Valóban léteznek olyan emberek, akik itt megállnak, akik tényleg nem akarnak rendszert csinálni a félrelépésből, nem érzik úgy, hogy akkor, abban a különleges szituációban önmaguk voltak… Bár ez a mentegetőzés sokszor hangzik falsul, főleg azért, mert a vágy nyilván korábban is ott bujkált az illetőben és az őszinte az lenne, ha szembenézne ezzel, nem pedig csak tovább akarna lépni. De a legtöbb partner, aki éppen őrjöng a felfedezett hűtlenség miatt, csakis ezt akarja hallani: egyszer történt, véletlen volt, soha többé, bocsáss meg, és így tovább.
De még egy ilyen spontán kaland is hagyhat mély nyomokat valakiben, sőt, minél kevésbé volt az illetőnek hasonló élménye korábban, annál intenzívebb lesz a hatás. Minél régebben él monogám módon és minél jobban elszokott attól, hogy kívánatosnak érezze magát, hogy valami váratlan történjen vele, annál inkább beleég az agyába a félrelépés minden mozzanata. (Talán még abban az esetben is, ha nem sikerült túl jól az a kaland.)
Ha még jól is sikerült, vagyis élvezte a szexet (vagy pettinget, csókot, bármit, ami itt hűtlenségnek minősült), akkor benne marad az igény. Vagy a kíváncsiság: vajon milyen lenne messzebbre menni ebben? Milyen lenne ezzel a partnerrel vagy valaki mással? A félrelépés úgy hathat az emberre, mintha hirtelen színesben látná a világot az addigi szürkeség után. Megérzi, hogy mennyi mindent át lehetne még élni, és mennyi élvezet rejlik a monogámián túl. Míg a monogámia egy idő után börtönnek hat, főleg, ha a külsős élményeket tabusítjuk, a kapcsolatbeli elfáradást, rutint nem lehet megbeszélni, ha az az elvárás, hogy söpörjük az egészet szőnyeg alá.
De annak a mérlegnek másik serpenyőjében, amely az alternatív kapcsolat(ok) kereséséről szól, ott vannak a lehetséges szenvedések is: a nagy élvezetért esetleg nagy árat kell fizetnünk. Vagy azért, mert beleszeretünk valakibe, aki csak alkalmi partnernek akart minket, vagy azért, mert a partnerünk csalódik bennünk, széthullik a családunk, akár még anyagilag is pocsékul járhatunk, vagy a legrosszabb esetben a fizikai biztonságunk kerül veszélybe. (Van, akinek a karrierje, a renoméja megy rá.) Rengeteg kockázat rejlik abban a serpenyőben, és kinek-kinek mérlegelnie kell ezeket a kockázatokat. De ha a hormonok tombolnak, akkor nehezen megy a kockázatelemzés…
Akinek a fejében egy ilyen véletlen csábítás vagy félrelépés (ami talán még csak nem is ment el a végsőkig) kinyitott egy ajtót, aki ráébredt, hogy még férfiból/ nőből van (pedig a párkapcsolatában kezdte aszexuálisnak érezni magát), annak a számára olyan erős szívóerőt jelenthet a hűtlenség világa, a várt jutalom nagysága, hogy az illető már nem passzívan fog várni az alkalomra, hanem aktívan tesz azért, hogy külsős partnert találjon.
Itt aztán lesznek olyanok, akik nagyon racionálisan végig is gondolják, hogy mit akarnak és mit nem, ehhez képest fognak keresgélni, mások meg ösztöneikre hagyatkozva random próbálkoznak, aztán vagy sikerül valami, vagy nem. Rengetegen maradnak a küszöbön, mert vagy nem elég ügyesek a próbálkozásban, vagy állandóan beijednek és visszakoznak. Esetleg eljutnak egy pontig, és akkor visszakoznak, amitől az épp aktuális partnerjelölt kap frászt…
Azt is érdemes is leszögezni, hogy a hűtlenséget sokkal többen tervezik, mint amennyien megvalósítják. Sokkal többen vágynak rá, mint amennyien tesznek is érte. A spontán hűtlenség tálcán kínálkozik, azért nem kell kifejezetten semmit tenni, vagy csak minimálisat, de amikor nincs ilyen kellemes lehetőség, mert vagy az életkörülményeink nem olyanok, illetve a személyiségünkből nem fakad a gyors hódítás/ behódolás (vagy mindkettő egyszerre igaz), akkor a félrelépés, de főleg a tartós szeretőzés bizony kihívás és nem is kicsi. Jó sok energia, meggyőződés és kitartás kell hozzá.
Ráadásul még bocsánatot se remélhetünk, ha erre az útra lépünk, hiszen előre megfontolt módon követjük el azt, amit elkövetünk. De legalább a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat. Vagyis egy ideig megvan ez az illúziónk. (Sokaknál hosszabb távon is.)
A spontán hűtlenségből a tervezett felé hosszú út vezet, sokan el se indulnak rajta, mások számára meg éppen ez adja meg a lökést.