Mikor szeretőkre gondolunk, sztereotip módon általában kifejezetten előnyös külsejű emberek jelennek meg a képzeletünkben, vagyis olyanok, akik még megjelenésükben sem hétköznapiak: a férfiakat magasnak, izmosnak és elegánsnak gondoljuk (minimum öltöny-nyakkendő), a nőket karcsúnak, hosszú combúnak, búgó hangúnak és elkényeztetettnek…


A valóság persze az, hogy a viszonyt folytató emberek ugyanannyira átlagosak, mint bármely más tetszőleges társadalmi csoport. Rengeteg férfi szerető se nem magas, se nem izmos, se nem elegáns. És rengeteg női szerető van, akiről ránézésre sose gondolnánk, hogy ő bizony titkos légyottok szexi istennője. Pedig de.

Sőt, tovább megyek: számomra a nem kigyúrt, nem túl jóképű, nem öltöny-nyakkendős pasik pozitívabban is hatnak. Ha valaki túlságosan jól néz ki a fotóin, akkor elég hamar az az érzésem támad, hogy nem fog működni az egész és általában igazam is lesz.

De először nézzük meg, mi a fene az az apatest. Az angol Dad Bod-ot fordítottam így. A lényeg, hogy az ezzel rendelkező férfiak nem különösebben sportosak (bár ez nem azt jelenti, hogy nem sportolnak, de nem szembetűnően fittek), középkorúak, tehát sejthetőleg van gyerekük (vagy, ha nincs, akkor is el tudjuk róluk képzelni). A tendencia egyébként arról szól, hogy a nők hagyományos társkeresésnél preferálják ezeket a férfiakat a kigyúrtakkal szemben. És az egyik magyarázati kísérlet arról szól, hogy a nők azért szeretik a kevésbé fitt pasikat, mert azok nem annyira hajlamosak a hűtlenségre.

Na jó, akkor most oszlassunk el egy nagy félreértést. A pasik testfelépítéstől teljesen függetlenül hajlamosan a hűtlenségre, aki többet sportol, az nem fog többet szexelni, sőt, bizonyos élsportolóknak kifejezetten alacsony a libidója. De ha a sport növeli is a teszoszterontermelést, nem mindegy, hogy az adott pasi napi 4 órákat gyúr, vagy csak 2 naponta egy órát: az elsőnek nem lesz ideje szeretőre, sőt, még barátnőre se, a másodiknak meg simán lehet.

Kevesen gondolnak bele, de minél klasszabbul néz ki valaki, annál több időt tölt azzal, hogy önmagával foglalkozik, annál fontosabbnak tartja a saját testét, esetleg az a fő bevételi forrása. Márpedig a jó szerető (vagy akár jó partner) nem az, aki a saját testét abajgatja éjjel-nappal, hanem az, aki a partnere testének szenteli az idejét. És nem csak a testének, hanem a lelkének is. Ahhoz pedig az kell, hogy a pasi leüljön a gép elé és szép hosszú leveleket írjon a kedvesének. Vagy személyesen tegyen neki gyönyörű vallomásokat. Ne pedig naphosszat arról meséljen, hogy mit kell tenni szálkásítási fázisban…

De miről szól még a trend, ami az ún. apatestet illeti? Szerintem messze nem csak arról, hogy a nők azt szeretik, ha a pasi az ő testükért van oda, nem a sajátjáért. Hanem arról is, hogy a valódi apák, akik ilyen testre tettek szert, lelkileg is másképp működnek. Egy jó apa gyengéd, toleráns, érzékeny, odafigyelő, remek a humora, be tudja osztani az idejét, rengeteg olyan soft skill jellemző rá, ami sok gyermektelen vagy egyszerűen fiatalabb férfira nem (még nem).

Lényegében az érzelmi intelligenciája az, ami sokkal nagyobb hatással lehet a nőkre, szeretőkre és nem szeretőkre egyaránt, mint egy kipattintott test zéró empátiával. Nyilván léteznek nők, akik arra hajtanak, hogy megtapasztalják egy-egy jól kinéző sportember szexuális kegyeit… Már csak trófeaként is értékelhető, lehet vele dicsekedni a barátnők előtt. De egy tartós szeretői viszonyban egészen mások a prioritások. Ezek sokkal inkább szólnak a kapcsolódásról, az érzelmi egyensúlyról, az odafigyelésről.

Az, hogy valakinek mennyire jó a teste és mennyire jó az ágyban, még csak távolról sem függ össze. Kívánatosabbnak tűnhet egy szép testű ember, de ha már szereztünk némi tapasztalatot a férfiak terén, akkor pontosan tudjuk, hogy nekünk mire van szükségünk, mennyire turbóz fel a partner kinézete és mennyire az, hogy mit művel velünk. Az a kevés nő, akit inkább a kinézet varázsol el, talán tényleg az izompacsirta sportolóra veti majd rá magát… De a legtöbb szeretőnek se ilyet keres. Természetesen nem tohonya, magát elhanyagoló, igénytelen pasit, de nem is olyat, akiről messziről látszik, hogy a kinézet mindennél többet számít neki.

Persze, létezik meg az a kategória, aki csak azért iszonyat dögös, mert mezőgazdasági munkát végez vagy kőműves és a fizikai megterhelés miatt szép, fejlett az izomzata. De ha megszólal… Hát, nem biztos, hogy nagyon csábító lesz, amit mond. Nyilván itt is vannak kivételek, messze álljon tőlem, hogy megsértsek valakit: manapság rengeteg művelt férfi megy el kétkezi munkát végezni, mert a végzettsége alapján nem keresne eleget. De ilyen esetben meg az a nagy akadály szeretői viszony szempontjából, hogy ezek a férfiak nem fognak ráérni. És hulla fáradtak egy-egy munkanapot követően.

Mindenet egybevéve az ún. apatest nagyon is jó választás lehet, ha szeretőt keresünk.