Az egyik ilyen tabu, amit emlegetni szokás, az a hitvesi ágy „beszennyezése”. Mintha az az egyszerű franciaágy valamiféle oltár lenne, ahol a megszentelt házastársak alszanak és olykor szexelnek is, de ha ők csinálják, az tiszta és tiszteletreméltó. Oda befektetni a szeretőt, na, az már tűrhetetlen. Mert ezzel úgymond beszennyezik az oltárt…
Értem én ezt a jelképes gondolkodást, de valahogy mégis abszurd. Főleg, ha nem vallásos emberekről van szó és főleg, ha az adott házasság baromira nem olyan idilli, hogy azon nagyon lenne mit beszennyezni. Az az ágy is csak egy olyan ágy, mint egy másik… Ez persze az én nézőpontom, sose zavart az ilyesmi (igen, volt benne részem vice-versa), mert nem tekintem a bútorokat különleges jelentőségűeknek.
Az ágyhoz hasonló, de azért kevésbé kiakasztó tabuk a kedvenc helyek, étterem, cukrászda, park, a mi padunk, a mi zenénk, a mi nyaralóhelyünk, és így tovább… Ilyen még poli kapcsolatokban is előfordul: az illető elfogadja, hogy a partnerének van másik kedvese, na de hogy pont a kedvenc éttermükbe vigye, az már kiveri a biztosítékot.
Mintha ki akarná sajátítani az adott élményt, pedig az élmény egy másik emberrel teljesen különböző. Mondjuk olykor a pincérek is jelenthetnek kockázatot: volt olyan, hogy ugyanabba az étterembe mentem két egymást követő napon két különböző pasival, és a pincér szóvá tette, hogy milyen gyakori vendég vagyok – bár esetemben ez nem jelentett gondot.
Tabu a legjobb barát/ barátnő is, illetve a közeli rokonok, mint például testvérek, szülők, gyerekek… Ez valójában érthető, hiszen itt nem csak a partner jár tilosban, hanem egy számunkra fontos másik bizalmi személy is, akivel valószínűleg soha nem lesz ugyanolyan a kapcsolatunk, mint korábban volt, ha egyszer kiderül, hogy a hátunk mögött összeszűrte a levet azzal, akivel együtt vagyunk. Soha nem tapasztaltam, de el tudom képzelni, hogy ez tényleg nagyon kellemetlen és nehezen megbocsájtható. Bár azért a legjobb barát tekintetében kevésbé látom problémásnak, mint amikor vérrokonokról van szó.
Hasonlóan problémás a háztartási alkalmazott vagy a gyerekek valamilyen tanára, edzője, bárki, aki a gyerekeinkkel van bizalmi kapcsolatban, illetve belelát az intim szféránkba. Mondjuk egy közös háztartásban élő alkalmazott, dada, szakácsnő, szobalány, vagy a férj titkárnője: nagyon gyakori, hogy ilyenkor az illető nem csak szexuális / érzelmi viszonyra pályázik, hanem a státuszán is javítani szeretne. Vagy éppenséggel nem is akart belemenni a kapcsolatba, de a főnök-beosztott dinamika miatt nem mert nemet mondani.
Ugyancsak extrém kiakasztó szokott lenni, ha a szerető sokkal fiatalabb, mint a házastárs, annyira, hogy legalább a férj/ feleség gyereke lehetne… Ilyenkor a szimpla mellőzöttség és becsapottság érzéséhez társul az az elképzelés, hogy az illetőt a kora miatt „cserélték” le. Hogy lejárt a szavatossága, hogy ő már nem kell. (Elsősorban nőket érint.) Ebből sokkal nehezebb felállni, mint amikor a szerető körülbelül ugyanabba a korosztályba tartozik, mint a házastárs, tehát nem lehet azzal magyarázni a félrelépést, hogy csak kellett a fiatalabb hús. Bár, ha belegondolunk a szokatlan Diana-Camilla féle sztoriba, ott éppen, hogy a fiatalabb és sokkal csinosabb feleséget mellőzte a férfi egy idősebb és kevésbé csinos nőért, és számára talán még megalázóbb volt, mint fordított esetben lett volna.
Férfiak számára az is eléggé kiakasztó, ha a szerető jóval gazdagabb, sikeresebb, mint ők, vagy olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel ők nem dicsekedhetnek. A körülbelül hasonló státuszú, tehetségű, kinézetű alternatív partner a legkevésbé fájdalmas.
Ugyancsak extrém kellemetlennek számít sokak szemében, ha nem egy, hanem több partner meglétére derül fény, főleg, ha egy férfi fedezi fel, hogy a felsége, de akár kedvese is nem egyetlen, különleges emberrel, hanem több, valószínűleg nem olyan különleges pasival is félrelépett. Nyilván a nők se örülnek ennek, de mintha a férfiak büszkeségét jobban bántaná. Az még megbocsáthatóbbnak tűnik, hogy egyhez véletlenül vonzódott, mint az, hogy tudatosan keresgélt és ezen folyamat során nyilván nem csak egy próbálkozása volt.
Egyértelmű, hogy sokak szemében a netes szeretőkeresés is olyasmi, ami súlyosbítja a félrelépésről alkotott véleményüket, hiszen itt arról van szó, hogy a partner nem csupán elcsábult és képtelen volt ellenállni a kísértésnek, hanem hosszasan gondolkodott arról, milyen módszerrel szerezzen magának kalandokat vagy egyetlen alternatív kapcsolatot.
És persze az is extrém érzékeny pont szokott lenni, ha kiderül, hogy a partner nagyon sokat költ a szeretőjére, esetleg olyan szinten, hogy lakást, kocsit vett neki, finanszírozza az életét.
A legnehezebben megemészthető mégis az eltitkolt gyerek vagy az a tény, hogy a nő a szeretőjétől esett teherbe, még ha a gyerek nem is születik meg. De egy már létező gyereket, sőt, egy alternatív családot elfogadni valószínűleg mindennél bonyolultabb. Van, aki elvárja a férjétől, hogy hagyja cserben a terhes vagy már gyerekes szeretőjét, és azt gondolja, hogy úgy tehet, mintha az egész meg se történt volna. És van olyan férj, aki a szeretőtől született gyereket is eltaszítja, mikor kiderül, hogy nem a sajátja, noha előtte ő nevelte x évig… Szerencsére nem mindenki ennyire kőszívű, de sajnos ezek a történetek nagyon is léteznek.