A napokban a hírek között szerepelt, milyen nagy felbolydulást okoz az orosz birodalomban egy új film megjelenése: Alekszej Ucsityel Matilda című opusza az utolsó orosz cár, II. Miklós házasságon kívüli kapcsolatáról szól. Talán senki számára nem meglepő, aki valaha is foglalkozott történelemmel, hogy az uralkodóknak mindig voltak szeretőik, szóval azon megdöbbenni, hogy jé, Miklós cárnak is volt ilyenje, meglehetősen abszurd.



A hölgy egyébként tehetséges balerinaként hívta fel magára az előkelő társaság figyelmét, Szentpéterváron élt, lengyel származású volt és Matilda Kseszinszkajának hívták. A viszonyuk akkor kezdődött, amikor Miklós még trónörökös volt, és a hivatalos verzió szerint a férfi házasságkötésével, 1894-ben meg is szakadt.

De persze nem csak hivatalos verziók léteznek.

A cárevics és a táncosnő kapcsolata az utóbbi 1886 és 1893 között vezetett naplója szerint lassan kibontakozó, valódi nagy szerelem volt. A lány 17 évesen ismerte meg Miklóst, és sokáig nem is került sor szexre köztük, csak leveleztek és találkozgattak. Aztán állítólag a balerina vette el a fiatalember szüzességét, de azt mindketten tudták, hogy házasságról szó sem lehet köztük.



Végül azért az utolsó Romanovnak volt beleszólása a felesége kiválasztásába, és a királyi párok között szokatlan módon a jelek szerint valóban jó házasságban élt a feleségével, a német származású Alexandrával. Azt mindenki tudja, hogy 1918-ban a bolsevikok végeztek a cári családdal: nem csak az uralkodó párral, hanem öt gyermekükkel is.

De mi a baj a filmmel? Kit zavar, hogy az utolsó cár magánéletéről megjelenik egy mozi, amelyben kivillan egy-két mell, és kiderül, hogy az egyébként gyenge akaratú, uralkodásra alkalmatlan Miklósnak volt szexuális élete, és nem csupán a feleségét ismerte bibliai értelemben?



A filmet persze még nem láttam, egyelőre még csak ott tart, hogy bemutatták Vlagyivosztokban, ahol elkapkodták rá a jegyeket (ott élnek tán a legliberálisabb emberek a birodalomban?), rengeteg más helyen nem merték műsorra tűzni, vagy levették a műsorról közvetlen a bemutató előtt. A trailert itt lehet megnézni: https://youtu.be/s0cFbNpCchk

Ebből számomra pont az nem derül ki, hogy a Matildával folytatott kapcsolatot úgy mutatja-e be, hogy az házasságtörő is volt, nem csak a házasságot megelőzően létezett, de tudjuk, hogy bizonyos vélemények szerint Miklós cárként sem hagyta ott a szeretőjét. Sőt, nem kizárt, hogy Matilda 1911-ben született lányának ő az apja, bár nagy meglepetés lenne, ha ez beigazolódna: ezzel kapcsolatban épp DNS vizsgálatok folynak.

A probléma az, hogy mindenféle monoteista vallások fanatikus hívei szerint egy ilyen film puszta létezése elfogadhatatlan. Akiknek nem tetszik, hogy az ortodox egyház által szentté avatott Miklós magánéletét ilyen „erkölcstelen” színben tüntessék fel, randalíroznak, kocsikat rongálnak, és a mozik felgyújtásával fenyegetőznek. Mint mindig, a jámbor híveket arról lehet megismerni, hogy szívesen alkalmaznak erőszakot saját nézeteik védelmében.


Talán nem lenne akkora felháborodás, ha Matilda megelégszik egyetlen szeretővel, a cáreviccsel, de tudjuk, hogy Miklósnak utódai is voltak az ágyában, mégpedig két Romanov nagyherceg, Szergej Mihajlovics, és az unokaöccse, Andrej Vlagyimirovics. Matildának 1902-ben született egy fia, de hogy pontosan kitől, az kérdéses. Mint ahogy az sem világos, hogy a Romanovokkal egyszerre vagy egymás után folytatott-e viszonyt – ami az erkölcscsőszöket még inkább tombolásra készteti.

Az, hogy ezek a kapcsolatok nem voltak futó jellegűek, abból is kiderül, hogy Andrej nagyherceg a nagy októberi puccs után nyugatra menekülve feleségül is vette Matildát, így a balerina mégis bekerült az előkelő cári családba, vagyis annak maradványaiba. Az asszony nagy túlélő volt: 64 évesen még fellépett, és 99 évesen halt meg Párizsban.

Csak remélhetjük, hogy egyszer olyan lesz a világ, hogy eltűnnek belőle a vallási fanatikusok, és a szexualitás ábrázolása, meg a házasságon kívüli kapcsolatokról szóló történetek, illetve a valóságban létező viszonyok nem lesznek senki számára megbotránkoztatók, csak az emberi lét természetes velejárói. (Tudom, ez naivitás, de álmodozni csak szabad...) De nem úgy tűnik, mintha ebbe az irányba haladnánk, sajnos.