A legutóbbi poszt kapcsán az a vád ért, hogy sosem írok a szeretőzés árnyoldalairól, ami persze nem igaz, de az tény, hogy a negatívumok mellett mindig szerepeltetem a pozitívumokat is, a problémák mellett a lehetséges megoldásokat.
Ugyanis nem sok értelmét látom annak, hogy beálljak a szeretőzés hátrányait boncolgató bloggerek, újságírók, pszichológusok és magánemberek végeláthatatlan sorába: vannak ezek elegen, aki arra vágyik, hogy a negatívumokról olvasson, az bőven talál fórumot magának.
De ha már felmerült a probléma, akkor teszek egy kivételt: lehetőséget adok mindenkinek arra, hogy leírja a szeretőzéssel kapcsolatos legrosszabb élményeit. Mi nyomasztja leginkább, mit visel el legnehezebben, mitől kap frászt, miért akarja otthagyni az egészet, vagy már hagyta is ott?
Természetesen nekem is eszembe jut egy csomó negatívum – egy részüket magam tapasztaltam meg, más részüket ismerősök, olvasók mesélték.
Néhány pont a saját (mások élményeivel kiegészített) listámról:
1. A legnagyobb boldogságból a legnagyobb boldogtalanságba zuhanni úgy, hogy senki ne vegye észre, vagy legalábbis senki ne tudja a valódi okát. Mikor a szeretőd hirtelen szakít veled, és hetekig csak bőgnél, akkor is össze kell szedned magad, nem viselkedhetsz úgy, mint egy szingli.
2. Elviselni a lelkifurdalást amiatt, hogy hazudsz otthon. Még akkor is hazudsz, amikor már rég lebuktál, mert például a gyerekeidnek nem mondhatod el a tutit.
3. Egy hosszan tervezett randit betegség miatt lemondani, vagy megkapni a hírt, hogy a szeretőd mégsem tud jönni, pedig már hetek óta nem találkoztatok.
4. Megtudni, hogy a szeretőd úgy döntött, mégis hűséges lesz a férjéhez/feleségéhez. Vagy azért szakít veled, mert elválik, és ebben az állapotban neki már nem elég egy viszony, legitim társat keres. (Esetleg döntés elé állít: vagy elválsz te is, vagy vége…)
5. Rájönni, hogy a szeretődnek másik szeretője is van. Esetleg több.
6. Hazamenni egy randiról/ közös nyaralásból, ha tudod, hogy otthon senki vagy semmi jó nem vár rád. Ott maradni az üres lakásban egyedül egy forró szeretkezés után.
7. Ünnepek, nyári vakáció alatt egyedül lenni vagy legalábbis a szeretőtől messze. Esetleg, miközben ő jól érzi magát a feleségével/férjével. Féltékenykedni a férjére/feleségére, mert ő több időt tölthet vele és hozzá tartozhat.
8. Állandóan a lebukástól, számonkéréstől félni, no meg attól, hogy a férjünk/feleségünk hogyan fog reagálni, és véget ér-e emiatt a szeretői kapcsolatunk. (Mint tudjuk, a lebukásnak millióféle következménye lehet, van, ahol némi mosolyszünettel, kisebb veszekedéssel megúszható, van, ahol előkerül a fizikai erőszak, a halálos fenyegetés.)
9. Tudni, hogy soha nem tölthettek pár óránál többet együtt. Vagy, hogy soha nem mutatkozhattok a kégli falain kívül együtt, mert túl veszélyes.
10. Azt hinni, hogy valahogy lebuktatok, de anélkül, hogy biztosak lennétek benne. És lesni a férj/feleség reakcióit: tudja vajon, csak nem akarja szóba hozni? Későbbre tartogatja? Még bizonyítékokat gyűjt?
11. Asszisztálni ahhoz, hogy a barátotok/barátnőtök lebukott, és félni attól, hogy pánikrohamában titeket is magával ránt.
12. Az egyébként rendszeresen bejelentkező szerető hallgatását elviselni, mikor nem tudod, él-e, hal-e, miért nem ír, de nem mered felhívni, mert az tilos…
13. Drukkolni, hogy a szeretőd túléljen egy súlyos műtétet, mikor tudod, hogy nem telefonálhatsz, és nincs senki, akitől információt kérhetsz a hogylétéről.
14. Szembesülni egy lebukás után a szerető férjével/feleségével, aki felkeresett a lakásodon/munkahelyeden, és neked ugrik. Esetleg csak felhívott… Esetleg a legjobb barátnőd bukott le, és a férje azzal vádol, hogy te tetted tönkre a családját, mert te voltál a lány bizalmasa.
15. Elviselni a férjed/feleséged erőszakosságát, depresszióját, dühkitöréseit, miután rájött, hogy megcsalod.
16. Szexelni a férjeddel/feleségeddel, ha már egyáltalán nem kívánod.
17. Megtudni, hogy téged is megcsaltak. (Ehhez hozzátenném, hogy nem mindenkinek kellemetlen, sőt… De legyünk igazságosak: sokaknak az.)
Ahogy a tavasznak is 17 pillanata volt, úgy ennek a posztnak is, a többit tegyétek hozzá ti.
Ugyanis nem sok értelmét látom annak, hogy beálljak a szeretőzés hátrányait boncolgató bloggerek, újságírók, pszichológusok és magánemberek végeláthatatlan sorába: vannak ezek elegen, aki arra vágyik, hogy a negatívumokról olvasson, az bőven talál fórumot magának.
De ha már felmerült a probléma, akkor teszek egy kivételt: lehetőséget adok mindenkinek arra, hogy leírja a szeretőzéssel kapcsolatos legrosszabb élményeit. Mi nyomasztja leginkább, mit visel el legnehezebben, mitől kap frászt, miért akarja otthagyni az egészet, vagy már hagyta is ott?
Természetesen nekem is eszembe jut egy csomó negatívum – egy részüket magam tapasztaltam meg, más részüket ismerősök, olvasók mesélték.
Néhány pont a saját (mások élményeivel kiegészített) listámról:
1. A legnagyobb boldogságból a legnagyobb boldogtalanságba zuhanni úgy, hogy senki ne vegye észre, vagy legalábbis senki ne tudja a valódi okát. Mikor a szeretőd hirtelen szakít veled, és hetekig csak bőgnél, akkor is össze kell szedned magad, nem viselkedhetsz úgy, mint egy szingli.
2. Elviselni a lelkifurdalást amiatt, hogy hazudsz otthon. Még akkor is hazudsz, amikor már rég lebuktál, mert például a gyerekeidnek nem mondhatod el a tutit.
3. Egy hosszan tervezett randit betegség miatt lemondani, vagy megkapni a hírt, hogy a szeretőd mégsem tud jönni, pedig már hetek óta nem találkoztatok.
4. Megtudni, hogy a szeretőd úgy döntött, mégis hűséges lesz a férjéhez/feleségéhez. Vagy azért szakít veled, mert elválik, és ebben az állapotban neki már nem elég egy viszony, legitim társat keres. (Esetleg döntés elé állít: vagy elválsz te is, vagy vége…)
5. Rájönni, hogy a szeretődnek másik szeretője is van. Esetleg több.
6. Hazamenni egy randiról/ közös nyaralásból, ha tudod, hogy otthon senki vagy semmi jó nem vár rád. Ott maradni az üres lakásban egyedül egy forró szeretkezés után.
7. Ünnepek, nyári vakáció alatt egyedül lenni vagy legalábbis a szeretőtől messze. Esetleg, miközben ő jól érzi magát a feleségével/férjével. Féltékenykedni a férjére/feleségére, mert ő több időt tölthet vele és hozzá tartozhat.
8. Állandóan a lebukástól, számonkéréstől félni, no meg attól, hogy a férjünk/feleségünk hogyan fog reagálni, és véget ér-e emiatt a szeretői kapcsolatunk. (Mint tudjuk, a lebukásnak millióféle következménye lehet, van, ahol némi mosolyszünettel, kisebb veszekedéssel megúszható, van, ahol előkerül a fizikai erőszak, a halálos fenyegetés.)
9. Tudni, hogy soha nem tölthettek pár óránál többet együtt. Vagy, hogy soha nem mutatkozhattok a kégli falain kívül együtt, mert túl veszélyes.
10. Azt hinni, hogy valahogy lebuktatok, de anélkül, hogy biztosak lennétek benne. És lesni a férj/feleség reakcióit: tudja vajon, csak nem akarja szóba hozni? Későbbre tartogatja? Még bizonyítékokat gyűjt?
11. Asszisztálni ahhoz, hogy a barátotok/barátnőtök lebukott, és félni attól, hogy pánikrohamában titeket is magával ránt.
12. Az egyébként rendszeresen bejelentkező szerető hallgatását elviselni, mikor nem tudod, él-e, hal-e, miért nem ír, de nem mered felhívni, mert az tilos…
13. Drukkolni, hogy a szeretőd túléljen egy súlyos műtétet, mikor tudod, hogy nem telefonálhatsz, és nincs senki, akitől információt kérhetsz a hogylétéről.
14. Szembesülni egy lebukás után a szerető férjével/feleségével, aki felkeresett a lakásodon/munkahelyeden, és neked ugrik. Esetleg csak felhívott… Esetleg a legjobb barátnőd bukott le, és a férje azzal vádol, hogy te tetted tönkre a családját, mert te voltál a lány bizalmasa.
15. Elviselni a férjed/feleséged erőszakosságát, depresszióját, dühkitöréseit, miután rájött, hogy megcsalod.
16. Szexelni a férjeddel/feleségeddel, ha már egyáltalán nem kívánod.
17. Megtudni, hogy téged is megcsaltak. (Ehhez hozzátenném, hogy nem mindenkinek kellemetlen, sőt… De legyünk igazságosak: sokaknak az.)
Ahogy a tavasznak is 17 pillanata volt, úgy ennek a posztnak is, a többit tegyétek hozzá ti.