Az utóbbi időben kiakadtak néhányan Nyáry Krisztinán magyar költők és írók szerelmi életéről írott facebook-bejegyzésein, illetve könyvein, főleg az irodalomtörténészek kárhoztatják amiatt, hogy úgymond leegyszerűsítve, bulvárosított formában tárja a "csámcsogó" nagyközönség elé szent és sérthetetlen nagyjaink féltett magánéleti titkait… (Aki bulvárosnak tartja, az még nem olvasott bulvárújságot, de ez részletkérdés.)
Nos, bele lehet kötni így vagy úgy, de tény, hogy a tankönyv- és papírízű irodalmi hősök helyett végre hús-vér embereket láttunk, akik csöppet sem unalmas és szokványos életutakat mondhattak magukénak. Mivel a szerelmi életük került előtérbe, nem ritka a giccses polgári ízléssel összeegyeztethetetlen történet, és ez sokaknak fáj. Ha a világirodalom alkotóiról, vagyis bárki másról van szó, aki nem magyar, mondjuk egy Villonról, egy Byronról, egy Henry Millerről, senkinek nem jut eszébe felháborodni azon, hogy a magánéletükről, szerelmeikről, esetleges nem kispolgári ízlést tükröző szexualitásukról is megtudunk egyet s mást. Miért van több közünk egy magyar költő erkölcseihez, vagy miért bír felháborodást kelteni, ha valakiről kiderül ez-az? Nekem magas…
Mindenesetre most Ny. Krisztiánnak köszönhetően ismerhettem meg Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni történetének egy olyan szeletét, amelyről ebben a blogban mindenképpen meg kell emlékeznem. A történet ezen a héten ért véget, hiszen Fanni szombaton hunyt el, 102 éves korában: közel 70 évet töltött özvegységben.
Radnóti számára minden bizonnyal Fanni volt a nagy szerelem, de hat év házasság és kilenc év együttélés után (ismerni már 18 éve ismerték egymást) még valaki más is képbe került: mégpedig Fifi egyik barátnője, Beck Judit festőművész. 1941-ben kezdődött a viszonyuk, és a költő levelei, feljegyzései alapján nem valami kis jelentéktelen hetyegés volt ez, komolyan szerelmes lehetett, még ha csak egy évig tartott is az egész, pedig abban az időszakban sokkal sorsfordítóbb dolgok is foglalkoztatták, hiszen 1942 elején már a második munkaszolgálatát töltötte. De hozzá írta Harmadik eklogáját, ami Fanninak biztosan legalább olyan fájó volt, mint maga a tudat, hogy lefekszik vele és szerelmes belé. Miklós azonban mindezt nyíltan tette, Fanni pedig Judittal való barátságát sem szakította meg.
Pásztori Múzsa, segíts! Most róla rikoltnak a hajnalkürtjei mind! párás teli hangon zengik alakját,
hogy süt a teste, szemén hogy villan a nyurga mosolygás,
ajkán táncos, okos léptekkel hogy jön a sóhaj,
hogy mozdul, hogy ölel, hogy nézi a holdat az égen!
Harmadik ekloga, 1941. június 12.
Se Fanni hozzáállását, se Radnóti élniakarását nem lehet a történelmi kontextusból kiragadva nézni, bár valószínűnek tartom, hogy a házaspár annyira közel állt egymáshoz, hogy Fanni akkor is türelemmel és megértéssel nézte volna ezt a fellángolást a barátnője iránt, ha nem a világháború és a zsidótörvények árnyékában történik – bár akkoriban azért nem lehetett előre látni, mi lesz 44-ben. Fanni szenvedett, ez nem vitás, de nem lázadt fel, nem balhézott, nem veszekedett (vagy csak minimális mértékben). Ezt írta a naplójába: „Ha Miklósnak örömöt okoz, örüljön”.
Lehet persze kárhoztatni a költőt, aki nem használt ki minden pillanatot arra, hogy a feleségével legyen, nem fojtotta vissza az érzelmeit, és meg sem próbálta diszkréten kezelni az ügyet. Vagy értetlenkedni Judit viselkedése felett, aki elfogadta ezt a szerelmet, és megélte – róla tudjuk legkevésbé, hogyan, milyen lelkifurdalással, hezitálással, felszabadultan-e, tudván-e, hogy úgyis rövid életű lesz, aggodalommal, hogy Miklóst nemsokára megint megint behívják munkaszolgálatra… Fanni belenyugvását, csendes szenvedését is lehet értetlenkedve nézni – azért biztosan panaszkodott is, mert Radnóti azt írja egyik levelében, hogy még szeretni se hagyja magát, és rosszul értelmezi a J.-ügyet.
Annyit tudunk, hogy a barátság megmaradt, összejártak, a festőnő portrét készített szeretője feleségéről. Judit még élelmiszercsomagot is vitt a költőnek a munkaszolgálata idején – mégpedig akkori udvarlójával, későbbi férjével, Major Tamással együtt…
A szerelem nem tartott nagyon sokáig tehát, inkább fellángolás és barátság lehetett, nem rengette meg egyiküket sem annyira, hogy akár felmerült volna a közös folytatás lehetősége, mindketten elkötelezettek voltak más iránt, nem sokkal a szakítás után Radnóti már azt írja Fanninak, hogy rajta kívül minden más játék… Attól még az érzelmek abban a pár hónapban igaziak voltak, ha súlyukat tekintve nem is mérhetők ahhoz az elkötelezettséghez, ami kettejüket tizenéves koruk óta összekötötte.
De inkább az lett volna a különös, ha Radnóti tizenhét éves kora után, amikor megismerte Fifit, sose lett volna többé szerelmes.
Ajánlom mindazoknak ezt a mélyen emberi történetet, akik szerint a hűtlenség tolerálhatatlan és az ilyen embert azonnal ki kell rúgni, meg azoknak, akik szerint nem lehetséges két embert szeretni. De persze elsősorban azoknak, akik úgy gondolkodnak, mint Fanni – nyugodjék békében.