Rég írtam már sorozatokról, de múltkor láttam egy nagyon jópofa epizódot a magyarul Férjek gyöngye néven futó The King of Queens nevezetű tv show-ból, amely a szituációs komédia eszközeivel nagyon jól rá tud tapintani bizonyos, a mindennapokban is gyakran előforduló problémákra. Itt van például a barátoknak való falazás kérdése.
A sorozat főszereplői Doug és Carrie fiatal, gyermektelen házaspár. New York Queens nevű negyedében laknak Carrie bosszantó apjával, Arthur-ral, aki a sorozat első epizódjában magára gyújtotta a házát. A mackós és eléggé kétbalkezes Doug egyszerű lélek, sofőrként dolgozik, két dolog érdekli igazán: az evés és a szex, de utóbbi kizárólag otthon, a feleségével, kényelmes körülmények között. Szívesen lóg a haverjaival, és nem veti meg a sörözést, sem. Nincs benne semmi drámai, és, ahogy a magyar cím is sugallja, jóravaló papucsférj.
Legjobb barátja a magas, fekete Deacon, aki Doug kollégája is: feleségével, Kellyvel két gyereket nevelnek. A két feleség is nagyon jóban vagy egymással, és házaspárként is gyakran járnak össze, és gyakorlatilag nincsenek titkaik egymás előtt.
Nos, a hűtlenség-témához kapcsolódó bonyodalom azzal kezdődik, hogy Doug egy este vacsoráért megy, és véletlenül belefut Deaconba, aki épp egy idegen nőt fűz. Doug teljesen ledöbben, azt hiszi, a barátja szeretőt tart, és mindjárt lelkiismereti konfliktusba kerül önmagával, mert lojális szeretne maradni a haverjához, de a feleségének se akar hazudni. Márpedig Carrie azonnal észreveszi, ha Doug furcsán viselkedik, és a pasi mindig nagyon bénán próbálja leplezni, ha valami nyomja a lelkét.
Doug tehát hiába próbál falazni a haverjának, Carrie egyszerűen kitalálja, hogy a zavart viselkedés hátterében Deacon randija áll egy ismeretlen nővel. Doug könyörög, hogy Carrie ne köpje be a barátját annak feleségénél, főleg, mikor rájön, hogy Deacon nem is csalta meg Kellyt, csak párszor találkozott az ismeretlen csajjal, de ennél több még nem történt.
Carrie-t persze nem hatja meg, hogy szexről szó se volt, neki már az is megcsalás, hogy a pasi titokban levelezett és találkozott valakivel – persze Doug ezzel nem ért egyet, de mivel náluk mindig az történik, amit Carrie akar, kénytelen megmondani Deacon-nek, hogy lelepleződött, és vagy önként bevallja viselt dolgait a feleségének, vagy Carrie fogja beköpni.
Deacon tehát amiatt bukik meg egy még meg sem valósult hűtlenség kapcsán, mert a legjobb barátai közül az egyik képtelen falazni, a másik pedig a női szolidaritásra hivatkozva nem hajlandó rá. A következmények nem maradnak el, Kelly kirúgja a férjét, az a haverjánál keresne menedéket, de a barátnője helyett is féltékeny és sértett Carrie még azt se engedi meg, hogy Doug itallal kínálja az „árulót”. Így aztán Doug és Carrie is jól összevesznek.
Érdekes módon az egyébként idegesítő és bosszantó Arthur, Carrie apja tapint rá a lényegre, vagyis Carrie extrém reakciójának okára: az egyébként olyan magabiztosnak tűnő, igazi házisárkány ettől a nem túl jelentékeny megingástól is halálosan megijedt, pedig nem is az ő férjét érintette. Azt feltételezte, hogy a barátaik házassága tökéletes, és lám, mégsem az, akkor az övé is veszélyben lehet.
Az epizód jól mutatja, mennyire könnyen ítélkezünk mások felett, ha saját magunk miatt aggódunk, milyen gyorsan létrejöhet a nők kontra férfiak egységfront, miközben már szó sincs szeretetről: csakis korlátozásról. Kelly nem kíváncsi rá, a férje miért élvezte a másik nő társaságát, azonnal elutasítással, sőt, a férfi teljes kizárásával reagál, megfosztva őt még a gyerekek társaságától is. Büntet, bosszút áll, nem ad lehetőséget semmilyen párbeszédre. És a barátnője szerint ez így teljesen rendben van.
A nők ezek szerint elvárják, hogy a férfiak beköpjék egymást, ráadásul úgy érzik, joguk van beavatkozni más emberek életébe és párkapcsolatába? (A sorozat sztereotipizál, persze, de nagyon is létező sztereotípiákra épít.) Pedig lehetnének a reakciók ettől eltérőek is. Carrie habozhatna például, hogy mindenképp el kell-e mondani Kellynek Deacon esetét, vagy jobb a békesség, illetve felvetődhetne benne, hogy jön ő ahhoz, hogy a férfi helyett döntsön. Persze sokkal egyszerűbb ledobni magáról a terhet, mint vállalni annak ódiumát, hogy ha később kiderül a dolog, Kelly rá fog haragudni, amiért nem szólt. (Bár az sincs kizárva, hogy Kelly titokban haragszik rá, amiért kirobbantotta a botrányt.)
És mintha az sem vetődne fel senkiben, hogy Kelly is reagálhatott volna másképp a vallomás hallatán, mint ahogy Carrie elvárta tőle. Nem csak a saját félelmünk és sértettségünk vezet a "bűnös" teljes elutasításához, hanem a környezetünk elvárásai is. Mert hogy nézne az ki a legjobb barátnő szemében, ha nem lennénk elég kemények a férjünkkel, és nem tennénk ki a szűrét az első kis „botlás” miatt? A sértett büszkeség és a félelem, hogy nem tűnünk elég büszkének, még radikálisabb reakciókra ösztönözhet. Ha Kelly a barátnője tudta nélkül jön rá Deacon titkára, választhatta volna a hallgatást, de így túl nagy a külső nyomás…
Ahhoz képest, hogy egy könnyed, délutáni sitcom-epizódról van szó, egész sok kérdést felvet, amin gondolkodni lehet, nem?