A közhiedelem szerint egy feltűnően szép nő vagy egy feltűnően jóképű férfi sokkal nagyobb kockázatot jelent a partnerének hűtlenség szempontjából, mint egy-egy átlagos vagy kifejezetten nem előnyös külsejű házas-, illetve élettárs. De biztos, hogy a szebbeknek több okuk van a hűtlenségre? Vagy okuk éppenséggel nincs túl sok, de lehetőségük annál inkább, és ezzel nehéz nem élni?


 
Minél vonzóbb valaki, annál nagyobb az esélye olyan partnert találni, aki minden tekintetben megfelel neki, hiszen sokan rajzanak körülötte, és nyugodtan válogathat. (A vonzó mivolt persze nem egyenlő a szépséggel, de nők esetében az attraktivitás nagy százalékát teszi ki a szép arc, kellemes alak kombináció, amelyek még sokszor olyankor is nyerők, ha az illetőnek borzasztó a természete.) 
 
Ha pedig nagyon vonzó partnert találunk (és ebben már nem csak a külső tulajdonságok játszanak szerepet), akkor elvileg kevesebb rá az esély, hogy ráunjunk, mint ha a partner számunkra kompromisszumot jelentett, mikor összejöttünk vele, és az idő múlásával egyre szaporodnak nem vonzó fizikai tulajdonságai. 
 
Ugyanakkor, ha magunkat nagyon szépnek és kívánatosnak (és ezzel együtt sikeresnek) tapasztaljuk meg, akkor nehezünkre eshet, hogy lemondjunk a flörtölésről és a rajongók hadáról, azzal, hogy egyszer s mindenkorra elkötelezzük magunkat. Vagyis a szépség/jóképűség ebben az esetben épp abba az irányba hat, hogy legalábbis flört szintjén kitekintgessünk a kapcsolatunkból. És persze az is előfordulhat, hogy a szép ember egy nála kevésbé vonzó partnerrel él: ilyenkor szinte borítékolható, hogy hosszabb távon keres majd valakit, aki az „ő ligájában játszik”, még ha a kapcsolata elején valami miatt meg is elégedett egy kevésbé vonzó partnerrel.
 
De a flörtölés persze nem jelenti, hogy az illető a tettek mezejére is lép: ismertem például olyan asszonyt, aki nagyon népszerű volt a férfiak körében, még idős korában is feljártak hozzá a régi udvarlói, de mivel egyáltalán nem érdekelte a szex, mindig csak flörtölt, és soha nem hűtlenkedett. 
 
Lehet, hogy aki kevésbé vonzó (vagy ebben a hitben él), annak viszont nagyobb szám egy flört, egy elcsábulási lehetőség, és kevésbé fog tudni ellenállni, mert nem halmozták el egész életében figyelemmel az ellenkező nem képviselői. Ha külön meg kell dolgozni azért, hogy észrevegyenek, sokkal többet ér egy egyszerű flört is, és nagyobb a valószínűsége, hogy a tettek mezejére lép, akit végre észrevettek. 
 
De megtörténhet szép emberekkel is, hogy átmenetileg veszítenek a vonzerejükből, elhagyják magukat (terhesség, gyereknevelés, betegség, stb.), és ebből visszatérve ébrednek rá újra, hogy érdekes valaki számára: ilyenkor ugyanaz a mechanizmus, mint egy eredendően nem annyira kellemes külsejű ember esetében. 
 
Nyilván attól is függ a szépek hűtlenségi hajlandósága, hogy mennyi lehetőségük van, mennyi ellenkező nemű emberrel vannak körülvéve, lásd a munkakörrel kapcsolatos statisztikákat pár héttel ezelőttről: több olyan szakma is fel volt sorolva, amelyben a külsőnek fontos szerep jut, például légi kísérők, színészek, modellek esetében… Ha a félrelépések még a karrierben is segítenek, sőt, elvárt a szakmában, hogy a vonzó emberek szexuális kapcsolatba lépjenek olyanokkal, akiknek befolyásuk van az ő előrejutásukban, akkor még abban az esetben is valószínű a félrelépés, ha amúgy az illetőnek nem lenne rá igénye. 
 
Valójában a hűtlenségnek annyi oka és módja van, hogy egyetlen tulajdonságra nem lehet visszavezetni, vagyis a szépség/jóképűség nem fogja valószínűbbé tenni, hogy valaki hűtlenné válik, mint az átlagos külső – legfeljebb más okokból lesznek hűtlenek. 
 
Átlag alatti külsővel ugyanakkor már jóval kisebb az esély, hogy valaki hűtlen legyen, sokszor egyszerűen jelentkező híján. Bár az is „köztudott”, hogy egy nő, ha nagyon akar, mindig talál magának szexpartnert, hűtlenségre is… Ilyen asszonyról is hallottam egy barátomtól: annyira kívánta a szexet (a férje már évek óta hanyagolta), hogy számára méltatlan helyzeteket is vállalt, csak, hogy legyen valaki, aki lefekszik vele. És mindig volt valaki. Kérdés, hogy megérte-e, hiszen épp azt nem kapta meg ezektől a kalandoktól, amire leginkább vágyott volna: az érzést, hogy kívánják és tisztelik. 
 
De a legtöbb, nagyon kevéssé szép nő a kor előrehaladtával inkább nem keveredik ilyen kalandokba, ha nem hajtja nagyon a vágy, valami másban éli ki majd magát, mondjuk a családja egzecíroztatásában. És ha lemond a nőiességéről, már meg sem próbál csinos lenni, annak nem csak ő látja kárát. 
 
Férfiak esetében még az átlag alatti külső sem feltétlen akadály, ha vannak olyan adottságaik, amelyekkel felkelthetik a nők érdeklődését, meg persze ott a fizetős szex, amelyet sokan (már a férfiak közül) nem is tekintenek igazi megcsalásnak. De a nők mindig annak tekintik. 
 
A lényeg, hogy ha hűtlenségre való hajlamot nem is lehet mindig megjósolni, az biztos, hogy feltűnően vonzó partnerünk körül mindig lesznek jelentkezők, és ha valaki féltékeny természetű, főleg, mert magát kevésbé tartja vonzónak (vagy tényleg kevésbé az), akkor legalább olyan nehéz lesz ezt elviselnie, mint a valódi hűtlenséget… Lehet választani csinos, ám aszexuális (vagy nagyon alacsony libidójú) partnert, akkor szinte biztos, hogy hűséges lesz, csak nem sok örömet nyújt majd az ágyban… A szexi partner velejárója, hogy esetleg mással is szeretne majd szeretkezni, és más is szeretne majd vele. De hát valamit valamiért.