Van Indonéziában, Jáva szigetén egy hegy, Gunung Kemukusnak hívják: itt győzedelmeskedik az ősi vallások logikája, és hithű muszlimok szexelnek fűvel-fával, állítólag kizárólag azért, hogy szerencsések és boldogok legyenek.
A Szexhegy zarándokhely, nagyon komolyan veszik: a helyi kormányzat örül az adóbevételeknek, és szemet huny az iszlámmal bajosan összeegyeztethető, de mégis vallásos indíttatásból művelt rituáléknak, amelyeknek keretein belül virágzik a prostitúció is, hiszen nem minden oda érkező férfinak egyszerű megfelelő partnert találnia. (Nem meglepő módon ezen a zarándokhelyen jóval több férfi tűnik fel, mint nő, nem úgy, mint mondjuk Lourdes-ban...)
Mikor először olvastam a helyről, kicsit másképp képzeltem, mint milyen a valóságban, mitagadás, a Szexhegy meglehetősen szegényes és vásári benyomást kelt, nem olyan vadregényes helyszín, amilyenre számítottam. (Mielőtt még tévedésbe esnétek: nem jártam ott személyesen.)
A látogatók között vannak nagyon egyszerű emberek, földművesek, szerény háziasszonyok, de akadnak persze tehetősebbek is: és a szent szexuális cselekményekre nem a bokorban vagy a mező közepén kerül sor: akinek sikerül partnert találnia, kibérelhet egy roppant spártaian berendezett, összesen egy matraccal rendelkező kis szobát, amelyben ugyanolyan kiválóan el lehet végezni a rituálét, mint egy ötcsillagos hotelben. (Utóbbi viszont itt nincs.) A Szexhegy szent hely és vigalmi negyed egyben, még karaoke bárok is akadnak, de hát mit tegyünk, bizonyos fiatalok kifejezetten szórakozni járnak ide, és nem teng túl bennük a vallásos érzelem. Az éneklés különben is nagyon illik a vallásossághoz.
Az állam békében hagyja virágozni a néphagyományt, még a prostituáltakat se zaklatják, mindenki tisztában van vele, hogy ha az emberek hisznek valamiben, és ragaszkodnak hozzá, ráadásul az a valami meglehetősen régi szokás, abból borzasztó nehéz kimozdítani őket. A hivatalos vallásnak ellentmondó rítusok rengeteg más helyen is léteznek, ez sem annyira meglepő - valójában a brazíliai karnevál is tekinthető hasonló jelenségnek: hivatalosan keresztény ünnep, de tele van olyan, orgiasztikus, pogány elemekkel, amelyek nagyon nehezen illeszthetőek bele a kereszténység logikájába.
Az ember ősi igénye, hogy legyenek különleges helyek illetve időszakok, amelyeken és amelyekben a szokásos erkölcsi gátak érvényüket vesztik, és mindent szabad, mondjuk annyit eszünk, amennyi belénk fér, iszunk, amíg el nem ájulunk, táncolunk, és főleg szexelünk, szinte mindegy, kivel. Ilyenkor nem számítanak a házassági kötelékek, megengedett az ösztönök szabad kiélése: nos, ebben az indonéz szokásban ennek a nyomait lehet felfedezni. Megvannak ezek a rituálék a nyugati világban is, csak vallási színezet nélkül, és így nincs megszabott idejük sem - bár, ha belegondolunk, mi a nyári fesztiválok vagy a gólyatáborok szerepe, azt mondanám, nem járunk olyan messze az indonézektől.
A legenda szerint egyébként a Szexhegy egy XVI. századi, félig-meddig vérfertőző szerelmi történetnek köszönheti a hírét és létezését: Pangeran Samodro herceg elcsábította mostohaanyját, és erre a hegyre menekültek. Egy nap azonban, mikor éppen szeretkeztek, rajtuk ütöttek, lemészárolták és ott helyben el is temették őket - a zarándokok az ő sírjukat látogatják meg, mikor ide jönnek. Aztán tiszteletük jeléül szexelnek egyet, ha van kivel... Csak az nem hatásos, ha a saját házastársukkal teszik.
A helynek persze megvannak a maga szabályai: ahhoz, hogy biztosan hatásos legyen a zarándoklat, hét alkalommal kell eljönni ide, mégpedig nem össze-vissza időpontokban, hanem 35 naponként. Ha valaki messze lakik, annak ez elég nehéz feladat, de az igazán elszántak nem ismernek akadályokat. Van, aki házas létére úgy lóg meg, hogy a felesége/férje nem tudja, van, aki meg nem csinál belőle titkot. És persze olyanok is akadnak, akik itt kezdenek viszonyt valakivel, és nem csak a Szexhegyen, hanem másutt is találkoznak.
Nagy gondot jelent ugyanakkor a HIV vírus terjedése, mert sok zarándok sajnos nem hajlandó óvszert használni, vagy nem mindig hajlandó rá. Így aztán a remélt szerencse és bőség könnyen fordulhat halálos betegségbe, és azon már semmilyen rituálé nem fog segíteni. Kár, mert maga a szokás egészen szimpatikus, nekünk nyugatiaknak ott a szvinger, de az teljesen profán - pedig mennyivel érdekesebb lenne az egésznek spirituális kereteket adni.
Angolul tudók ebből a riportból közelebbi képet is kaphatnak a helyről, ha egyszer elvetődtök arra, meséljétek majd el, milyen volt. De óvszert mindenképp vigyetek!