Ha a két nem félrelépéshez való hozzáállását vizsgáljuk, már közhelyszámba megy azt feltételezni, hogy a férfiaknak elég a puszta félredugás, érzelmek nélkül, a nőknek viszont kell a körítés is. Vagyis nekik fontosabb, hogy mi történik szex előtt és után, mint hogy abban a pár percben/órában mennyire érzik jól magukat. Nyilván a férfiaknak sem mindegy, mi történik a szexet megelőzően és utána, csak nem (mindig) ugyanazok a szempontjaik, mint a nőknek, illetve a szempontjaik nagyon különbözőek lehetnek kapcsolati jelleg tekintetében.
Egy, a Torontói Egyetem kutatói által végzett felmérés szerint az embereknek ÁLTALÁBAN nem maga a konkrét aktus a legfontosabb, hanem inkább mindaz, ami előtte és utána történik. A heti egy kielégítő szex annyival növeli az életminőségünket (a nullához képest), mintha évi 50.000 dollárral többet keresnénk. (Nem tudom, ezt hogy számolták ki, de éves szinten plusz 14 millió forint tényleg növelné az életminőségemet.)
De hogy az a heti egy (vagy akár több) szex miért annyira pozitív, és pontosan mi tesz benne annyira jót nekünk, már más kérdés. Önmagában a bőrkontaktus, simogatás, csók, kielégülés is nyilván nagyon pozitív, de csak akkor, ha az, akivel csináljuk, pozitív érzeteket kelt bennünk. Lehet ez idegen is, de a felmérés készítői megint nem feltételezték, hogy valakinek több partnere lehet, illetve lehet hosszú távú partnere és alkalmi kalandjai is, hogy így kiderüljön, melyik szex után érzi jobban magát és vajon mikor fontosabb maga a szex, és mikor az előtte-utána.
Egy ún. hosszú távú és elkötelezett kapcsolatban (de szeretik ezt a köteles szót használni!) az előtte-utána érzelmi kapcsolódásról szól, máskor viszont a hódítás izgalma, a bizonytalanság, félelem keltette feszültség teszi emlékezetessé a szexet. Utána pedig akár el is tűnhet minden pozitívum, ha a folytatás nem olyan, amilyennek mi magunk szeretnénk. Például nők esetében egy alkalmi szex utáni hideg elutasítás, menekülés, eltűnés az aktus összes örömteli hatását semmissé teheti.
De nem járnak jobban azok sem, akik házasságon/kapcsolaton belül kapják meg a heti egyszeri vagy többszöri adagot, úgy, hogy igazán nincs hozzá kedvük. Itt is igaz, hogy a férfiaknak a puszta testi kielégülés is elég lehet a pozitív összhatáshoz, míg a nőknek érzelmileg is rendben kell lenniük a partnerükkel ahhoz, hogy a szex jót tegyen nekik. Hiába tesz jót elvileg a fizikai kontaktus, ha nem vágyunk rá pont attól az embertől, és hiába klassz dolog az orgazmus, ha az egész együttlétet a pokolba kívánjuk.
Az alkalmi szex tehát szinte biztos, hogy nem teszi boldoggá a nőket, de abban az esetben, ha otthon megvan az érzelmi/szexuális összhang, meríthetnek belőle pozitívumokat. Ha viszont nincs biztonságot nyújtó és őket szerető partnerük, akkor az alkalmi szex csak rövid ideig nyújt enyhülést a hiányérzetükre.
A tartós szeretői kapcsolat viszont ugyanolyan pozitívan hat rájuk, mint egy jó házasság vagy együttélés. Ilyen esetben meglesz az a többlet, ami a puszta szexen kívül fontos: a beszélgetés, ölelkezés, kellemes hangulat. Maga a tudat, hogy belátható időn belül újra találkozhatnak a szeretőjükkel, már mélységes elégedettséget kelt bennük. Itt jön be a legalább heti egy szex jelentősége: ennyi általában kielégítő. Nyilván léteznek nagyobb igényű, és kisebb igényű nők, de a heti egy találkozás (ha nem is mindegyik szexrandi) általában fontos ahhoz, hogy a szeretői kapcsolat több örömöt nyújtson, mint amennyi bánattal jár. (Bár láttam már olyan szeretőket, akik elvoltak a havi egy alkalommal is, viszont állandóan leveleztek.)
A férfiak esetében, mivel eleve kevésbé fontos számukra az érzelmi kapcsolódás, illetve könnyebben szétválasztják az érzelmit a szexuálistól, az elégedettségnek nem feltétele a heti egy szex a szeretővel, főleg, ha a feleségükkel is élnek még rendszeresen "házaséletet". Ha érzelmileg érintettek, akkor viszont nekik is fontos a heti rendszeresség, és ha nincs más szexpartnerük, csak a szeretőjük, általában ugyanúgy igénylik a gyakori találkozást, mint a nők. (Vannak azért kivételek, akiknek a szex másodlagos, és inkább a barátságot ápolják.)
Ha boldogságról és nem puszta testi jóérzésről meg egófényezésről beszélünk, akkor a férfiaknak is legalább annyira fontos az előtte-utána, mint az aktus, még ha sokkal kevésbé is tudatosítják (vagy tartják fontosnak).
Két olyan felmérés is volt, amelyek az aktusok időpontjához képesti elégedettséget vizsgálták (digitális napló segítségével, és persze önbevallás alapján): ezekből az derült ki, hogy a kellemes szexuális együttlét napokkal később is érezteti hatását, minden könnyebbnek és jobbnak tűnik, ha jót szeretkezünk és beszélgetünk a partnerünkkel. Gondolom, ez általános tapasztalat, de vajon ki-ki mennyire tulajdonít jelentőséget a pillow-talk-nak (szex utáni társalgás)? Vagy inkább csak az aktus megtörténte tölti el elégedettséggel? Nem könnyű a két dolgot szétválasztani, de érdemes elmerengeni rajta.
Egy, a Torontói Egyetem kutatói által végzett felmérés szerint az embereknek ÁLTALÁBAN nem maga a konkrét aktus a legfontosabb, hanem inkább mindaz, ami előtte és utána történik. A heti egy kielégítő szex annyival növeli az életminőségünket (a nullához képest), mintha évi 50.000 dollárral többet keresnénk. (Nem tudom, ezt hogy számolták ki, de éves szinten plusz 14 millió forint tényleg növelné az életminőségemet.)
De hogy az a heti egy (vagy akár több) szex miért annyira pozitív, és pontosan mi tesz benne annyira jót nekünk, már más kérdés. Önmagában a bőrkontaktus, simogatás, csók, kielégülés is nyilván nagyon pozitív, de csak akkor, ha az, akivel csináljuk, pozitív érzeteket kelt bennünk. Lehet ez idegen is, de a felmérés készítői megint nem feltételezték, hogy valakinek több partnere lehet, illetve lehet hosszú távú partnere és alkalmi kalandjai is, hogy így kiderüljön, melyik szex után érzi jobban magát és vajon mikor fontosabb maga a szex, és mikor az előtte-utána.
Egy ún. hosszú távú és elkötelezett kapcsolatban (de szeretik ezt a köteles szót használni!) az előtte-utána érzelmi kapcsolódásról szól, máskor viszont a hódítás izgalma, a bizonytalanság, félelem keltette feszültség teszi emlékezetessé a szexet. Utána pedig akár el is tűnhet minden pozitívum, ha a folytatás nem olyan, amilyennek mi magunk szeretnénk. Például nők esetében egy alkalmi szex utáni hideg elutasítás, menekülés, eltűnés az aktus összes örömteli hatását semmissé teheti.
De nem járnak jobban azok sem, akik házasságon/kapcsolaton belül kapják meg a heti egyszeri vagy többszöri adagot, úgy, hogy igazán nincs hozzá kedvük. Itt is igaz, hogy a férfiaknak a puszta testi kielégülés is elég lehet a pozitív összhatáshoz, míg a nőknek érzelmileg is rendben kell lenniük a partnerükkel ahhoz, hogy a szex jót tegyen nekik. Hiába tesz jót elvileg a fizikai kontaktus, ha nem vágyunk rá pont attól az embertől, és hiába klassz dolog az orgazmus, ha az egész együttlétet a pokolba kívánjuk.
Az alkalmi szex tehát szinte biztos, hogy nem teszi boldoggá a nőket, de abban az esetben, ha otthon megvan az érzelmi/szexuális összhang, meríthetnek belőle pozitívumokat. Ha viszont nincs biztonságot nyújtó és őket szerető partnerük, akkor az alkalmi szex csak rövid ideig nyújt enyhülést a hiányérzetükre.
A tartós szeretői kapcsolat viszont ugyanolyan pozitívan hat rájuk, mint egy jó házasság vagy együttélés. Ilyen esetben meglesz az a többlet, ami a puszta szexen kívül fontos: a beszélgetés, ölelkezés, kellemes hangulat. Maga a tudat, hogy belátható időn belül újra találkozhatnak a szeretőjükkel, már mélységes elégedettséget kelt bennük. Itt jön be a legalább heti egy szex jelentősége: ennyi általában kielégítő. Nyilván léteznek nagyobb igényű, és kisebb igényű nők, de a heti egy találkozás (ha nem is mindegyik szexrandi) általában fontos ahhoz, hogy a szeretői kapcsolat több örömöt nyújtson, mint amennyi bánattal jár. (Bár láttam már olyan szeretőket, akik elvoltak a havi egy alkalommal is, viszont állandóan leveleztek.)
A férfiak esetében, mivel eleve kevésbé fontos számukra az érzelmi kapcsolódás, illetve könnyebben szétválasztják az érzelmit a szexuálistól, az elégedettségnek nem feltétele a heti egy szex a szeretővel, főleg, ha a feleségükkel is élnek még rendszeresen "házaséletet". Ha érzelmileg érintettek, akkor viszont nekik is fontos a heti rendszeresség, és ha nincs más szexpartnerük, csak a szeretőjük, általában ugyanúgy igénylik a gyakori találkozást, mint a nők. (Vannak azért kivételek, akiknek a szex másodlagos, és inkább a barátságot ápolják.)
Ha boldogságról és nem puszta testi jóérzésről meg egófényezésről beszélünk, akkor a férfiaknak is legalább annyira fontos az előtte-utána, mint az aktus, még ha sokkal kevésbé is tudatosítják (vagy tartják fontosnak).
Két olyan felmérés is volt, amelyek az aktusok időpontjához képesti elégedettséget vizsgálták (digitális napló segítségével, és persze önbevallás alapján): ezekből az derült ki, hogy a kellemes szexuális együttlét napokkal később is érezteti hatását, minden könnyebbnek és jobbnak tűnik, ha jót szeretkezünk és beszélgetünk a partnerünkkel. Gondolom, ez általános tapasztalat, de vajon ki-ki mennyire tulajdonít jelentőséget a pillow-talk-nak (szex utáni társalgás)? Vagy inkább csak az aktus megtörténte tölti el elégedettséggel? Nem könnyű a két dolgot szétválasztani, de érdemes elmerengeni rajta.