Noha sokan egy kalap alá veszik a különböző hűtlenségi fajtákat, valójában nagyon eltérőek azok az emberek, akik életvitelszerűen szeretőznek és azok, akiknél csak az alkalom szüli a tolvajt alapon mennek a dolgok. Mások a motivációik és más a hozzáállásuk is. Másképp gondolkodnak a félrelépésekről, másképp a fő kapcsolat jelentőségéről és másképp állnak a bűntudat kérdéséhez is.
Nyilván nem csupán ez a két csoport létezik, ez a felosztás is mesterséges és inkább egy skálát kell elképzelnünk, amelynek egyik végén a nagyon tudatos, és évtizedek óta kettős vagy akár többes életet élő nem monogám emberek vannak, a másik végén meg azok, akik talán életükben egyszer vagy kétszer engedtek a kísértésnek.
A tudatos hűtlen eléggé módszeres. Szerintem inkább introvertált emberekre jellemző ez a fajta életvitel, akik szeretnek mindent megtervezni, megrágni, mérlegelik, hogy mit engedhetnek meg maguknak és mit nem, mi fér bele az idejükbe, energiájukba, mit bír el az elsődleges kapcsolatuk, illetve ki akarnak-e tartani a kapcsolat mellett.
Nem mondom, hogy a tudatos hűtlen nem csábulhat el alkalmilag is, ez persze megtörténhet, de inkább az jellemző nála, hogy tervezetten keres külső kapcsolatot és nem gondolja meg magát öt percenként a szándékait illetően. Alaposan végiggondolta, hogy mit szeretne és ehhez tartja is magát, akkor sem mond le erről az életvitelről, ha lebukik.
A tudatos hűtlenek között is vannak persze különbségek: egyesek kifejezetten a hosszú távú szeretői kapcsolatokat szeretik, mert ha valaki bevált, akkor azt miért is kellene lecserélni? Nem a hódítás mozgatja őket elsősorban, hanem a jó szex és az intimitás iránti igény. Noha értékelik az újdonságot és a kalandokat, semmiképp nem a kaland az elsődleges, hanem a stabilitás.
A másik véglet a tudatos hűtlenek között azonban kifejezetten a rövid kapcsolatok, alkalmi kalandok híve, illetve olyan extrém dolgokat szeretne megélni, amelyekre a fő kapcsolatában nincs módja. Az ilyen tudatos hűtlenek szoktak mindenféle szabályokat alkotni a maguk számára: időkorlátok, földrajzi korlátok, kapcsolattartási tilalmak és hasonlók formájában. Teszik ezt egyrészt azért, mert nem akarnak lebukni, másrészt azért, mert félnek a saját érzelmeiktől.
Milyen az alkalmi hűtlen? Általában extrovertált és impulzív. Különben nem is nagyon adódnának azok az alkalmak, amelyeket félrelépésre lehet váltani. Ha valaki kerüli az emberi társaságot, nem jár bulizni, nem vesz részt céges eseményeken, nem elegyedik beszélgetésbe ismeretlenekkel, akkor nem fog véletlenül belesodródni semmilyen kalandba.
Az alkalmi hűtlen általában monogámnak gondolja magát. A félrelépések csak balesetek nála, sokszor köthetők alkoholhoz vagy egyéb tudatmódosító szerekhez, mert ezek oldják a gátlásokat. Mivel az alkalmi hűtlen nem tervezi, hogy félrelép, valami külső körülménynek kell közbejönnie, hogy ez mégis bekövetkezzék.
Extrovertált lévén könnyedén ismerkedik és percek alatt képes közel kerülni emberekhez, míg az introvertáltaknak ehhez hetekre vagy hónapokra van szükségük. Mivel ilyen közvetlen, a többi extrovertált azonnal kapcsolódik hozzá és mivel sokszor harsány, mindenki felfigyel rá. Könnyebben oldódik, követi a társaság hangulatát és a legnagyobb természetességgel érint meg embereket, akik ezt adott esetben szexre való felhívásként értelmezik.
Az alkalmi félrelépőt tehát megtalálja az alkalom, sőt, számára szinte minden életesemény megfelelő alkalom. Képes a legképtelenebb helyszíneken is partnerekre bukkanni. Vidám személyisége bevonzza az embereket, az ellenkező nemet is. Tánc, alkohol, nevetgélés, flört és ha a körülmények megfelelőek, egyszer csak ott találja magát valaki ágyában vagy akár még az ágyig se kell elmenni, egy íróasztal is megteszi.
Amikor másnap kijózanodik, sokszor következik a megbánás, de azért ezt se veszi túl komolyan, hamar napirendre tér a történtek felett. És ez a fajta félrelépés olyan, amiről még a pszichológusok is azt szokták mondani, hogy nem érdemes bevallani, hiszen nincs jelentősége.
Az ilyen félrelépésnek nincs külön motivációja, nem kell hozzá, hogy az alap kapcsolattal bármi gond legyen, elég maga az adódó alkalom, amit kár lenne kihagyni, hiszen egyszer élünk.
Az ilyen félrelépés hátulütője lehet, hogy ha valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt kerül rá sor, akkor a résztvevők nem emlékeznek utólag arra, hogy mi történt és kivel… Illetve elég nehéz illuminált állapotban fegyelmezetten védekezni, hiszen az egész dolognak éppen az a lényege, hogy hirtelen felindulásból történik, esetleg még óvszer sincs a résztvevőknél.
A hirtelen felindulás abszolút nem a stílusom, ezért nem tudom, milyen lehet annyira berúgni, hogy még menjen a szex, de utána ne emlékezzünk semmire… Bár ez egy igen kedvelt filmes toposz, kíváncsi lennék a valóságra, mennyire gyakori a filmszakadás…
Kétségtelen, hogy a társadalom milliószor elnézőbb az alkalmi félrelépéssel, mint a tudatos szeretőzéssel szemben, hiszen az alkalmit mindig rá lehet fogni valamire, ami felmentést ad a felelősség alól.
Alkalmi félrelépők persze olyanok is lehetnek, akik kifejezetten nem tervezik az ilyen dolgokat, de nyitott szemmel járnak és ha megtetszik nekik valaki, akkor nagyon is tudatosan üldözőbe veszik. Tehát nem állandóan és sorozatosan kalandoznak, de vannak esetek, amelyekben elhatározás alapján cselekednek. Nekik nincs szükségük semmilyen tudatmódosító szerre mint kifogásra. És nem is bánják meg a kalandjaikat.
A legnehezebben kezelhető csoport az, amelyik tudatos hűtlennek álcázza magát, és úgy ismerkedik, mintha komolyan átgondolta volna, mire van szüksége és mettől meddig terjednek a lehetőségei, de valójában egyáltalán nem képes rendszerben gondolkodni és hirtelen hangulatváltozások jellemzik. Egyik pillanatban még nagyon akarja a dolgot, a másikban már homlokegyenest az ellenkezőjét gondolja. Ők azok, akik magyarázat nélkül eltűnnek, vagy rövid úton szakítanak, hogy újra "jól viselkedjenek", aztán kiderül, hogy pár hét múlva megint kavarnak valakivel. Vagy éppen vissza akarnak kéredzkedni. Sajnos jóval többen vannak, mint a „rendes” tudatos szeretők, bár lehet, hogy csak az online társkeresőkön tűnik így.
Nyilván nem csupán ez a két csoport létezik, ez a felosztás is mesterséges és inkább egy skálát kell elképzelnünk, amelynek egyik végén a nagyon tudatos, és évtizedek óta kettős vagy akár többes életet élő nem monogám emberek vannak, a másik végén meg azok, akik talán életükben egyszer vagy kétszer engedtek a kísértésnek.
A tudatos hűtlen eléggé módszeres. Szerintem inkább introvertált emberekre jellemző ez a fajta életvitel, akik szeretnek mindent megtervezni, megrágni, mérlegelik, hogy mit engedhetnek meg maguknak és mit nem, mi fér bele az idejükbe, energiájukba, mit bír el az elsődleges kapcsolatuk, illetve ki akarnak-e tartani a kapcsolat mellett.
Nem mondom, hogy a tudatos hűtlen nem csábulhat el alkalmilag is, ez persze megtörténhet, de inkább az jellemző nála, hogy tervezetten keres külső kapcsolatot és nem gondolja meg magát öt percenként a szándékait illetően. Alaposan végiggondolta, hogy mit szeretne és ehhez tartja is magát, akkor sem mond le erről az életvitelről, ha lebukik.
A tudatos hűtlenek között is vannak persze különbségek: egyesek kifejezetten a hosszú távú szeretői kapcsolatokat szeretik, mert ha valaki bevált, akkor azt miért is kellene lecserélni? Nem a hódítás mozgatja őket elsősorban, hanem a jó szex és az intimitás iránti igény. Noha értékelik az újdonságot és a kalandokat, semmiképp nem a kaland az elsődleges, hanem a stabilitás.
A másik véglet a tudatos hűtlenek között azonban kifejezetten a rövid kapcsolatok, alkalmi kalandok híve, illetve olyan extrém dolgokat szeretne megélni, amelyekre a fő kapcsolatában nincs módja. Az ilyen tudatos hűtlenek szoktak mindenféle szabályokat alkotni a maguk számára: időkorlátok, földrajzi korlátok, kapcsolattartási tilalmak és hasonlók formájában. Teszik ezt egyrészt azért, mert nem akarnak lebukni, másrészt azért, mert félnek a saját érzelmeiktől.
Milyen az alkalmi hűtlen? Általában extrovertált és impulzív. Különben nem is nagyon adódnának azok az alkalmak, amelyeket félrelépésre lehet váltani. Ha valaki kerüli az emberi társaságot, nem jár bulizni, nem vesz részt céges eseményeken, nem elegyedik beszélgetésbe ismeretlenekkel, akkor nem fog véletlenül belesodródni semmilyen kalandba.
Az alkalmi hűtlen általában monogámnak gondolja magát. A félrelépések csak balesetek nála, sokszor köthetők alkoholhoz vagy egyéb tudatmódosító szerekhez, mert ezek oldják a gátlásokat. Mivel az alkalmi hűtlen nem tervezi, hogy félrelép, valami külső körülménynek kell közbejönnie, hogy ez mégis bekövetkezzék.
Extrovertált lévén könnyedén ismerkedik és percek alatt képes közel kerülni emberekhez, míg az introvertáltaknak ehhez hetekre vagy hónapokra van szükségük. Mivel ilyen közvetlen, a többi extrovertált azonnal kapcsolódik hozzá és mivel sokszor harsány, mindenki felfigyel rá. Könnyebben oldódik, követi a társaság hangulatát és a legnagyobb természetességgel érint meg embereket, akik ezt adott esetben szexre való felhívásként értelmezik.
Az alkalmi félrelépőt tehát megtalálja az alkalom, sőt, számára szinte minden életesemény megfelelő alkalom. Képes a legképtelenebb helyszíneken is partnerekre bukkanni. Vidám személyisége bevonzza az embereket, az ellenkező nemet is. Tánc, alkohol, nevetgélés, flört és ha a körülmények megfelelőek, egyszer csak ott találja magát valaki ágyában vagy akár még az ágyig se kell elmenni, egy íróasztal is megteszi.
Amikor másnap kijózanodik, sokszor következik a megbánás, de azért ezt se veszi túl komolyan, hamar napirendre tér a történtek felett. És ez a fajta félrelépés olyan, amiről még a pszichológusok is azt szokták mondani, hogy nem érdemes bevallani, hiszen nincs jelentősége.
Az ilyen félrelépésnek nincs külön motivációja, nem kell hozzá, hogy az alap kapcsolattal bármi gond legyen, elég maga az adódó alkalom, amit kár lenne kihagyni, hiszen egyszer élünk.
Az ilyen félrelépés hátulütője lehet, hogy ha valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt kerül rá sor, akkor a résztvevők nem emlékeznek utólag arra, hogy mi történt és kivel… Illetve elég nehéz illuminált állapotban fegyelmezetten védekezni, hiszen az egész dolognak éppen az a lényege, hogy hirtelen felindulásból történik, esetleg még óvszer sincs a résztvevőknél.
A hirtelen felindulás abszolút nem a stílusom, ezért nem tudom, milyen lehet annyira berúgni, hogy még menjen a szex, de utána ne emlékezzünk semmire… Bár ez egy igen kedvelt filmes toposz, kíváncsi lennék a valóságra, mennyire gyakori a filmszakadás…
Kétségtelen, hogy a társadalom milliószor elnézőbb az alkalmi félrelépéssel, mint a tudatos szeretőzéssel szemben, hiszen az alkalmit mindig rá lehet fogni valamire, ami felmentést ad a felelősség alól.
Alkalmi félrelépők persze olyanok is lehetnek, akik kifejezetten nem tervezik az ilyen dolgokat, de nyitott szemmel járnak és ha megtetszik nekik valaki, akkor nagyon is tudatosan üldözőbe veszik. Tehát nem állandóan és sorozatosan kalandoznak, de vannak esetek, amelyekben elhatározás alapján cselekednek. Nekik nincs szükségük semmilyen tudatmódosító szerre mint kifogásra. És nem is bánják meg a kalandjaikat.
A legnehezebben kezelhető csoport az, amelyik tudatos hűtlennek álcázza magát, és úgy ismerkedik, mintha komolyan átgondolta volna, mire van szüksége és mettől meddig terjednek a lehetőségei, de valójában egyáltalán nem képes rendszerben gondolkodni és hirtelen hangulatváltozások jellemzik. Egyik pillanatban még nagyon akarja a dolgot, a másikban már homlokegyenest az ellenkezőjét gondolja. Ők azok, akik magyarázat nélkül eltűnnek, vagy rövid úton szakítanak, hogy újra "jól viselkedjenek", aztán kiderül, hogy pár hét múlva megint kavarnak valakivel. Vagy éppen vissza akarnak kéredzkedni. Sajnos jóval többen vannak, mint a „rendes” tudatos szeretők, bár lehet, hogy csak az online társkeresőkön tűnik így.