A Viszonyon kifejezetten sok független ember keresgél, férfiak és nők egyaránt. Azt gondolhatnánk, hogy nem kifejezetten a kizárólagosság a cél, hiszen ha az lenne, akkor miért pont itt keresgélnek? De sok ember gondolja úgy, hogy könnyebb gyorsan rátérni a lényegre (vagyis a szexre), kevésbé kell a polgári udvarlás szabályait betartani, és az is könnyebben megy, hogy kioldalazzunk egy kapcsolatból, ha mégse akarjuk komolyan…
Plusz kevésbé számíthatunk felháborodásra, ha nem monogámnak valljuk magunkat. Hiszen a monogámia igénye itt nem alapvetés, csak trükkös módon sokan mégiscsak kizárólagosságot várnak, noha ők maguk azt nem akarják nyújtani is.
Ahogy egy másik randipartnerem mesélte, a Viszonyon sok a nagy Őt váró nő is… Vagy csak neki sikerül ilyenekbe belefutnia… Mindenesetre itt vadászik komoly kapcsolatra, mert versenyelőnye van a többi pasival szemben, aki vagy eleve nős, vagy szingli, de csak szórakozni akar… A nők nagy része többet szeretne, még akkor is, ha egy szeretőkereső oldalon regisztrál. Lehet, hogy csak megunta a hosszas egymás kerülgetését egy hagyományos oldalon, vagy szintén gyorsabb eredményre számít ott, ahol feltételezése szerint több a férfi, mint a nő… (Ami persze igaz is.)
Egyébként nős férfiak is vadászhatnak abban a reményben, hogy a szeretőtől majd kizárólagosságot kapnak, ugye, ezt a klasszikust, a szingli nőt, aki egy nős férfi titkos partnere, mindannyian ismerjük. És még az se biztos, hogy annyira rosszul jár vele a nő, amennyiben elég időt, energiát és figyelmet kap és nem vágyik családalapításra, szívesen tölti egyedül (vagy a korábbi kapcsolatából származó gyerekeivel) az idejét… Az viszont mélységesen igazságtalan,. hogy a nős férfi szerető elvárja, hogy a szingli szeretője senki mással ne kavarjon. Márpedig ez nem annyira ritka…
A ritka az olyan férfi, aki ellenáll a biológiai és társadalmi parancsnak, hogy neki márpedig birtokolnia kell a nőket… Különben a többi férfi kineveti, megvetéssel néz rá, a nők se fogják tisztelni, és így tovább. A férfi önbecsülése olyannyira össze van kötve ezzel a tulajdonosi gondolattal (persze nem csak nők tekintetében, de a tárgyak, állatok birtoklása mégiscsak más), hogy hatalmas önbizalom, lelki béke és nyitott gondolkodás kell ahhoz, hogy mindezek ellenére éljen és elfogadja, hogy nem birtokolja a partnereit.
Valamiképp a legféltékenység-mentesebb partnereimnél is azt láttam, hogy monogám nőket vettek el, akikkel aztán odahaza nem tudtak mit kezdeni szexuálisan (ez nem minden ilyen kapcsolatra igaz, csak az általam látott példákról beszélek), ezért az otthonon kívül kerestek megoldást, és azoktól a külső partnerektől tényleg nem vártak kizárólagosságot, de mindig megmaradt bázisként a monogám, majdnem aszexuális kapcsolat…
Aki pedig ezt a bázisát elveszíti, mert mondjuk a neje, barátnője megelégeli a rosszalkodásokat, az nekivág és valószínűleg megint egy olyan nőt keres, akivel majd eljátszhatja ugyanezt, a szexuálisan felszabadult nőkre pedig szerető vagy szexpartner anyagként tekint. Ha a férfi elég sármos, akkor képes ezt többször is elismételni… Minden nőt előbb-utóbb kiborít, de meg van győződve a saját igazáról.
Nem tudom, lesz-e ez majd valaha másképp. Néhány ellenpéldát ismerek, olyan nőket, akik hosszú távon rendelkeznek 2-3 állandó férfi partnerrel, az egyikkel együtt is élnek, a másik házibarát, de ez egy szubkultúra, és semmiképp nem tömeges jelenség. Több olyan példát látok, ahol a férfi egy nem kizárólagos kapcsolatnak indult viszonyból kizárólagosat akar kreálni, és ha ez nem sikerül neki, akkor elhagyja az adott nőt. Vagy parkolópályára teszi, míg olyat talál és hódít meg, aki úgymond monogám… Hogy, hogy nem, egy idő után neki azért lesznek újra igényei másokra is, de addig, amíg a hódítási szakasz tart, úgymond jól viselkedik.
Annyi biztos, hogy szexpozitív, egyenjogúságra törekvő nőnek lenni nagyon nehéz… Nem tudom, milyen aszexuális vagy demiszexuális monogámnak, de úgy sejtem, az sem fenékig tejfel…