Az, hogy melyik ismeretségből lesz hosszú, évekig tartó szerelem, melyikből fellángolás és gyors lehanyatlás, melyikből kedves barát, akivel heti, havi vagy akár napi szinten érintkezünk…, az az elején nem derül ki. De hogy a keresés folyamán egészen hihetetlen történetek részesei lehetünk, az biztos: viszont ehhez kell az a hozzáállás is, hogy nem haszonelvűen csak azzal kommunikálunk, aki biztos megfelel a célkitűzéseinknek.
Létrejöhet egyfajta kapcsolati háló, amely fenntart és segít, ha bajba kerülünk, olyan emberek válnak vigasztalókká, akiket talán ha életünkben egyszer-kétszer láttunk, mégis beletettünk annyi energiát ezekbe a kapcsolatokba, hogy fontosak legyünk egymásnak.
Felnőtt korban úgyis nagyon nehéz új barátokat találni, mert addigra a barátságok körülbelül kialakulnak, és még ha sokan vágynak is új társakra, nehezen szánják rá magukat, hogy rákérdezzenek… Végül is milyen faramuci dolog megkérdezni egy másik felnőttől, hogy lesz-e a barátunk… Főleg, ha ellenkező nemű, és biztos, hogy félreérti.
Márpedig a barátságok életmentő hatásúak. Magányosnak lenni meg károsabb, mint napi egy doboz cigit szívni. Persze mondhatnánk, hogy a szeretőt keresőknek úgyis van társa… De ez persze így nem igaz, a viszonyon is több a szingli, mint a nem független ember. Plusz azok is lehetnek magányosak, akiknek van otthon partnerük… Például, mert elhidegültek, nincs igazi intimitás a házasságukban, bizonyos preferenciáikat nem merik megosztani a férjükkel, feleségükkel… És még az is előfordul, hogy egy idő után elválnak, és nagyon is szükségük lesz a barátaikra.
Rengeteg mondanivaló szorul az emberekbe, ráadásul egyre kevesebb tér nyílik a való életben a közösség megtapasztalására, de még annál is kevesebb alkalom arra, hogy olyan kapcsolatokra tegyünk szert, amelyekben igazán odafigyelnek ránk. A kalandkeresést tehát nem csak a szexuális kapcsolatok iránti vágy motiválhatja, hanem az is, hogy egyáltalán legyen kihez szólni, legyen kinek elmesélni egy csalódást… Vagy éppen egy-egy örömöt.
Ha ezek közül a nem szex alapú kötődések közül akadnak olyanok, amelyek kilépnek a virtuális térből, akkor még jobb, mivel a fizikai közelség még akkor is nagyon értékes, ha barátzónában marad. A csak virtuális kapcsolat is jót tesz, de ami kávézásokkal, társasjátékozással, kirándulással van egybekötve, az még sokkal hasznosabb, egészségügyi szempontból is.
Alacsonyabb vérnyomás, lassabb öregedés, erősebb immunrendszer… az emberi kapcsolatok ilyen pozitívumokkal is járnak. És egy-egy emberen keresztül megismerünk másokat is, kiterjedt kapcsolati hálót hozhatunk létre azokon keresztül, akik online kerültek képbe… Nem mondom, hogy ezek a szálak mindig erősek, és van, hogy egy-egy összeveszés nem csak egy embert szakít el tőlünk, hanem az általa megismert többit is… Ez benne van a pakliban. Mégis megéri próbálkozni és energiát fektetni ebbe a fajta kapcsolatépítésbe.
Ez viszont jobban működik egy olyan társkeresésnél, ahol nem külső alapján döntünk, hanem a mondanivalót nézzük. Tudunk valakivel levelezni, beszélgetni? Elég érdekes ember? Kitartó annyira, hogy akkor is keressen, ha nem találkozunk vele pár napon belül? Vagy csak hajtja a vére és azonnali visszajelzést akar, attól félve, hogy valakinek a megismerése puszta időveszteség?
Minél több ember kerül abba a helyzetbe, hogy nem hisz már az együttélős/ monogám kapcsolatokban, minél több a szingli vagy félig-meddig szingli, annál fontosabbak lesznek a lazább, de fontos emberi kapcsolódások. Az utóbbi időben mintha ebbe az irányba mozdulnának a fiatalok is: kezdenek prioritást kapni a baráti kapcsolatok és kevésbé hangsúlyos, hogy egyetlen emberben akarjunk megtalálni mindent.
Legyünk tehát nyitottak azokra a kötelékekre is, amelyek nem kecsegtetnek azonnali észveszejtő erotikus élményekkel. Előfordul, hogy barátságokból épülnek szerelmi kapcsolatok, csak manapság annyira felgyorsult minden, hogy erről kicsit elfeledkeztünk.