A napokban olvastam egy cikket – sajnos nem mentettem el, így most belinkelni se tudom, de a lényegen ez nem változtat. A cikk egy férfiról szólt, aki arra panaszkodott, hogy mióta kiderült, a felesége plátói kapcsolatot folytatott egy másik férfival, azóta már nem kívánja őt igazán.



A magyarázata szerint azért, mert korábban szinte tökéletesnek gondolta a nejét, és attól, hogy az más iránt is táplálhat érzéseket, ez a rajongás megszűnt benne. Azon morfondírozik, hogy vajon visszatérhet-e a kapcsolatába a vágy, most mihez kezdjen, javulni fog-e a helyzet?

Nem mondhatnánk, hogy a probléma tipikus: minden felmérés szerint a nőket zavarja inkább a partnerük plátói külsős kapcsolata, a férfiakat meg elsősorban az, ha szexre is sor kerül (már, ha zavarja őket egyáltalán a kizárólagosság hiánya). De más férfiak felbukkanása egy feleség/barátnő életében sokszor épp, hogy libidónövekedést okoz, még akkor is, ha a férj/partner nincs tudatában annak, hogy valóban felbukkant valaki, csak ösztönösen megérzi, hogy a nő vonzóbb, szexibb, nyitottabb, látja, hogy kivirágzott…

Tehát a vetélytárs(ak) leginkább libidónövekedést okoznak, főleg, amíg feketén-fehéren nem derül ki, hogy nem csak flört volt, hanem annál több is. Sokan érzik úgy, hogy ha a nejük másnak is kell, akkor nekik még inkább, hiába voltak szinte közönyösek, akár lesajnálóak a flört beindulása előtt.

A cikkből nem derül, ki egyértelműen, hogy a plátói kapcsolat mit jelentett, belefértek-e érintések, volt-e csókolózás, ölelkezés, vagy mindvégig maradt a távolságtartás, de tény, hogy a férfi leírása szerint ez pusztán félreérzés és nem félrelépés lehetett. Akkor miért hatott ilyen negatívan a libidójára?

Az ok valószínűleg az ő személyes éretlensége: tökéletesnek hitte és istenítette a feleségét ahelyett, hogy emberként és társként bánt volna vele. Nagy valószínűséggel a félreérzés is emiatt következett be. Azzal, aki istenít és a tenyerén hordoz, nem lehetünk őszinték. Hiába is próbálnánk vele megosztani a problémáinkat, beszélni a gyengeségeinkről, a kételyeinkről, ha ő mindenképp tökéletesnek akar látni. Nem ránk kíváncsi, hanem a rólunk alkotott ideálba kapaszkodik.

Ráadásul azt szeretné, ha sose változnánk, mindig pont olyanok maradnánk, amilyennek akkor látott, amikor belénk szeretett, mi pedig természetesen változunk. Komplexebbé válunk, határozottabbak, érettebbek leszünk, keményebbek is akár – ezzel egy olyan ember, aki az ideálisba kapaszkodik, nem tud mit kezdeni.

Attól, hogy kiderül, más férfival is beszélünk, intim dolgokat írunk neki, a saját magába vetett hite is megdőlhet: ő valóban nem elég nekünk, tehát valami hiányzik belőle, és nem feltétlen szexuális értelemben (bár a férfiak többsége biztos, hogy a férfiasságában érezné magát megsértve emiatt is), hanem egy olyan területen, amellyel általában foglalkozni sem akar. A szexen javítani még talán hajlandó lenne, de a lelki életén?

Hogy javul-e majd a helyzet libidóügyben, azt nem tudom, de tán nem is ez a lényeg… A lényeg az lenne, hogy ez a két ember illik-e egymáshoz. Hogy a pasi valaha ki tudja-e majd elégíteni a neje érzelmi igényeit. Szerintem erre nincs túl nagy esély. Nem tudjuk, hogy miként derült ki a félreérzés, de ha a nő vallotta be, mert nem bírta tovább a színjátékot, akkor valószínűleg azért tette, hogy végre ráébressze a férjét, mennyire nem oké az ő házasságuk.

Ha nem vallotta be, csak kiderült valahogy, akkor még az is simán elképzelhető, hogy ő két férfival is tud érzelmi kapcsolatot folytatni, és csak élvezte az újat, a változatosságot, a szellemi izgalmakat.  De a plátói kapcsolatok persze legtöbbször nem akkor alakulnak ki, ha otthon teljes az összhang, és mindent meg tudunk egymással beszélni. Legalábbis én ilyen esetről még nem hallottam, de hátha ti ismertek hasonlót.

Sokkal inkább el tudok képzelni olyan szexuális értelmű félrelépést, ami mögött nincs kapcsolati probléma, mint egy konkrét szexig nem jutó barátkozást (aminek azért rengeteg erotikus aspektusa is lehet).

Nekem is volt olyan, pusztán plátói kapcsolatom, amely azért jött létre, mert otthon már elviselhetetlen volt a helyzet, és érzelmileg nem jelentett kevesebbet, mint a későbbi szexuálissá is váló viszonyaim, csak nem oldotta a bennem gyülemlő feszültséget, mert a testi vágyak sosem elégültek ki. A helyzet inkább csak romlott: egy be nem teljesülő nő-férfi kapcsolat csak akkor jelenthet megkönnyebbülést, megoldást, ha a felek egyike sem igényli a szexet, de ez elég ritka.

Nektek milyenek a tapasztalataitok? Hogy hat(na) rátok a partneretek plátói kapcsolata, olyat tapasztaltatok-e már, hogy ilyen ügy miatt csappant meg az iránta érzett vágyatok?