkal, amelyekkel kilépett a másik világba. Minél több idő telt el az első félrelépés óta, annál kevésbé lesz esélye, hogy megelégedjen azzal, ami odahaza várja, még akkor is, ha a feleség/férj tényleg, őszintén és vádaskodás nélkül a kedvében akar járni. (Ami, tegyük hozzá, elég ritka lehet.)
Nők esetében ráadásul valószínű, hogy inkább megrémülnek az otthoni szex fellendülésétől, mint pozitív jelenségnek éreznék, mert a mennyiségen még mindig sokkal könnyebb változtatni (noha hosszabb távon ezt a többet fenntartani már egyáltalán nem könnyű), mint a minőségen. Bár a nők között is van olyan, akinek a mennyiség a fő gondja, azért ez ritkább, mint a férfiak kevés szex miatti panaszkodása.
Az tehát, hogy csak mennyiségileg javítunk a szexuális életünkön otthon, a legritkább esetben megoldás. Előfordulhat ilyen is, persze, de nem jellemző, hogy ilyen egyszerű volna. A minőségi javítás pedig roppant összetett. Főleg nők esetében tudok olyat elképzelni, hogy szexuálisan felszabadulttá válnak valamilyen erős hatásra, a férfiaknál nem a felszabadultság hiánya szokott a baj lenni. És egy férfi partner szinte mindig könnyebben visszatér egy nőhöz, mint amennyire egy nő képes rávenni magát arra, hogy olyasvalakit kívánjon, akit már megszűnt kívánni.
Azt azonban, hogy pusztán a javuló szexuális élet hatására a hűtlen fél elveszti az érdeklődését külsős partnere vagy partnerei iránt, nagyon valószínűtlennek tartom. Kitűzhetjük célként az otthoni szex megjavítását, de ez ne legyen egyoldalú cél: ha a hűtlen is szeretné megjavítani, akkor érdemes próbálkozni. Persze, nehéz azt mondani, hogy á, a vonat már elment, ezen már nincs mit erőlködni. De ha állítólag annyira érdekel bennünket a teljes igazság, akkor esetleg azt is le kell nyelnünk, hogy erotikus szempontból már nincs mit javítani a kapcsolaton.
El lehet dönteni, hogy ebben az esetben
1. folytatjuk a kapcsolatot, ahogy eddig, és elnézzük a félrelépést,
2. nem fogadjuk el, hogy a partnerünk nem akarja kettőnk szexuális kapcsolatát megjavítani, és ráerőltetjük (teljesen kontrapdoruktív),
3. elválunk, mert abban reménykedünk, hogy lesz más, akinek igazán kellünk az ágyban,
4. esetleg kipróbáljuk mi is a szeretőzést, annak minden buktatójával együtt, a család egyben tartásának érdekében.
Még egy dolog: a hűtlennek a szeretőjétől való eltiltása általában semmire nem vezet. Nem fog bennünket jobban kívánni, ha őt nem kaphatja meg, de rohadtul dühös lesz, vagy egyszerűen továbbra is találkozik vele, és lőttek a "tiszta víz a pohárban" projektnek. Ha az őszinteségre esküszünk, ahogy azt annyi terapeuta javasolja, akkor készüljünk fel arra is. hogy a partnerünk egy csomó mindent nem fog tudni őszintén megbánni, megígérni és betartani, hiába is várjuk el tőle.