Ha jobban belegondolok, az az alapvetés, hogy a férfi-nő viszonyok nem kizárólagosak, hogy a házasság sokszor érdek alapú és a szerelem bármikor felülírhatja a hivatalosan felvállalt kapcsolatokat, talán a francia regények alapján épült be a fantáziavilágomba. Dumas volt az egyik kedvenc szerzőm, és a regényeiben elég gyakran előfordul, hogy férfiak és nők ún. gáláns kalandokba bocsátkoznak.
A három testőr eredeti változatában a tizenéves főhős, D’Artagnan, aki frissen érkezett Párizsba, gyorsan belehabarodik a nála pár évvel idősebb, férjezett Constance-ba, aki valószínűleg nem saját akaratából él házasságban Bonacieux úrral, hanem a kor szokásainak megfelelően szerelem nélkül ment hozzá. A fiatalokat nem igazán zavarja, hogy létezik egy férj a történetben, így legalább az ifjú testőrnek nem okoz fejtörést, hogy a szerelme esetleg elvárná tőle, hogy feleségül vegye: kifejezetten jó is, hogy már tapasztalt asszony.
D’Artagnan ugyanakkor hiába szerelmes, attól még simán összeszűri a levet Milady-vel is, sőt, annak a szolgálólányával is flörtöl, vagyis a hamvas szépfiú minden, csak nem monogám. (Ahogy egyébiránt papnak készülő barátja, Aramis sem az: neki mindig párhuzamosan több előkelő, természetesen férjezett asszony szeretője is van.)
13-14 éves lehettem, amikor először olvastam ezt a sztorit, illetve a folytatásait, és később kezdtem az egészet elölről. Noha az nem tetszett, hogy az összes szerelem tragikusan végződik, maga a tény, hogy szinte minden románc házasságon kívüli, egyáltalán nem zavart, vagy nem tudom felidézni, hogy zavart volna.
Ehhez képest mit látok a mostani, 2023-as filmben? D’Artagnan, aki itt nem 17, hanem 33 éves (amúgy is minden szereplő kb 15 évvel idősebb, mint kéne, nem tudom, miért) a 31 éves hajadon Constance-ért rajong, de úgy, mintha még nem látott volna eleven nőt az életében. Tudom én, hogy a XVII. században hamarabb öregedtek az emberek, és manapság a harmincasok húszasoknak néznek ki, de kicsit akkor is problémásnak érzem az életkorok eltolását, azt viszont még inkább falsnak gondolom, hogy a nőcsábász testőrből monogám pasit kreálnak, egy hűtlen asszonyból pedig szingli nőt. D’Artagnan persze Milady-vel sem fekszik le, a nő szolgálója meg egyáltalán nem is szerepel.
Mindeközben Porthost megteszik biszexuálisnak, amiről ugye az eredeti regényben szó sincs, és ez szintén felvet bizonyos problémákat. Önmagában a biszexualitással nekem aztán biztos semmi problémám, csak ez is a regény meghamisítása. Portos az eredetiben inkább az étel és az ital örömeinek hódol és később (leszerelése után) érdekházasságot köt egy gazdag özveggyel, de az ágybéli kalandok nem rá jellemzőek. Főleg nem az ilyen jellegűek. (Mondjuk Dumas korszakában ez a téma nem is lett volna olyan elfogadott, mint a házasságtörés mindenféle formái.)
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a készítők olyan fordulatot is beletettek a cselekménybe, amely egyáltalán nem szerepelt (Athost gyilkossággal vádolják és emiatt a többieknek nyomozniuk kell), egy csomó mást meg kihagytak. Úgy tűnik, a BBC-vel ellentétben, amely képes az angol klasszikusok cselekményéhez szinte teljesen hű filmeket készíteni, A három testőrhöz minden rendező úgy nyúl hozzá, mintha nem találná eléggé érdekfeszítőnek, fordulatosnak, szexinek a sztorit.
Még jó, hogy Ausztriai Anna ás Buckingham herceg szintén házasságtörő szerelmét nem kenték el valahogyan (noha az se a regényből, se a filmből nem derül ki, mennyire volt komoly ez a flört, vajon sor került-e szexre is a felek között), így legalább valami maradt az eredeti konfliktusból. Mindenesetre úgy tűnik, már a franciák is felültek a PC vonatra, ami nagy kár.
A film egyébként nem az egész regény cselekményét dolgozta fel: lesz folytatás. Vajon D’Artagnan még meg is kéri Constance kezét? Milady mégsem gyilkolja meg a srác szerelmét? Esetleg még a happy end is belefér? Már bármit el tudok képzelni…