Írtam már hármasozásról, szvingerről, cuckoldingról, de klasszikus párcseréről még nem: márpedig ez az ún. etikus hűtlenség egyik legizgalmasabb válfaja. Alapesetben úgy néz ki, hogy nincs benne se hazugság, se titok, se akár különutas kommunikáció. Sőt, az online párcserések sokszor úgy igyekeznek elkerülni a félreértéseket, hogy közös e-mail címről kommunikálnak más párokkal, és ez sokszor azt is jelenti, hogy érdemben csak az egyikük kommunikál a másik párral vagy annak egyik tagjával.



Ez a fajta négyesezés akkor működhet jól, ha mindkét pár tagjai erősen elkötelezettek egymás iránt, mind a négyen szívesen lépnek bele a kalandba és mind a négyen betartják a szabályokat. Sok olyan pár akarja kipróbálni a cserét, amelynek tagjai egyébként nem nyitottak a hűtlenségre, így aztán körülbástyázzák magukat és egymást tilalmakkal (tilos az egyéni, a másik tudta nélküli kapcsolattartás a másik párral vagy annak egyik tagjával), sőt, vannak olyan házaspárok is, amelyek tagjai ahhoz is ragaszkodnak, hogy csak más házaspárokkal próbálják ki ezt a játékot, szeretőkkel semmiképp nem akarják.

Szeretők is lehetnek olyanok, akik csak más szeretői párokra kíváncsiak, bár a szeretők azért kevésbé merevek e tekintetben. (Én őszintén szólva nem értem, hogy egy ilyen helyzetben miért nem teljesen mindegy, hogy egy házaspárral vagy egy szeretői párossal ismerkedünk össze: az biztos, hogy a házasok egyáltalán nem elkötelezettebbek vagy kiegyensúlyozottabbak, mint a szeretők - legalább is tendenciózusan nem.) Erkölcscsőszt játszani egy ilyen világban meg minimum furcsa... De mindenre van példa, arra is, hogy nem párcserére, csak arra vágynak egyesek, hogy egy másik pár jelenlétében szeretkezzenek.

A párcserének rengeteg buktatója lehet: sokan csak brahiból vetik fel az ötletet és mikor a partnerük rábólint, teljesen elszörnyednek. Mások a kapcsolatukat próbálják ezzel megmenteni, mégpedig úgy, hogy az egyikük nem is vágyik ilyesmire, a másik viszont nagyon is - garantáltan kellemetlen élmény lesz belőle. Mivel a helyzet nagyon speciális és kényes, csak olyanoknak szabadna belevágniuk, akik alaposan átgondolták, biztosak a partnerük szeretetében, vonzalmában és egyáltalán nem féltékeny természetűek. 

A hármashoz képest a párcsere kiegyensúlyozottabb, hiszen nem egy pár és egy kívülálló kapcsolódik, hanem két pár, így a csoport minden tagja számára érzelmi élmény is a szeánsz, nem csupán szexuális/erotikus. Nagyon fontos azonban, hogy előre tisztázzuk, ki mire vevő és mire nem: a férfiak például mennyire tűrik egy másik férfi érintését, vagy ezt maximálisan el akarják kerülni, a nők szeretnének-e egymással is foglalkozni (sok férfi számára enélkül már nem is olyan izgalmas a dolog), szabad-e a gazda, ha a négy emberből az egyik kimegy a mosdóba (vagyis átalakulhat-e a négyes kis időre hármassá), lehet-e csókolózni a saját partnerünkkel kívül mással, és sorolhatnánk még a szexuáltechnikai kérdéseket... 

Vannak emberek, párok, akik szvingerszerűen közelítenek az egészhez, és szinte mindegy nekik, ki a partnerük, másoknak viszont kell a lelki ráhangolódás is, és a szexet többszöri civil találkozás előzi meg. Persze ezek is mindig négyesben zajlanak. Kialakulhatnak így olyan kapcsolatok, amelyek nem korlátozódnak a szexre, de arra azért érdemes nagyon odafigyelni, hogy ne lépjünk át bizonyos határokat.

A párcsere korlátai miatt az együttlétek rendkívüli állapotán kívül a párok közti keresztkommunikáció szeánszon kívül általában csak baráti (vagy, ha ismertek ettől eltérő eseteket, akkor írjátok le, azok milyenek): még csak udvarolni, flörtölni se nagyon illik az adott helyzeten kívül, ez nyilván azért alakul így, mert az egyensúly rendkívül kényes. 

Hallottam már offline módon létrejött párcseréről is, de lefogadom, hogy manapság a szexpartnerkeresőkön keresztül próbálkoznak legtöbben, mert ez a legegyszerűbb: ha egy ismerős párral jövünk össze, velük akkor is kell találkoznunk, ha a szex nem sikerült jól, és az nagyon kényelmetlen tud lenni. Ráadásul sokkal kisebb játéktere van az egyértelmá szabályok felállításának, hiszen ha eleve ismerjük őket, akkor már létezik előzetes kommunikáció, és utólag nem tilthatjuk meg egymásnak, hogy beszélgessünk a másik partnerével. (Én mondjuk soha nem is tiltanék meg ilyesmit, mivel nem vagyok a szeretőm gyámja vagy őrzője, de egy másik kapcsolat belső szabályait maximálisan tiszteletben tartom.)

Online ismerkedésnél gyakorlatilag a nők azok, akik döntenek arról, hogy melyik pár oké, és melyik nem, nyilván azt is figyelembe véve, hogy a másik nő körülbelül az ő szintjükön álljon és az ő világukhoz tartozzon, ne legyen se sokkal fiatalabb, se sokkal idősebb, se sokkal csinosabb, se sokkal csúnyább, se sokkal műveltebb, se sokkal műveletlenebb. Persze a másik pár férfi tagja is érdekli őket, de vele kapcsolatban kisebb a kockázati tényező. Jó, ha a két nő kicsit bi, a bi férfiakra már jóval kevesebb a vevő, de azért ők is találhatnak hasonló beállítottságú párokat. 

Veszélyek persze léteznek, és nem csupán abban a tekintetben, hogy két ember keresztbe kasul megtetszik egymásnak, aztán a párcsere véglegessé válik. (A nemi úton terjedő betegségekre is gondolnunk kell.) De vigyázni kell az egyensúlyra akár egy-egy konkrét együttléten belül is: senki se érezze magát kizárva, mellőzve, megrövidítve, és azt is tudni kell civilizáltan kezelni, ha az egyik pasinak nem megy a szex. (És ez nem ritka.)

Ha van párcserés tapasztalatotok és szívesen mesélnétek róla, akkor hajrá, ha azonban gyalázkodó, fintorgó kommentek érkeznek, minősíthetetlen hangnemben, akkor szerzőik méltán számíthatnak kizárásra.