Nem kell külön keresnem a témát, még karácsonykor sem: szembe jön az magától. Most például egy videojáték képében, amelyet a gyerekek kaptak ajándékba. Nehezített a pálya, mert a játék idegen nyelvű, és nekem kell fordítanom a szöveget…
A játék neve most lényegtelen, de a célközönség a 8-12 éves korosztály, és a a kezdeti kisfiúból a feladatok során harcos válik, naná, mi más, majd könyvelő vagy postás?
Rögtön az első próbák egyike a következőképpen néz ki: a kisiskolás korú fiú ide-oda bolyong a faluban, keresi a testvérét, illetve pénzt kellene szereznie, hogy ajándékot tudjon venni neki. Az apja megígérte, hogy ha arról hall, hogy jó dolgokat tett, akkor ad neki néhány aranyat. Milyen jó dolgokat lehet tenni? Például megvédhet egy kisebb gyereket egy nagyobbtól, aki veri, vagy visszaszerezheti egy másik játékmackóját.
Eddig még semmi meglepő. De aztán jön az erkölcsi dilemma: a fiú egy enyelgő pár mellett megy el. Mivel ez egy falu, itt mindenki mindenkit ismer, úgyhogy a pár férfi tagja tudja, hogy lebukott: egy házas pasiról van szó, aki épp nem a saját feleségét fogdossa. A pasinak nincs kedve a botrányhoz, ezért odainti magához a srácot és egy aranyat kínál a hallgatásáért cserébe. A fiú vagy elfogadja az aranyat és ezzel mínusz pontot szerez, vagy elutasítja, és azt választja, hogy elmondja a feleségnek vagy valaki másnak, hogy mit látott, és ezzel pluszpontot szerez.
Őszinte leszek: itt határozottan azt a tanácsot adtam a gyerekeknek, hogy ne a besúgást válasszák, még annak a tudatában sem, hogy ez a játék logikája szerint negatív cselekedet. Ahhoz persze egy ilyen játék nem elég interaktív, hogy legyenek más opciónk: mondjuk a pénzt nem kérjük, de a titkot megtartjuk…
A játékban szerzett pontoknál fontosabbnak tartottam leszögezni, hogy más emberek titkait nem áruljuk el, ez nem erkölcsös, és ilyenkor a negatív következményeket is jobb vállalni. Persze itt nem ért véget a probléma: a játék belső logikátlansága, hogy a fiú titoktartási ígérete semmit sem ér, mert rögtön utána többen is nekirontanak, hogy milyen rossz volt, és szégyellje magát. Egy őrült figura egyenesen azzal jön, hogy ma egy ilyen kis csúszás, de holnap a hasonló kaliberű gyerekekből lesznek a bűnözők: a fiú nemsokára börtönben fog ülni.
Aztán még a megcsalt feleséggel is összefutunk, aki amúgy teljesen tisztában van a férje természetével, tehát utólag igazából indokolatlan, hogy a pasi megvesztegette a fiút, ha a felesége úgyis tudott a hűtlenkedéseiről. (Nyilvánvaló, hogy egy igazi szoknyapecérről van szó, aki minden adandó alkalmat kihasznál a flörtölésre.)
A fiúnak újra választania kell, megmondja-e a feleségnek, hogy hol és kivel látta a férjét, vagy hallgat – itt is azt javasoltam, hogy hallgasson. Ezek után viszont nem járt büntetés.
Visszatérve még egy kicsit magára a férjre: ő a maga részéről még tanácsot is ad a srácnak: sose kötelezd el magad egyetlen nő mellett, és csak saját magadra gondolj, ne foglalkozz senki mással! Kétségtelen, hogy itt megint össze van mosva két teljesen különböző életfelfogás: a monogámia kerülése ugyanis nem azonos az önzéssel, és azzal, hogy senki más igényeire nem vagyunk tekintettel. Lehet ezt épp fordítva is nézni: a monogámia maga az önzés, és a másik vágyainak semmibe vétele – amennyiben azok a vágyak nem ránk irányulnak.
Mit üzen ezzel a játék a mit sem sejtő srácoknak? Az, aki nem éri be egy nővel, az gonosz és önző, ha „helytelen” viselkedés tanúi vagyunk, akkor azt mindenkinek el kell mondanunk, mert különben cinkossá válunk, rossz útra térünk, bűnözővé válunk, és hamarosan börtönbe jutunk.
Ugyanakkor ez a játék pár perc múlva a legnagyobb lelki nyugalommal kiirtja az egész falut, mert valahogy át kell vezetni a sztorit ahhoz a ponthoz, hogy a parasztgyerekből hős legyen, és ezt csak a család előzetes legyilkolása teszi lehetővé (lásd még Csillagok háborúja). Tehát a hőssé váláshoz szükséges, hogy besúgó légy, de az nem szükséges, hogy dönts a saját életedről és egyedül indulj el az úton: valamiféle elháríthatatlan külső katasztrófa kell hozzá, hogy a sorsodban alapvető változás következzék be.
Ez már azonban messzire vezetne. Ami számomra meglepő tanulság, hogy a hűtlenség körüli hiszti ilyen mértékben mérgezi a gyerekeink lelkivilágát – az év bármelyik napján. Ti ilyen játékszituáció esetén mit javasolnátok a gyerekeknek, vagy hogyan magyaráznátok el, hogy a játék által közvetített erkölcsiséggel nem értetek egyet?
Boldog karácsonyt.
A játék neve most lényegtelen, de a célközönség a 8-12 éves korosztály, és a a kezdeti kisfiúból a feladatok során harcos válik, naná, mi más, majd könyvelő vagy postás?
Rögtön az első próbák egyike a következőképpen néz ki: a kisiskolás korú fiú ide-oda bolyong a faluban, keresi a testvérét, illetve pénzt kellene szereznie, hogy ajándékot tudjon venni neki. Az apja megígérte, hogy ha arról hall, hogy jó dolgokat tett, akkor ad neki néhány aranyat. Milyen jó dolgokat lehet tenni? Például megvédhet egy kisebb gyereket egy nagyobbtól, aki veri, vagy visszaszerezheti egy másik játékmackóját.
Eddig még semmi meglepő. De aztán jön az erkölcsi dilemma: a fiú egy enyelgő pár mellett megy el. Mivel ez egy falu, itt mindenki mindenkit ismer, úgyhogy a pár férfi tagja tudja, hogy lebukott: egy házas pasiról van szó, aki épp nem a saját feleségét fogdossa. A pasinak nincs kedve a botrányhoz, ezért odainti magához a srácot és egy aranyat kínál a hallgatásáért cserébe. A fiú vagy elfogadja az aranyat és ezzel mínusz pontot szerez, vagy elutasítja, és azt választja, hogy elmondja a feleségnek vagy valaki másnak, hogy mit látott, és ezzel pluszpontot szerez.
Őszinte leszek: itt határozottan azt a tanácsot adtam a gyerekeknek, hogy ne a besúgást válasszák, még annak a tudatában sem, hogy ez a játék logikája szerint negatív cselekedet. Ahhoz persze egy ilyen játék nem elég interaktív, hogy legyenek más opciónk: mondjuk a pénzt nem kérjük, de a titkot megtartjuk…
A játékban szerzett pontoknál fontosabbnak tartottam leszögezni, hogy más emberek titkait nem áruljuk el, ez nem erkölcsös, és ilyenkor a negatív következményeket is jobb vállalni. Persze itt nem ért véget a probléma: a játék belső logikátlansága, hogy a fiú titoktartási ígérete semmit sem ér, mert rögtön utána többen is nekirontanak, hogy milyen rossz volt, és szégyellje magát. Egy őrült figura egyenesen azzal jön, hogy ma egy ilyen kis csúszás, de holnap a hasonló kaliberű gyerekekből lesznek a bűnözők: a fiú nemsokára börtönben fog ülni.
Aztán még a megcsalt feleséggel is összefutunk, aki amúgy teljesen tisztában van a férje természetével, tehát utólag igazából indokolatlan, hogy a pasi megvesztegette a fiút, ha a felesége úgyis tudott a hűtlenkedéseiről. (Nyilvánvaló, hogy egy igazi szoknyapecérről van szó, aki minden adandó alkalmat kihasznál a flörtölésre.)
A fiúnak újra választania kell, megmondja-e a feleségnek, hogy hol és kivel látta a férjét, vagy hallgat – itt is azt javasoltam, hogy hallgasson. Ezek után viszont nem járt büntetés.
Visszatérve még egy kicsit magára a férjre: ő a maga részéről még tanácsot is ad a srácnak: sose kötelezd el magad egyetlen nő mellett, és csak saját magadra gondolj, ne foglalkozz senki mással! Kétségtelen, hogy itt megint össze van mosva két teljesen különböző életfelfogás: a monogámia kerülése ugyanis nem azonos az önzéssel, és azzal, hogy senki más igényeire nem vagyunk tekintettel. Lehet ezt épp fordítva is nézni: a monogámia maga az önzés, és a másik vágyainak semmibe vétele – amennyiben azok a vágyak nem ránk irányulnak.
Mit üzen ezzel a játék a mit sem sejtő srácoknak? Az, aki nem éri be egy nővel, az gonosz és önző, ha „helytelen” viselkedés tanúi vagyunk, akkor azt mindenkinek el kell mondanunk, mert különben cinkossá válunk, rossz útra térünk, bűnözővé válunk, és hamarosan börtönbe jutunk.
Ugyanakkor ez a játék pár perc múlva a legnagyobb lelki nyugalommal kiirtja az egész falut, mert valahogy át kell vezetni a sztorit ahhoz a ponthoz, hogy a parasztgyerekből hős legyen, és ezt csak a család előzetes legyilkolása teszi lehetővé (lásd még Csillagok háborúja). Tehát a hőssé váláshoz szükséges, hogy besúgó légy, de az nem szükséges, hogy dönts a saját életedről és egyedül indulj el az úton: valamiféle elháríthatatlan külső katasztrófa kell hozzá, hogy a sorsodban alapvető változás következzék be.
Ez már azonban messzire vezetne. Ami számomra meglepő tanulság, hogy a hűtlenség körüli hiszti ilyen mértékben mérgezi a gyerekeink lelkivilágát – az év bármelyik napján. Ti ilyen játékszituáció esetén mit javasolnátok a gyerekeknek, vagy hogyan magyaráznátok el, hogy a játék által közvetített erkölcsiséggel nem értetek egyet?
Boldog karácsonyt.