A hétvégén színházban voltam (történetesen Szentendrén) és A hűtlenség ára című darabot néztük meg, mert „hivatalból” is kíváncsi voltam rá. Mint kiderült, az eredeti cím pont a magyarral ellentétes (Faithful), és a színdarabból film is készült még 96-ban, ráadásul a darab írója (Chazz Palminteri) a film egyik főszereplője. Magát a filmet nem láttam végig, de fent van a Videán, ugyan a megszokott pocsék minőségben, de azért nézhető, ha valaki kíváncsi rá.

A krimivígjáték röviden arról szól, hogy egy gazdag férfi (Jack) bérgyilkost (Tony) bíz meg azzal, hogy megölje a feleségét (Margaretet), akivel húsz éve él együtt. (A Fórum Színház előadásának szereposztása: Margaret: PIKALI GERDA, Tony: NAGY SÁNDOR, Jack: NÉMETH KRISTÓF.)

A bérgyilkos már az első pillanatban azt feltételezi, hogy a férj azért akarja a nő halálát, mert az megcsalta, de a nő váltig állítja, hogy a férje csalja már tíz éve és ő mindig hűséges volt… Aztán később kiderül, hogy ez nem teljesen igaz, de elkezdenek arról vitatkozni, hogy végül mi is a hűség, miért lépnek félre a férfiak, létezik-e egyáltalán hűséges férfi és normális dolog-e évtizedekig egyetlen emberrel együtt lenni. 

Noha Margaret már épp saját kezével akart véget vetni az életének, mikor felbukkant a bérgyilkos, hirtelen mégse olyan sietős neki a halál (a férje sejtette, hogy mire készül, de ha öngyilkos lesz, Jack elesik az életbiztosítása összegétől, ezért akarja inkább kinyíratni), és mindent bevet, hogy elkerülje a végzetét, többek között igyekszik Tonyt érzelmileg és szexuálisan is behálózni.

Tonynak eléggé sajátos elképzelései vannak arról, hogy mi a hűség, (például: igazán csak az hűséges, aki ezzel rosszul jár és aki például azért marad hű, mert fél a büntetéstől, az nem is igazán hű, ugyanakkor ha egy nőt tízv évig csal a férje és a nő nem tesz hasonlóan, akkor ő a hülye.) Noha saját bevallása szerint maximum 6 hétig bírta ki félrelépés nélkül, de akkor is részesült orális szexben más nők jóvoltából, csak az nem számít… Vagyis az ég világon semmi erkölcsi alapja arra, hogy ezügyben ossza az észt. Vagy akár bármilyen más ügyben, de akinél van a pisztoly, az fejtheti ki a filozófiáját.

Az első felvonás teljesen a potencális áldozat és a bérgyilkos közötti játszmáról szól (meg Tony pszichiáteréről, aki mindig odatelefonál, és folyton elsírja magát), a másodikban már színre lép a férj és a házastársak végre nyíltan beszélnek egymással, bár először csak egy baráti házaspár ügyeiről van szó, aztán megy a férfi részéről a tagadás, majd a végén kiderül, miért is romlott el annyira a viszonyuk…

Ebben nagy szerepe van annak, hogy Margaret vitte a pénzt a házasságba és Jack mindig úgy érezte, hogy a nő árnyékot vet rá, mert ismerte még csóró állapotában, ő meg ezt az egészet szeretné maga mögött tudni: a szeretői csak a sikeres üzletemberrel találkoztak, nem sejtették, hogy honnan jött és kinek köszönheti a vagyonát. Margaret viszont otthonülő luxusfeleségként teljesen üres életet él. Nincsenek céljai, nincs saját tevékenysége, még gyereket se tudott szülni, ami kábé az egyetlen „hasznos” dolog lett volna a férje szemében.

Mindketten neheztelnek a másikra, a férfi azért, mert nem tudja megbocsátani a nejének, hogy neki köszönheti a státuszt, amit elért, a nő azért, mert a férje érzelmileg és később szexuálisan is elhanyagolta. Kiderül, hogy ahogy ő tudott Jack ügyeiről, Jack is tudott arról a valakiről, akit Margaret szedett össze a régi környékükön: de ez a szerető sem tudta boldoggá tenni az asszonyt, aki sokkal többre vágyott volna, mint jó szexre.

Ahogy egy vígjátékhoz illik, a darab tele van sztereotípiákkal: a férj egy huszonéves, nagy mellű titkárnőbe szerelmes, miatta akar szabadulni a feleségétől, a feleség otthonülő háziasszony, aki már a saját gender szerepe miatt sem lehet igazán érdekes, a szereplők szerint a férfiak már csak olyanok, hogy muszáj félrelépniük, de ezt nehezményezik a nők esetében, a fiatal nők csak a gazdag pasik pénzére buknak, míg a gazdag férfiak abban a hitben ringatják magukat, hogy ifjú szeretőjük valódi érzelmeket táplál irányukban.

A darab nyilván saját korának a terméke, közben azért eltelt 25 év és kicsit másképp állunk már ugyanezekhez a kérdésekhez, gender szerepekhez (tulajdonképpen az egész cselekmény engem inkább az ötvenes, hatvanas évek atmoszférájára emlékeztetett, mintsem a kilencvenes évekre, olyan neurotikus és elszigetelt Margaret, annyira sztereotip a házastársak helyzete), de a poénok nagy része persze bármilyen korszakban poén. (És a magyar közönség is hálásan kacag.) Csak mégis az az érzésem, hogy a sztereotípiára épített hűtlenségi poénok éppenséggel semmiben nem visznek előre, konzerválnak bizonyos tévhiteket és nem kínálnak se megoldást, se feloldást.

Megint csak az derül ki, hogy mindenről a férfiak tehetnek, ők a hunyók, a nőknek csak nőies eszközökkel sikerül harcolniuk, de a Margaret-féle gazdag asszonyok valóban nem próbálnak a saját lábukra állni… (Ennek némileg ellentmond a végkifejlet, mikor a nő kirúgja a férjét, arra ítélve, hogy akkor folytassa csak fiatal szeretőjével úgy, hogy se pénze, se státusza, se állása, de azt már persze nem tudjuk meg, hogy az asszony mit kezd majd a férje által létrehozott vállalattal, hiszen az ég világon semmihez nem ért…)

Ezzel együtt szórakoztató darab, jót lehet rajta nevetni, mindenkinek ajánlom, több helyszínen is fut mostanság. Ha pedig a darabot nem tudjátok megnézni, még mindig ott van a film (Margaret szerepében Cher).