Megnéztem a 10 éjszakás kalandot, hogy nektek ne kelljen… Mondhatnám, de igazából nem az én ötletem volt, ugyanakkor nagyon is témába vág, hiszen első randikról van szó benne, csak ezek az első randik egyáltalán nem olyanok, mint amilyenekre általában készülünk… Mert ami közös bennük: az a perspektíva hiánya. Bár ki tudja, lehet, hogy az ilyen randik gyakoribbak, mint gondolnám…


Az alap koncepció, hogy minden szereplő kétszer randizik, és mindig valaki mással, illetve van olyan találkozás, ami nem randi, mégis szex lesz belőle… Mindenesetre a legtöbb esetben online jönnek össze a felek, és mintha nekik maguknak semmi szerepük nem lenne a kiválasztásban, egy Csonka András figurája alapján létrehozott AI Cupido párosítja össze az embereket gyakorlatilag random. Mintha az online randizásban tényleg semmi logika nem lenne és egy félig gép, félig ember (vagy bohóc) határozná meg, kivel fekszünk le.

Noha a szereplők között több házasságban élő figura is van (a Péterfy Bori, a Fekete Ernő és a Thuróczy Szabolcs által megszemélyesített karakterek ilyenek), a film nem kifejezetten a hűtlenségről szól, bár ahol szóba kerül a házastárs, ott leginkább az derül ki belőle, hogy az őt megcsaló fél utálja, gyűlöli vagy közömbös iránta. De valami miatt, ami biztosan nem a lojalitás, a szerelem vagy akár a szeretet, kitart a számára idegen ember mellett (mondjuk, mert anyagilag függ tőle).

De vajon tényleg ilyen az ismerkedés? Ennyire nem tudunk semmit arról, akivel találkozunk? Ennyire nem vagyunk felkészülve semmire, ami érhet bennünket? Ennyire durván bánunk egymással, ha kiderül, hogy valami nagyon másra számítottunk? És akit emberi méltóságában megaláznak, az ennyire nem akar azonnal kilépni a helyzetből?

A film persze nem a valóság tükre, nem abban az értelemben, hogy ez lenne az átgondolatlan, minimális információkra támaszkodó ismerkedések átlagos kimenetele… Biztos vannak ilyenek is, de a készítők kifejezetten arra mentek rá, hogy extrém helyzeteket ábrázoljanak: a domina, aki kikötözi alkalmi partnerét és kényére-kedvére használja a pasit inkább filmes klisé, mintsem valóság, mert a bdsm gyakorlói általában maximális konszenzusra törekszenek.

Az se túl gyakori, hogy valaki ne szóljon előre, ha a tranzíciója még nem elég előrehaladott, és így csak szex közben derül ki, hogy nem nőnek született. Bár ilyen sztorit már tényleg hallottam, de biztos, hogy nem tipikus.

Ha a film látlelet akar lenni arról, mennyire kiüresedtek az emberi kapcsolatok, mennyit hazudunk magunknak, milyen mértékben vagyunk rasszisták és pénzhajhászok, mennyire vágyunk az emberi gyengédségre és mennyire nehezen jutunk hozzá… Talán ebből a filmből ez valamennyire kiderül, de az biztos, hogy ha a randizás gyakorlata szempontjából nézzük, akkor inkább negatív példákat állít elénk.

A beszélgetés elindításához viszont elég jó alap lehet, ha valakivel sallangmentesen ismerkedünk, mert szinte nincs olyan téma, amit ne érintene… Hogyan állunk az előre meg nem beszélt szexuális praktikákhoz, mit gondolunk a fizetős szexről, a bdsm-ről, a nagy korkülönbségről (oda-vissza van rá példa, azaz nagyon fiatal srác anyja korabeli nővel és fiatal lány apja korabeli pasival), a transzokról, a melegekről, a rejtett vagy csak ritkán megélt homoszexualitásról, az erőszakról, a pornóról, az impotenciáról…

Tényleg alig van téma, ami ne merülne fel, úgyhogy bármelyik jelenetre vissza lehet utalni, ha valami kényesre ki szeretnénk térni.

De ami a saját ismerkedésünket illeti: szerintem a sokkal több előzetes infó az igazán célravezető, amihez persze az kell, hogy legyen hozzá türelmünk, óvatosabban térképezzük fel a potenciális partnereket. Azt is döntsük el, hogy mennyit akarunk kockáztatni, mert ezek a találkozások, amiket a filmben látunk, végződhetnének sokkal rosszabbul is. Elhagyatott helyek, kikötözés, durva hozzáállás, van itt minden…

Senkinek nincs szüksége arra, hogy durva meglepetések érjék…

A film besorolásában ugyan szerepel, hogy romantikus vígjáték, de ez átverés, ha 2-3 poén volt benne, sokat mondok. Romantika meg konkrétan semmi.