Mindannyian ismerünk olyanokat, akiknek elemi igényük van arra, hogy hódítsanak: nem azért csinálják, mert konkrétan el is akarnak valamit érni (mondjuk szexelni szeretnének, vagy esetleg hosszú távú szeretői kapcsolatot), hanem azért, mert ettől érzik úgy, hogy ők még valakik. Lehet, hogy egymást követő hódításaik nem járnak semmiféle kézzelfogható eredménnyel, de már attól istenkirálynak képzelik magukat, hogy újabb áldozatot húztak be a csőbe.



A dolog lényege a játék és a manipuláció. Mondhatnánk úgy is: a hatalom megtapasztalása. Az ilyen hódítási mániával rendelkező embereket addig érdekli a kapcsolat, amíg a kiszemelt áldozatot sikerül érzelmileg teljesen függővé tenni. Maga a megvalósulás, vagyis, hogy akár szex legyen a dologból, már másodlagos. Még az is benne van a pakliban, hogy a csókig se jutnak el, de gondolatban, fantáziában, sugdolózásban a családalapításnál tartanak… Mire kiderül, hogy a hódító Robur házas.

A játékot persze úgy is lehet játszani, hogy a hódító előre bevallja, hogy nős/férjezett de lebegteti, hogy esetleg elválik, vagy úgy is, hogy csak akkor áll elő a farbával, ha már teljesen megszédítette a kiszemelt partnert. Persze ezt a játékot leginkább férfiak játsszák, hiszen a kapcsolatra, családra áhítozó, magányos, mégis vonzó nők sokkal többen vannak, mint az ugyanilyen férfiak, de léteznek nők is, akik szemérmetlenül manipulálják a férfiakat – már, aki hagyja magát.

A manipulátor egyébként saját egója megerősítésén fáradozik, valamit kompenzál ezekkel a sztorikkal. Egy önmagával békében élő, kiegyensúlyozott ember nem hajlamos ilyen játszmákra, ha azonban a belső bizonytalanságot és ürességet kell valahogy kitölteni, akkor a kisded játékok nagyot jó szolgálatot tehetnek. A másik fél érzelmei egyáltalán nem számítanak, már olyan szempontból, hogy a hódító kicsit sem empatikus, és nem bánja, ha az elcsábított partner szenved, sőt, van, aki éppen ebben látja hódítása valódiságát: hiszen minél jobban szenved a másik, neki annál nagyobb a diadala.

Szexuális értelemben ezek a sztorik sokszor nem vezetnek hűtlenséghez, de azért mindenki érzi, hogy aki ilyet játszik, az hűségesnek sem nevezhető. Előfordulhat, hogy a hódítási játék egy pontján a manipulátor vallomást tesz a nejének, hogy egy kicsit (vagy nagyon) őt is kiborítsa. Előadja, hogy igen, kísértésbe esett, találkozgatott valakivel, de semmi nem történt, és ő igazából nem is akarta, de most a másik nő nem akar leszállni róla, és ez mennyire kínos. Szívesen állítja be magát áldozatnak és nézi élvezettel, hogy két nő marakodik rajta (ha eddig jut a dolog a nagy őszinteségi rohamban, mert ilyenkor még a kvázi csábító nevét is megadja…)

De hogyan kerülhetjük el a hasonló szituációkat? Miből ismerjük fel, hogy nem szeretőnek akarnak bennünket, és még csak nem is erotikus barátnak vagy szexpartnernek (amelyek mindegyike kezelhető szerep, ha mi is erre vágyunk), hanem kísérleti nyúlnak, akin hódítási potenciáljukat akarják tesztelni?

A manipulátor mindig adagolja magát. Imádja a húzd meg, ereszd meg játékot, egyszer elhalmoz figyelemmel, máskor meg ránk se bagózik. Persze csak akkor, ha már érzi, hogy elkezdtünk függővé válni tőle. Remekül megjátssza, hogy érdekeljük, de valójában nem a személyünk fontos a számára. Ha túl korán és indokolatlanul lelkesedik, akkor mindenképp gyanús a dolog.

Az is jellemző rá, hogy nem igazán hajt a szexre, vagyis nem elsődleges számára – ez az elején lehet megnyugtató és jó érzés, de ha valaki tényleg szeretőt keres, akkor elég hamar rátér a témára, ha tehát inkább azt tapasztaljuk, hogy egy férfi előbb érzelmi húrokat penget, és főleg pont azt mondja, amit hallani akarunk, akkor esélyes, hogy mániákus flörtölővel van dolgunk.

Mivel sokuk remek színész, elég könnyen elhitetik magukról, hogy érző szívű, és kedves emberek: valószínű, hogy egy-egy ilyet mindenképpen kifogunk életünk során. Az már baj, ha többet is, és még nagyobb baj, ha folyton ilyeneket fogunk ki.

Az ébredés meglehetősen keserű lesz – amikor már teljesen átadtuk magunkat érzelmileg, akkor fog otthagyni. Hiszen elvesztettük kihívás jellegünket. Esélyes egyébként, hogy mire végre túljutunk rajta, ismét megjelenik, és megpróbálja újrakezdeni az egészet, hiszen ismét kihívást jelentünk: a játék neve: vajon mennyi idő alatt tudom veled elfeledtetni, hogy milyen szemét voltam? De amint újra behálóz, azonnal dob ismét…

Ugye, mennyivel jobbak az igazi hűtlenek?