A női elbeszélő azt állítja, hogy a jegygyűrű felhúzásának pillanatában megszállta a fornikáció démona. Ahogy hozzáment a vőlegényéhez, még a lakodalmon megkívánt minden hímnemű egyedet, aki jelen volt (aggastyánokat, gyerekeket és rokonokat kivéve), aztán a házasélet beindulásával egyidőben egyre vadabb kalandokba bocsátkozott.
Először csak három havonta szedett fel valakit a neten, aztán egyre gyakrabban ment el férfiakkal, csak és kizárólag szex céljából. Majd jöttek a nők és a szvinger. És állítása szerint mindenkivel csak egyszer csinálta, mert azt gondolta, különben le fog bukni. (Szerintem annyira nem egyszerű ilyen kalandokba bocsátkozni, hogy ezt a szabályt be lehessen tartani, de az csak fantázia.)
Mindez nem azért történt, mert ne szerette volna a férjét és ne lett volna jó a szex vele, esze ágában nem volt elválni sem, csak a félrekúrási impulzusán nem tudott uralkodni. Mígnem egy napon… a férje könnyes szemmel állt elébe és vallotta be, hogy sajnálja, de pap szeretne lenni, mivel érzi az Úr hívását. Lévén katolikusok ez a szándék nem volt összeegyeztethető a házassággal, így elváltak.
De ahogy lekerült a nőről a jegygyűrű, mintha elvágták volna a libidóját. Már nem kívánt meg minden pasit és nőt, aki hajlandó lett volna lefeküdni vele. Sőt, egyet sem kívánt meg. Azóta szűziesen él és nem érti, mi történt vele. Néha maszturbál, de ez minden, ami a pusztító szenvedélyből maradt.
Vagyis a jegygyűrű, illetve az a korlátozás, amit jelképez, zabolátlan szexualitást gyújtott benne, de csak addig volt izgalmas fűvel-fával kefélnie, amíg valakit megcsalhatott. Szingliként henteregni már egyáltalán nem volt érdekes. A házasságkötése előtt sem érzett különösebb vágyat a szexre, a mágikus gyűrű démona szállta meg. (Jaj, de ismerős ez a gyűrű-motívum meg a benne rejlő mágia!)
Végül a nő felfedez egy újabb gyönyörforrást és elmegy az immár pappá vált volt férjéhez, hogy szó szerint meggyónja a bűneit. A pap-férj pedig Isten nevében megbocsát.
Eddig a fantázia… De miért gondol ki egy nő ilyen sztorit? Mi lehet emögött? Azon kívül, hogy polgárpukkasztó és zavarbaejtő? Tényleg különleges ízt kölcsönöz a szexnek, főleg az érzelemmentes szexnek, ha van kit megcsalnunk? Akkor valahogy erősebbnek érezzük magunkat? Menőbb úgy kalandozni, hogy titkolnunk kell?
Vagy az egész a patriarchális rend elleni lázadásról szól? De a nő férje épp ellenkező utat jár be, mint ő maga: a szexről való lemondásig jut, miközben a nő ad extremum hajtja a szexet. Igaz, hogy utána meg elveszti az érdeklődését.
Valójában persze semmit nem tudunk meg arról, hogy milyen a kapcsolatuk, és milyen mélyebb okok húzódnak meg amögött, hogy az egyik a hiperszexualitás, a másik az aszexualitás felé indul el és pont fordítva, mint hagyományos esetekben. Éppen csak felskiccelt figurák ezek, nem valódi emberek.
Valamit mégis éreztet a fantázia abból, hogy miként működik a nők képzeletvilága. Egyes nőké. Sokkal színesebb kalandok jelennek meg benne, mint amilyenekre a férfiak gondolnának, főleg, ha a saját feleségükről van szó. A feleség ribancsága gyakorlatilag széttöri a szűz/ anya/ kurva szenthátromság kereteit. (A szerző a gyerekvállalást már nem merte belekeverni.)
De miért múlik el minden izgalom a válás után? Önmagában az, hogy már nem tilosban járna, érdektelenné teszi az egész dolgot? A nagy felbuzdulás nem is a szexről, hanem a társadalmi normák megszegéséről, esetleg a hatalomról szól? (Van az az Oscar Wilde-idézet, miszerint A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól. – amivel messzemenőkig nem értek egyet.) És miért olyan élvezet, ha bevallhatjuk a bűneinket?