Valószínű, hogy nem sok életvezetési tanácsadással foglalkozó könyvben lehet olvasni olyan engedményt, hogy ha az embernek éppen kedve szottyan rá vagy nincs jobb dolga, akkor nyugodtan vagy éppen izgatottan feküdjön le az exakárkijével, legyen az férj/feleség, élettárs, barát(nő), vagy akár egy volt szerető, szexpartner, esetleg barát extrákkal.
Az életvezetési guruk és coachok nem szeretik az ilyen visszaeséseket, főleg a nők esetében tartják nagyon károsnak – sokszor azt feltételezve, hogy a férfiak mindenféle különösebb veszély nélkül belemehetnek ilyen kalandokba, mert nekik úgysem árt. Ez sem. (A dögök!)
De a nők, no persze, ők egészen mások, és mindenképp hat majd rájuk érzelmileg, mert az oxitocin olyan, mint a drog. Magyarul: kötődni fogunk tőle, mint a rosseb és sokkal szarabb lesz utána, arról nem is beszélve, hogy közben nem haladunk a vágyott cél, az IGAZI, a NAGY Ö, a komoly, tartós és családalapítási szándékkal megalapozandó kapcsolat felé. (Az életvezetési könyvek fel sem tételezik rólunk, hogy már van családunk, és úgy esünk vissza exek karjaiba.)
Néha elképzelem ezeket az IGAZI NAGY Őket, akik mást se csinálnak álló nap, mint ránk várnak, és roppant bosszantónak tartják, hogy mi mindenféle más, kicsi ővel hetyegünk, visszaeső kis ribancként, aki nem tud parancsolni magának. Ejnye-bejnye, kérhetnénk egy kis komolyságot, visszafogottságot, fegyelmezettséget? Csak semmi telefon, chat, e-mail, sms, facebook-komment az exekkel, nem mások ők, mint holmi levetett ruhák, melyeket kinőttünk, ne őrizgessük a szekrényben a divatjamúlt cuccokat.
No, de ide a rozsdás bökőt, hogy még a bölcsebbnél bölcsebb gurukkal is előfordul, hogy beleesnek a csapdába.
Az is előfordul, hogy nem csak beleesnek, de vissza is esnek a csapdába. Léteznek örök exek, akik egyik pillanatban nem kívánatos személyeknek tűnnek, azzal a felkiáltással persze, hogy most már végképp és örökre ki vannak tiltva a paradicsomból, aztán mégis jön a nagy összeborulás, a frenetikus szex: meghatározott periódusonként szakítás, dráma, soha többé, majd kezdődik az egész elölről. Egy egész életen át lehet ezeken az exjátszmákat alakítani, ha van hozzá legalább két ember, de a többszereplős még szórakoztatóbb.
Az ex lehet üldöző vagy üldözött, lehet örök mentőöv, akit akkor veszünk elő, ha épp nincs más, ha komoly baj van, vagy egyszerűen rájöttünk, hogy benne bízunk meg legjobban. De ahogy a Minden, amit tudni akartál az EX-ről című könyv szerzője bölcsen megjegyzi, nehogy abban a hitben ringassuk magunkat, hogy hűtlenséget csak akkor követünk el, ha le is fekszünk valamelyik exszel. (Vagy az összessel, vagy párral.) Nem ám, hűtlenség az is, ha túl sokat foglalkozunk vele gondolatban, ábrándozunk róla, felhívjuk, csetelünk vele, kávézunk, moziba megyünk, megbeszéljük a problémáinkat, és még sorolhatnám. Mert a monogámia szent törvénye szerint ellenkező neművel, akivel valaha szexeltünk, nem szabad túl sokat foglalkoznunk. (Az azonos neműekről kevesebb szó esik, szóval barátnők jöhetnek.)
De, hogy kissé komolyabbra fordítsam a szót: persze, az exek mindenféle formációban bezavarhatnak, vagy mi is bezavarhatunk azoknak, akikkel valaha kapcsolatunk volt, és ehhez nem kell, hogy az a kapcsolat jelentős, hosszan tartó, vagy legális legyen.
Mi van például, ha egy rossz házasságban élő ember több laza szeretői kapcsolatot is ápolt, aztán hirtelen lesz egy fontosabb szeretője, aki esetleg még hivatalos társsá is minősül? Még az is lehet, hogy a laza szeretők tudtak egymásról, de lehet, hogy sejtelmük se volt. Lehet, hogy feltételezték: a rossz házasságban élő barátjuknak soha esze ágában se lenne feladni azt a fajta életmódot, amit évtizedek óta folytat: majd jön valaki, aki miatt mégis feladja? Maradjanak meg a lazák is, vagy az illető szakítsa meg a kapcsolatot velük? Legyenek barátok? (Van barátság szexuális kapcsolat után?)
Nagyon nehéz eldönteni, mennyire érdemes tartani a kapcsolatot egy exszel, milyen információkat érdemes megosztani vele az új partnerről, vagy partnerekről, és az új partnerrel milyen információkat osszunk meg a múltunkról. Igen, benne van a pakliban, hogy kellemetlen lesz, hogy félreérti, hogy ribancnak néz vagy nőcsábásznak (ez nem mindenki számára negatív), vagy csak egyszerűen indiszkrétnek fog tartani, ha beszélünk. Azt is nehéz eldönteni, hogy mit kérdezzünk, bár ezen a nők dilemmáznak inkább: mindenre kíváncsiak, de sokszor olyasmiket is tudni akarnak, amitől később csak szenvednek.
És már megint ott tartunk, ahol annyiszor: az őszinteség szép dolog, de csak a legritkább esetben van rá igény. Azt például ne nagyon szellőztessük, hogy voltunk már hűtlenek, ha úgy tűnik, hogy a partnert ez már elvben is zavarja. Lehet, hogy ő is volt már hűtlen, de attól még kellemetlen gondolat számára, hogy mi sem vagyunk az erény szobrai, és bogarat ültetünk ezzel a fülébe.
A témának annyi elágazása van, hogy ha valakit közelebbről érint, annak tényleg ajánlom az exes könyv elolvasását (noha csak nőknek szól), legalább abban következetes, hogy rengeteg szituációt sorol fel, és sok nézőpontból közelíti meg a kérdést. Ami az ex-szexet illeti, tízszer is leírja, hogy nem szabad. Nektek erről mi a véleményetek?