Vannak dolgok, amelyek kapcsán valószínű, hogy a profi jobb, többet tud és autentikusabb, mint az amatőr, de a szerető biztos nem ez a kategória. Itt most profi alatt persze nem azt értem, hogy az illető valamit nagyon jól csinál (mondjuk jól hegedül, szerel vízvezetéket vagy tervez házat), hanem azt, hogy a tevékenységéért pénzt kap, míg az amatőr nem. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy az amatőr jobb, mint a profi, csak valamiért nem akarja az illető tevékenységet pénzért csinálni.
[A képen szereplő nő egy Little mistress curvy summer dresst visel, amit nagyon érdekesnek találtam, vajon a tervező melyik fajta szeretőre gondolt?]
Ha ebből a szempontból nézzük: a profi professzionális (hivatásszerűen csinál valamit), az amatőr pedig szerelemből vállalja (a magyar fül nem érzi, de a francia amateur szó az amour=szeretet/szerelem szóval van rokonságban). Ha ezeket a fogalmakat a szeretőzésre alkalmazzuk, akkor a profi és az amatőr szópáros magyarban hagyományos felértékelő/leértékelő jellege érdekesen alakul. Hiszen a hivatásos és a szerelemből szeretőző ember esetében az amatőr az autentikus és nyújt nagyobb élvezetet - bár lehet, hogy van, aki ezt megkérdőjelezi.
Mit értek hivatásos alatt? Nem prostituáltat, hanem olyan szeretőt, aki ajándékokat/pénzt (esetleg kapcsolati tőkét, lehetőségeket) kap a barátjától (barátnőjétől), vagy teljesen abból is él, hogy ő szerető, vagy részben ebből tartja fenn magát. Ez elvileg nem zárja ki az őszinte vonzalmat, de a gyakorlatban az ilyen kapcsolatért fizető férfit (ritkán nőt) általában nem igazán izgatja, hogy a partnere mennyire élvezi a vele töltött időt és a szeretkezéseket, mert nem gyönyört adnak egymásnak gyönyörért, hanem mondjuk fiatalságot, társaságot, villogási lehetőséget anyagi biztonságért, társadalmi felemelkedésért, s a többiért cserébe.
Az amatőr szerető esetében azonban, aki kedvtelésből van együtt egy férfival (illetve egy nővel), a gyönyörért gyönyör jár, hiszen különben mi értelme lenne az egésznek? Azt hiszem, egyesek fejében éppen ez nem világos, amikor arra utalnak, hogy a szerető csak megjátssza magát az ágyban: az a szerető, aki a színészi játékáért kap valamit cserébe, biztos meg is játssza magát, de az, aki amatőrként a szerelem/szex élvezetének kedvéért van a kedvesével, nem az Oscar díjra pályázik. (Megint csak máshová sorolnám az olyan szeretőket, akik hosszabb távú célja a másik lekötése, megszerzése, anyagi/érzelmi kisajátítása, ebben az esetben valóban helye lehet a megjátszásnak, de akkor ez a szerető közelebb áll a profi (vagy profitorientált) stílushoz, mint az amatőrizmushoz.
Hogy ki milyen jellegű szeretőt választ, illetve milyen jut neki, az sokmindentől függ. Olyan is előfordul, hogy egy-egy férfi nincs is tisztában azzal, neki profi jutott, mert azt hiszi, hogy a pénze miatt igazán senki nem hajtana rá érdekből: lehet azonban olyan speciális tudása, munkája, olyan kilátásai, amelyek motiválhatnak egy nőt, vagy akár egy szervezetet, amelynek a nő hivatásos munkatársa. (Nem csak regényekben fordulnak elő ún. verebek, ahogy az oroszok ezeket a prostiba oltott kémnőket nevezik... Persze fiúkat is képeznek ki ilyesmire.)
De az esetek többségében azért egy kis intelligenciával megállapítható, hogy egy nő (vagy éppen férfi) a két szép szemünkért és kellemes társaságunkért, illetve ágyban nyújtott teljesítményünkért van-e velünk, vagy más is szerepet játszik a történetben.
Nyilván nehezebb az ember dolga, ha gazdag, hatalommal rendelkezik és befolyásos: amennyiben autentikus érzelmeket és igazi szeretői odaadást szeretne, jobban teszi, ha eltitkolja, ki is valójában (bár ha túlságosan ismert, ez nem igazán fog sikerülni), de az is lehet, hogy a hatalommal rendelkező emberek már annyira elszoktak mindentől, ami autentikus és őszinte, hogy nem is vágynak ilyesmire, és egy hivatásos szeretővel úgyis sokkal jobban lehet villogni társaságban.
Ez a másik nagy kérdés a szerető jellegével kapcsolatban: ha hivatásos, akkor nézzen ki úgy, ahogy a férfiak (nők) egy ilyen nőt (férfit) elképzelnek, legyen fiatal (vagy nagyon jó karban, ha kicsit idősebb is), legyen a közízlésnek megfelelő alkata, járjon dögös ruhákban, legyen a haja, a körme és a sminkje tökéletes (ez inkább a nők esetében elvárás): azért beláthatjuk, hogy mindez rengeteg pénzbe és időbe kerül, vagyis aki villogni akar a szeretővel, nem pusztán őszintén jókat szexelni, annak mindezért fizetnie is kell.
Ehhez képest az amatőr szerető nézhet ki úgy, mint egy egyszerű hivatalnok, gyerekeket nevelő anya/apa, járhat hétköznapi ruhában, lehet a haja zilált, a combja vastag és lehetnek ráncai. Ő nem azért szerető, hogy bárki villogjon vele, sőt, nagy eséllyel titokban akarja tartani a kapcsolatát, esetleg még egy férje/felesége is van, aki előtt titkolózni kényszerül. Biztos, hogy nem ér rá kétnaponta fodrászhoz és heti négyszer edzőterembe járni, és kissé feltűnő lenne, ha drága ruhákban flangálna be a munkahelyére. (Mert neki nagy eséllyel van munkahelye, de lehet szabadúszó vagy htb. is.)
Amatőr létére az ágyban lehet sokkal jobb (majdnem azt írtam, profibb), mint az érdekből szeretőző: hiszen az ágybeli örömök nem (csak) a technikán múlnak, hanem például azon, hogy mit érzek a másik iránt, hogy neki ez mennyire különleges, hogy én mennyi gyönyört tudok neki adni, és így tovább. Ha biztos lehetek abban, hogy a személyem vonzó a másik embernek, azt semmi nem tudja überelni. De persze akadnak olyanok, akiknek a személye senki számára nem elég vonzó ahhoz, hogy önmagáért ágyba bújjanak vele. Ha elég pénze van, sosem kell majd szembesülnie ezzel.
Noha a közbeszédben a kétféle szeretőt (főleg a nők vonatkozásában) sokszor egy kalap alá veszik, alapvető a különbség köztük. Csak az amatőr szerető találkozgat a barátjával belső késztetésből és őszinte vágyból. Ez természetesen nem zárja ki, hogy néha ő is kapjon ajándékokat, de a kapcsolatnak egy nem lényegi része. Nyilván itt is legalább ötven árnyalata van a szürkének, vagyis sok az olyan szerető is, aki érzelmileg/szexuálisan érintett, de az anyagi/társadalmi előnyöket sem veti meg.
Ahogy a házasságban is millió motiváció létezik, nagyon sokszor ott az anyagi/biztonsági/társadalmi mobilitást illető tényező az érzelmek/vágyak mellett. Talán még nehezebb a házasság esetén szétszálazni a különböző motivációkat, mint egy szeretői kapcsolatban.
[A képen szereplő nő egy Little mistress curvy summer dresst visel, amit nagyon érdekesnek találtam, vajon a tervező melyik fajta szeretőre gondolt?]
Ha ebből a szempontból nézzük: a profi professzionális (hivatásszerűen csinál valamit), az amatőr pedig szerelemből vállalja (a magyar fül nem érzi, de a francia amateur szó az amour=szeretet/szerelem szóval van rokonságban). Ha ezeket a fogalmakat a szeretőzésre alkalmazzuk, akkor a profi és az amatőr szópáros magyarban hagyományos felértékelő/leértékelő jellege érdekesen alakul. Hiszen a hivatásos és a szerelemből szeretőző ember esetében az amatőr az autentikus és nyújt nagyobb élvezetet - bár lehet, hogy van, aki ezt megkérdőjelezi.
Mit értek hivatásos alatt? Nem prostituáltat, hanem olyan szeretőt, aki ajándékokat/pénzt (esetleg kapcsolati tőkét, lehetőségeket) kap a barátjától (barátnőjétől), vagy teljesen abból is él, hogy ő szerető, vagy részben ebből tartja fenn magát. Ez elvileg nem zárja ki az őszinte vonzalmat, de a gyakorlatban az ilyen kapcsolatért fizető férfit (ritkán nőt) általában nem igazán izgatja, hogy a partnere mennyire élvezi a vele töltött időt és a szeretkezéseket, mert nem gyönyört adnak egymásnak gyönyörért, hanem mondjuk fiatalságot, társaságot, villogási lehetőséget anyagi biztonságért, társadalmi felemelkedésért, s a többiért cserébe.
Az amatőr szerető esetében azonban, aki kedvtelésből van együtt egy férfival (illetve egy nővel), a gyönyörért gyönyör jár, hiszen különben mi értelme lenne az egésznek? Azt hiszem, egyesek fejében éppen ez nem világos, amikor arra utalnak, hogy a szerető csak megjátssza magát az ágyban: az a szerető, aki a színészi játékáért kap valamit cserébe, biztos meg is játssza magát, de az, aki amatőrként a szerelem/szex élvezetének kedvéért van a kedvesével, nem az Oscar díjra pályázik. (Megint csak máshová sorolnám az olyan szeretőket, akik hosszabb távú célja a másik lekötése, megszerzése, anyagi/érzelmi kisajátítása, ebben az esetben valóban helye lehet a megjátszásnak, de akkor ez a szerető közelebb áll a profi (vagy profitorientált) stílushoz, mint az amatőrizmushoz.
Hogy ki milyen jellegű szeretőt választ, illetve milyen jut neki, az sokmindentől függ. Olyan is előfordul, hogy egy-egy férfi nincs is tisztában azzal, neki profi jutott, mert azt hiszi, hogy a pénze miatt igazán senki nem hajtana rá érdekből: lehet azonban olyan speciális tudása, munkája, olyan kilátásai, amelyek motiválhatnak egy nőt, vagy akár egy szervezetet, amelynek a nő hivatásos munkatársa. (Nem csak regényekben fordulnak elő ún. verebek, ahogy az oroszok ezeket a prostiba oltott kémnőket nevezik... Persze fiúkat is képeznek ki ilyesmire.)
De az esetek többségében azért egy kis intelligenciával megállapítható, hogy egy nő (vagy éppen férfi) a két szép szemünkért és kellemes társaságunkért, illetve ágyban nyújtott teljesítményünkért van-e velünk, vagy más is szerepet játszik a történetben.
Nyilván nehezebb az ember dolga, ha gazdag, hatalommal rendelkezik és befolyásos: amennyiben autentikus érzelmeket és igazi szeretői odaadást szeretne, jobban teszi, ha eltitkolja, ki is valójában (bár ha túlságosan ismert, ez nem igazán fog sikerülni), de az is lehet, hogy a hatalommal rendelkező emberek már annyira elszoktak mindentől, ami autentikus és őszinte, hogy nem is vágynak ilyesmire, és egy hivatásos szeretővel úgyis sokkal jobban lehet villogni társaságban.
Ez a másik nagy kérdés a szerető jellegével kapcsolatban: ha hivatásos, akkor nézzen ki úgy, ahogy a férfiak (nők) egy ilyen nőt (férfit) elképzelnek, legyen fiatal (vagy nagyon jó karban, ha kicsit idősebb is), legyen a közízlésnek megfelelő alkata, járjon dögös ruhákban, legyen a haja, a körme és a sminkje tökéletes (ez inkább a nők esetében elvárás): azért beláthatjuk, hogy mindez rengeteg pénzbe és időbe kerül, vagyis aki villogni akar a szeretővel, nem pusztán őszintén jókat szexelni, annak mindezért fizetnie is kell.
Ehhez képest az amatőr szerető nézhet ki úgy, mint egy egyszerű hivatalnok, gyerekeket nevelő anya/apa, járhat hétköznapi ruhában, lehet a haja zilált, a combja vastag és lehetnek ráncai. Ő nem azért szerető, hogy bárki villogjon vele, sőt, nagy eséllyel titokban akarja tartani a kapcsolatát, esetleg még egy férje/felesége is van, aki előtt titkolózni kényszerül. Biztos, hogy nem ér rá kétnaponta fodrászhoz és heti négyszer edzőterembe járni, és kissé feltűnő lenne, ha drága ruhákban flangálna be a munkahelyére. (Mert neki nagy eséllyel van munkahelye, de lehet szabadúszó vagy htb. is.)
Amatőr létére az ágyban lehet sokkal jobb (majdnem azt írtam, profibb), mint az érdekből szeretőző: hiszen az ágybeli örömök nem (csak) a technikán múlnak, hanem például azon, hogy mit érzek a másik iránt, hogy neki ez mennyire különleges, hogy én mennyi gyönyört tudok neki adni, és így tovább. Ha biztos lehetek abban, hogy a személyem vonzó a másik embernek, azt semmi nem tudja überelni. De persze akadnak olyanok, akiknek a személye senki számára nem elég vonzó ahhoz, hogy önmagáért ágyba bújjanak vele. Ha elég pénze van, sosem kell majd szembesülnie ezzel.
Noha a közbeszédben a kétféle szeretőt (főleg a nők vonatkozásában) sokszor egy kalap alá veszik, alapvető a különbség köztük. Csak az amatőr szerető találkozgat a barátjával belső késztetésből és őszinte vágyból. Ez természetesen nem zárja ki, hogy néha ő is kapjon ajándékokat, de a kapcsolatnak egy nem lényegi része. Nyilván itt is legalább ötven árnyalata van a szürkének, vagyis sok az olyan szerető is, aki érzelmileg/szexuálisan érintett, de az anyagi/társadalmi előnyöket sem veti meg.
Ahogy a házasságban is millió motiváció létezik, nagyon sokszor ott az anyagi/biztonsági/társadalmi mobilitást illető tényező az érzelmek/vágyak mellett. Talán még nehezebb a házasság esetén szétszálazni a különböző motivációkat, mint egy szeretői kapcsolatban.