Az ember gyerekként hajlamos aszexuálisnak képzelni a szüleit. Meg szentnek az apját, ha az amúgy jó ember, kedves, gondoskodó, szeretetteljes, és látszólag a feleségét is isteníti. (Noha az istenítés nekem mindig gyanús, de mindegy.)



Aztán az ember véletlenül elolvas egy hülye mód nyitva hagyott e-mail-t az apja jelszóval nem védett okostelefonján, és ahelyett, hogy befogná a kis pofáját, és becsukná a levelet, majd a lehető leghamarabb elfelejtené az egészet, fogja magát, és a család összes tagjának kiteregeti nem csak ezt az egy levelet, hanem mindent, amit a szentnek hitt apa valaha valamilyen nőnek írt és amit fellelhető. Illetve kikutatja az összes társkeresős profilt, ezerrel szörnyülködik, majd kinyomtatja az e-mail-eket... Még jó, hogy nem sokszorosítja és kezdi osztogatni az utcán.  

Nem linkelem be az eredeti cikket, mert ennyi szerintem bőven elég ahhoz, hogy felálljon a hátunkon a szőr... Igen, a példabeli ember még a nővérét is felhívta, hogy elmesélje neki, mit talált, és hogy ettől a nővér is elkezdjen gyanakodni a saját férjére, és elkezdjen kutakodni a telefonján, és ne akarjon másképp szeretkezni, csak gumival... Minderről pedig írjon egy cikket... 

Gratulálok, ember, ez tényleg jól sikerült, csak így tovább...

Az valahogy ezeknek az erkölcscsősz aggódóknak sose jut eszébe, hogy más magánlevelei között kutatni legalább olyan genyaság, mint félrelépni. De családi botrányt csinálni és megszégyeníteni valakit, mert vannak titkai és szexuális élete, azon kívül, hogy évtizedekig jó férj és apa és akármi volt, az még extrémebb genyaság. 

A gyereknek egyébként sincs az ég világon semmi köze a szülei szexuális életéhez. Nem lát bele, hogy az apja vagy az anyja miért tette ezt vagy azt, milyen motivációi vannak, és nem is feladata, hogy belelásson. Nem feladata, hogy ítélkezzék, és főként nem feladata, hogy egy ilyen felfedezéssel sokkolja nőrokonait. Még a férfi szolidaritás is sokkal jobb lett volna, kábé minden jobb lett volna, mint ez, amit a cikkíró öccse elkövetett a saját családja ellen.

De ha egy lány fedezi fel az anyja vagy apja ügyeit, ugyanúgy jobban teszi, ha kussol. Hogy történetesen férfiak lettek a főszereplők, az merő véletlen... 

Biztosan sokan vagyunk, akiknek a szülei is félreléptek. Némelyikünk tudja is, teljesen konkrétan, mások sejtik, ismét mások, mint én, teljesen tudatlanok ezen a téren... Bevallom, apámról én se tudom elképzelni, de azt is bevallom, hogy valójában nem ismerem. (Mibe fogadjunk, hogy ő sem tudja rólam elképzelni?) Nem egy olyan pasival találkoztam társkeresőkről, akikről nem tudtam volna elképzelni, ha civilben találkozunk, hogy valaha volt egy "illetlen" gondolatuk, mert még apámnál is kevésbé voltak tipikus szerető figurák. Valójában azonban képtelenség valakinek a hétköznapi, a családja vagy a munkatársai előtt alakított szerepe alapján tudni, hogy mennyire fontos neki a szex, illetve mennyi energiát és időt hajlandó áldozni olyan veszélyes, de nagyon izgató játékokra, amelyeket csak idegen nőkkel lehet játszani... 

Mindenki ismer született csábítókat, akikről még a saját nejük se hiszi el, hogy hűségesek bírnának maradni, és velük kapcsolatban senki nem lepődik meg igazán... Meg lehet játszani, hogy jaj, én azt hittem, majd megváltozik, de a lelkük mélyén az ilyen pasik partnerei azért fel vannak készülve az eshetőségre. 

A nagy döbbenet azokat éri, akik mintaszerű, papuccsá szelídített férjekkel "rendelkeznek", és azt hiszik, hogy ezek a férjek, akik olyan jó apák, szelíd, segítőkész emberek, már alkatilag is képtelenek a vad szexre, a csábításra, a hazugságra... Ó, nem, nem képtelenek. Sőt... Talán még nagyobb is az igényük rá, mert az élet egyéb területein kevésbé alakíthatják az erős férfit. Ha békén hagyják őket, sose fogják felrúgni a házasságukat, klassz nagyapák lesznek és remélhetőleg sokáig maradnak aktívak. Szexuálisan is. 

A nagyapánkról is kiderülhet, hogy szeretője van, mitagadás, ismertem pár nagyapát, aki aktív volt egy-egy társkeresőn. De férfiként senki nem férj, apa vagy nagyapa, csak férfi. Ne akarjuk megfosztani a férfiakat attól, hogy fériként érezhessék magukat csak azért, mert családban domesztikálódnak. (A nőket se, de most nem róluk akartam írni.)

Hagyjuk békén a szüleink okostelefonjait, és törődjünk a magunk dolgával.