Találtam egy érdekes cikket a neten, egy bizonyos dr. Billi Gordon tollából: leginkább azért keltette fel a figyelmem, mert egy kérdőíves felmérés alapján von le bizonyos következtetéseket. No, de a felmérés eredménye több mint furcsa.
Nézzük, miről is van szó. B.G. 200 amerikai házaspárt kérdezett azok internetes szexszel kapcsolatos tapasztalatairól, meg a valódi életben megélt hűtlenségről illetve azonos neműekkel folytatott szexről. 200 férfi és 200 nő válaszolt a kérdéseire. Mindegyik pár legalább tíz éve házas, mindegyiknek van munkaviszonya és gyereke. Felső középosztálybéli, és nagyrészt értelmiségi rétegről van szó, legalább a pár egyik tagja egyetemet végzett.
Ide biggyesztem a kérdéseket, az a legegyszerűbb:
Részt vett-e valaha szexuális tartalmú csevegésben az interneten?
Férfiak: Igen 193; Nem 7 / Nők: Igen 87; Nem 113
Volt-e valaha szexuális tartalmú találkozása az interneten élő kamerás kapcsolat segítségével?
Férfiak: Igen 134; Nem 66 / Nők: Igen 41; Nem 159
Volt-e valaha házasságon kívüli kapcsolata prostituálttal?
Férfiak: Igen 0; Nem 200 / Nők: Igen 0; Nem 200
Volt-e valaha házasságon kívüli kapcsolata nem prostituálttal?
Férfiak: Igen 0; Nem 200 / Nők: Igen 0; Nem 200
Megcsalná valaha a házastársát?
Férfiak: Igen 0; Nem 200 / Nők: Igen 0; Nem 200
Volt valaha szexuális élménye az interneten a saját neméhez tartozó személlyel kamera nélkül?
Férfiak: Igen 79; Nem 121 / Nők: Igen 23; Nem 177
Volt valaha szexuális élménye az interneten a saját neméhez tartozó személlyel élő kamerás kapcsolattal?
Férfiak: Igen 61; Nem 139 / Nők: Igen 11; Nem 189
Volt valaha valódi szexuális élménye a saját neméhez tartozó személlyel?
Férfiak: Igen 0; Nem 200 / Nők: Igen 0; Nem 200
Tud a házastársa az ön internetes szexuális élményeiről?
Férfiak: Igen 0; Nem 200 / Nők: Igen 0; Nem 200
Mit gondol, a házastársának vannak internetes szexuális élményei?
Itt kevesebb mint 20 ember válaszolta azt, hogy valószínű, vagy biztos benne.
Nos, meglehetősen elkerekedett a szemem némely eredmény láttán. Nem azon csodálkozom, hogy a férfiaknak majdnem 100%-a szexcsetelt már, és, hogy a nőknek közel fele is, ezek az arányok nem igazán meglepőek. De, hogy 0% férfi csalta volna meg a feleségét, és ugyancsak 0% nő a férjét, ezt nem vagyok képes elhinni. Azt meg végképp nem, hogy egyöntetűen azt állítják, nem is lennének soha hűtlenek.
A netes szexkalandokat egyébként sokan hűtlenségnek tartják, mint már többször volt róla szó, sőt, van, akit jobban bánt egy hosszan tartó virtuális viszony, mint egy egyszeri, pár perces dugás, és maguk a résztvevők is megélhetik ezt a kétféle élményt úgy, hogy az első napokig, hetekig tartja őket lázban, míg a második felejthetőnek bizonyul. Ugyanakkor se nemi betegséget elkapni nem lehet virtuálisan, se teherbe esni…
De menjünk egy kicsit tovább. A kérdőív még érdekesebb része az azonos neműekkel folytatott szexuális interakció: a férfiak igen nagy számban, durván 40%-ban vallották, hogy más férfiakkal szexcseteltek és/vagy webkameráztak. A nőknek csak alig több mint 10%-a lépett így interakcióba más nőkkel. Ez pont ellentétes azzal az elképzeléssel, hogy a nők nyitottabbak a saját nemükre, mint a férfiak. Ugyanakkor a 400 emberből egyetlen egy sem vallja be, hogy valaha lett volna a valóságban azonos nemhez tartozó egyénnel szexuális kapcsolata.
A vágy megvan mind a hűtlenségre, mind a biszexualitásra (persze előbbire sokkal jelentősebb mértékben), de 400 emberből 400 nem lépett a tettek mezejére? És ezt most higgyük is el? Szerintetek mennyi ennek a valószínűsége? Vagy a megkérdezettek úgy gondolták, hogy a virtuális kalandok bevallása akár azonos nemű partnerrel még mindig nem akkora gáz, mint az IRL hűtlenség bármilyen formájának megengedése? Nagy összegekben fogadnék, hogy itthon milliószor inkább vallanák be a férfiak, hogy valóban megcsalták a feleségüket, mint hogy más pasikkal szexcseteltek.
B. G. tudta, hogy kiket kérdez, noha az eredmény, amelyet közreadott, anonim, a megkérdezetteket igenis befolyásolta, hogy ő milyen képet alkot róluk: ez pedig a válaszok őszinteségét erősen befolyásolja. Az USA-ban a homo- vagy biszexualitás már teljesen elfogadott, de a hűtlenség témája hisztériákat vált ki: így aztán nem csoda, ha abszurd eredmények születnek.
B. G. egyébként cseten feltett személyes kérdéseket is a résztvevőknek, akik ennek alapján azért „menekülnek” a virtuális világba, mert a házastársi szex hosszú távon unalmas (hát, ez az egy nem is lepett meg különösebben), mert a netes kalandok gyorsak, könnyen bonyolíthatóak, veszélytelenek, ártalmatlanok, kielégítik az ember kíváncsiságát, mert így olyanokkal léphetnek kapcsolatba, akikkel egyébként nem hogy szexelni nem akarnának, de még egy kávét se szeretnének meginni… (Itt felmerült például a különböző etnikumok közötti szexuális interakciók nehézsége: érdekes módon egyfajta kulturális missziót is betölthet a netes szex, ha ezen keresztül az egyébként más kontextusban nem érintkezők intim beszélgetésekbe merülhetnek egymással. Vajon ez itthon mennyire valósul meg?)
Hogy a netes kaland gyors, az nem mindig állja meg a helyét: jó sok időt el lehet szórakozni az ilyesmivel. Hogy veszélytelen? Amíg csak netes kaland, addig tán az. De mi azért tudjuk, hogy nem mindig marad ezen a szinten. Biztos vagyok benne, hogy rengetegen kezdtek már úgy netes flörtbe, hogy nem akartak messzebbre jutni, aztán egyszercsak egy nagyon is valóságos szexelés közepén találták magukat.
Az ártalmatlanság is kérdéses, de biztosan nem én vagyok az, aki bárkit lebeszélne az ilyesmiről. Az viszont nem igazán jó irány, ha az ember valóságos szex HELYETT folytat virtuális kapcsolatokat. Mert ezek bármennyire is izgatóak és csábítóak, hosszú távon borzasztó hiányérzeteket okozhatnak. Hogy addikció is válhat belőlük, nem kétséges. És elfordíthat bennünket valóságos kapcsolatainktól, nem csak házastársaktól, de gyerekeinktől, barátainktól, rokonainktól is.
Érdekes volt az egyik megkérdezett véleménye, aki szerint még az sem számít, hogy a neten egy magát tizenkilenc éves bombázónak kiadó csaj valójában középkorú férfi: mindegy, mert az egész dolog úgyis csak a fantáziáról szól. (Erről jut eszembe, már az is felmerült kommentben, hogy bárki, aki szexuális tartalmú blogot ír női néven, az valószínűleg férfi: nos, ez a tévhit elég széles körben elterjedhetett, de nem, nem igaz.)
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem azért zavarna, ha teljesen más lenne a másik oldalon, mint akire én gondolok, persze nőként kisebb az esélyem, hogy középkorú férfiak helyett dögös fiatal csajok jussanak partnerként. (Csak a férfiak gondolják, hogy a középkorú pasik érdektelenek – azaz mégse gondolják ezt, ha 40%-uk szexcsetel azonos neműekkel. Hogy is van ez?)
De nézzük a két utolsó kérdést, mert hűtlenség szempontjából ezek is roppant érdekesek.
Megint csak 100%-os eredményt produkál a felmérés: egyetlen nő vagy férfi sem beszéli meg a házastársával, hogy mit kalandozik a neten. Ugyanakkor alig valaki tud konkrétan arról, hogy a társa ugyanúgy műveli-e ezt a műfajt, mint ő. Vagyis annyira mégse tartják ezt veszélytelennek és vállalhatónak: igenis titokban csinálják.
Nincs szó őszinte kommunikációról, nem beszélik meg egymással, mi foglalkoztatja őket szexuálisan: ebben nem is az a gond, hogy vannak titkaik egymás előtt, mert miért ne lennének, hanem az, hogy egyre kevesebbet tudnak egymás vágyairól és ki tudja, elképzelhető, hogy egyre kevesebbet is szeretkeznek a valóságban. Ha tényleg senkinek nincs külső kapcsolata IRL, akkor nem csak egymással nem szeretkeznek, de mással sem: a valódi szex fokozatosan visszaszorul és átveszi a helyét a társas maszturbálás.
Akkor már inkább azt mondanám: egy külső kapcsolat emberibb. Mert kell az érintés.