Ahogy léteznek frusztrált, elégedett, de nem boldog és igazán boldog feleségek és férjek, illetve élettársak, úgy természetesen szeretőből is van mindenféle. És ha az embernek nem csak egy vagy két tapasztalata van e téren, akkor nagy valószínűséggel meg is éli az érzelmi skála minden szintjét.



Meglehetősen banális kijelentésnek tűnne ez, ha nem olvastam volna annyiszor már, hogy a szeretői viszonyban megtapasztalt boldogság nem valódi (mert majd más megmondja, mi valódi és mi nem abból, amit érzünk), meg úgyis elmúlik (mekkora felfedezés, a világon minden elmúlik), és a végén úgyis csak a frusztráltság marad... 

Pedig éppenséggel ugyanannyi eséllyel érnek véget békében szeretői viszonyok, mint házasságok... Vagy folytatódnak barátságként. Olyan is van, hogy nagy csalódás lesz az egészből, természetesen, ahogy minden más ember-ember közti kapcsolatban benne van ez a lehetőség, csak a kutyákban és a lovakban lehet annyira bízni, hogy tudjuk: ők nem fognak nekünk csalódást okozni, legfeljebb mi nekik...

De mitől válik frusztrálttá egy szerető, mitől lehet elégedett, és mitől boldog? 

A frusztrációt mindig az okozza, ha az elvárásaink, a vágyaink és a lehetőségeink nincsenek összhangban egymással. Olyasmit várunk el egy adott partnertől, amit ő nem tud vagy nem akar megadni. Például, hogy sokat legyen velünk, vagy ne kelljen rajta osztoznunk, hagyja ott a családját... Vagy a másik oldalról: azt várjuk tőle, hogy ne panaszkodjon, ha nem jut rá időnk, és viselje jól a hallgatásainkat, ugyanakkor álljon rendelkezésünkre, amikor csak kívánjuk. Sőt, noha mi több partnerrel is kavarunk, ő csak érje be velünk...

Látható, hogy a másik számára elfogadhatatlan vagy általa meg nem valósítható elvárások csak feszültségekhez vezetnek, de harmonikus kapcsolathoz biztosan nem. 

Ha viszont képesek vagyunk vagy az elvárásainkat a valósághoz igazítani, vagy olyan valóságot fogunk ki, amely körülbelül megfelel az elvárásainknak, akkor lehetünk elégedettek. Ha elvárásaink elsősorban szexuális jellegűek, és jó szexben van részünk, mégpedig rendszeresen, akkor a helyzet nem fog frusztrálni minket, de feltétlen boldoggá sem tesz. Azért az elégedettség sem kevés. Ha igényeljük az érzelmi kötődést is, de nem vágyunk minden áron szerelemre és lebegésre, akkor egy baráti alapú, kellemes szexuális kapcsolat is elégedetté tehet bennünket. 

De az, aki ezzel a mennyiséggel/minőséggel nem tud kibékülni, akinek ennél sokkal több kell, persze ettől is csak frusztráltnak fogja érezni magát. Mindig félig üres lesz a pohara, míg lehet, hogy a partnere teljesen elégedettnek érzi magát: persze csak addig, amíg az elégedetlen fél frusztrációja meg nem mérgezi az egész kapcsolatot. 

Nyilvánvaló, hogy az igényeink attól is függnek, hogy milyen a hátterünk, milyen a házasságunk, szeretnek-e bennünket egyébként (nem csak az állandó partnerre gondolok, hanem általában arra, hogy milyen mély érzelmi viszonyok között élünk). Vajon a szeretőtől azt várjuk-e, hogy mindent megoldjon az életünkben, vagy nem teszünk rá ilyen felelősséget. 

Az elvárásaink is változnak, változhatnak az idők során, és persze lehetnek olyan titkos vágyaink is, amelyeket sosem fogalmaznánk meg elvárásként, de reménykedünk abban, hogy egyszer beteljesednek. Nem erőszakosan követeljük, hanem csendben reméljük - ez két nagyon különböző dolog. 

Boldog szerető az lesz, aki pontosan azt kapja, amire vágyik, és pontosan azt is tudja nyújtani, amit szeretne, érzelmileg is, nem csak szexuálisan. Nem feltétlenül kell ehhez szerelmesnek is lenni, de az erős érzelmi töltés mindenképp alapvető: viszont, ha valaki ettől az érzelmi töltéstől úgymond megőrül, már nem lesz boldog, és azt a törékeny boldogságot is hamar tönkre fogja tenni, amiben része lehetne. 

Ha a szerelmi érzés nem kölcsönös, akkor előfordulhat, hogy a legnagyobb frusztrációba torkollik, ha kölcsönös ugyan, de az egyik fél nem szeretőként akarja folytatni, a másik viszont ragaszkodik a status quo-hoz és kenyértörésre kerül sor, a boldogságból egyenest a boldogtalanságba fog zuhanni mindkét ember. 

Ha kölcsönös és mindketten fel akarják borítani a status quo-t, akkor már nem szeretők lesznek, vagyis lehetnek boldogok, de boldog szeretők aligha: az már egy másik kategória.

Kérdés, hogy vannak-e olyan emberek, akik eleve arra vannak ítélve, hogy elégedetlenek és boldogtalanok legyenek mindenféle illicit, vagyis nem felvállalt kapcsolatban. Nem hiszek a predesztinációban, és tudom, hogy sokan képesek változni, de nem vitatom, hogy léteznek ilyen személyiségek. Mondhatnám, hogy bele se vágjanak a szeretőzésbe, de valószínű, hogy nem tudják magukról, valóban alkalmatlanok-e rá. És, ha épp nagyon erős a kísértés, és nagyon viszi őket a vágy, akkor teljesen mindegy, hogy ki mit mond, bele fognak vágni.

Megsérülnek, egy ideig boldogtalanok lesznek, és lehet, hogy évekig viselik magukban a tüskét, meggyőződésükké válik, hogy a szeretői viszony minden egyes fajtája kudarcra van ítélve, soha senkitől nem fogják elfogadni, hogy ez csak az ő személyes élményük, de nem általánosítható -  ahogy a házasságban keservesen csalódottakat se fogja senki meggyőzni, hogy léteznek jó házasságok. (Na jó, nyilván akadnak kivételek, akik mások másfajta élményeit nem utasítják el csípőből.)

És nyilván vannak olyanok, akik megtapasztalják az elégedettséget, kellemesen elvannak házasságon kívüli kapcsolatainkban, eszük ágában sincs szenvedni - vagy, mert eleve könnyeden veszik, nem visznek bele sok érzelmet, vagy megtanultak úgy bánni az érzelmeikkel, hogy azok ne ragadják el őket minden alkalommal. Aztán olyan emberek is akadnak (nyilván ez a legritkább), akik ebben a kapcsolati formában képesek fellelni a boldogságot, mert eljutnak abba a ritka konstellációba, amelyben a vágyak és a lehetőségek nem térnek el nagy mértékben egymástól. 

Az utóbbi két csoport természetesen nem fogja megérteni, miért gondolják az örök frusztráltak, hogy a hiba az adótoronyban (vagy műholdban) és nem az ő készülékükben van. Illetve érteni értik, csak nem értenek vele egyet - az erről szóló vita pedig parttalan lesz, ahogy itt, a blogon annyiszor tapasztaltuk. 

Én mindenesetre annyit szögeznék le: boldog szeretők márpedig vannak. Ezen túl mindenki higgye azt, amit akar.