Számtalan út vezet a hűtlenséghez, a Huffington Post cikkében kilenc nő vall arról, ő hogyan jutott el idáig. A sztorik, mondhatni, tipikusak, talán az a forgatókönyv is szerepel köztük, amelyen ti mentek/mentetek keresztül.
1. Elbaltázott párválasztás, és házasság, amely mellett kitart az ember, főleg, ha gyereke is születik, csak, hogy egyben tartsa a családot.
Sokszor van ez így: házasságot kötünk valakivel, akit igazán nem is szeretünk, és csak akkor ébredünk rá igazán, mennyire nem illünk össze, amikor késő - vagyis változtatni sokkal nehezebb, mint benne maradni a helyzetben. Ha egyáltalán lehet változtatni... Az első hozzászóló is így járt, a gyerek születése után folyamatosan épült le a kapcsolata, elveszett a szex, eltűnt a gyengédség, csak a lakótársi és szülőpáros funkció maradt. Így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb felbukkan valaki, és annak nem lehet (de minek is) ellenállni.
2. Bosszúhűtlenség: szoknyavadász férfi feleségének lenni sosem volt egyszerű, főleg, ha ez a szoknyavadászat kicsit sem diszkréten folyik.
Hűtlenséget hűtlenségért - ez is gyakori választás. Noha ez az az eset, amelyben a hűtlenné váló nő nem igazán élvezi az egészet. Nem róla, hanem arról a partnerről szól a szex, akinek fájdalmat akar okozni. Biztos van, akin segít, de az is lehet, hogy teljesen hatástalan az akció. Például a hűtlenekedő férjet egyáltalán nem érdekli, mit művel a felesége, csinálja csak nyugodtan, sőt, még örül is neki, hogy végre megtalálta a helyes utat. Vagy a férj halálosan megsértődik, de attól még nem fogja vissza magát (kettős mérce). Ha a nő képtelen igazán élvezni a külsős szexet, vagy annyira bele van gabalyodva a férjébe, hogy kifejezetten rosszul is érzi magát mással, akkor csak saját magát bántja az egész akcióval. És egy másik férfit eszközként használni sem túl szép dolog - főleg, ha a másik esetleg érzelmeket táplál az irányában. De érteni persze érthető.
A vallomástévő nő egyébként nem mesél a következményekről, csak azt emeli ki, hogy nem becsülte magát semmire, és csak szerette volna, ha valaki még szenvedélyesen megöleli - a volt pasiját "használta fel" e célra.
3. Jókor, jó helyen - azaz csak úgy megtörtént
Van, aki nem hiszi el, hogy van ilyen, pedig dehogyis nincs. Nem kell hozzá előzetes elhatározás, csak hangulat, alkalom, és idő. Kifejezetten alkoholizált állapotban jellemző forgatókönyv, de józanul is elkövethető: a testünk épp elég drogot termel ahhoz, hogy elveszítsük az önuralmunkat egy csábító helyzetben.
4. Könnyű beleszeretni egy jóbarátba, ha az ember boldogtalan odahaza
A negyedik mesélő kicsit hasonlít az elsőhöz, neki sem volt túl jó a házassága, amit az tetézett, hogy ő volt az eltartó is a négy fős családban. Folyamatosan képezte magát, vagyis túl erős nő volt ahhoz a férfihoz képest, akinek hűséget fogadott. Aztán megismerkedett valakivel, aki egészen más tulajdonságokkal rendelkezett, ambicíózus volt és vonzó: nyolc hónap vergődés után (párterápia, ultimátumok, próbálkozások) megcsalta a férjét. Nemsokára be is vallotta, a férj úgymond megbocsátott, de a nő nem maradt a kapcsolatban, hamar benyújtotta a válókeresetet.
Egyébként máig nem tudja, hogy a félrelépés nélkül rájött volna-e egyáltalán, mennyire boldogtalan volt korábban. Igen, sokszor csak egy radikális lépés mutatja meg, mennyire elviselhetetlen a helyzet, amelybe belekényszerítjük magunkat.
5. Negatív gondolatok a házastárssal kapcsolatban
Az ötödik vallomástévő okai kissé homályosak - hagyta eluralkodni magán a negatív hozzáállást, és csalódottságot, mert a férje nem pont olyan volt, amilyennek képzelte, és állandóan csak azt várta, hogy a férje változtasson a magatartásán, a szokásain. Ő megbánta, hogy így gondolkodott, és ez ahhoz vezetett, hogy egy másik férfiért kezdjen rajongani. Valószínűleg rosszul sikerült az afférje, mert utólag jobbnak látja a férjét, mint mikor még együtt élt vele.
6. A férj nem ért rá beszélgetni, és egy jóbaráthoz irányította a nejét
A hatodik hozzászólót gyakorlatilag a férje kergette a szerető karjaiba, legalábbis ő így érezte. No nem olyan szempontból, hogy direkt biztatta volna rá, hogy szexeljen egy másik férfival. De ha bármi problémája volt a nőnek, a férj azt javaolta, hogy a 17 éve megbízható jóbaráttal beszélje meg, és ne vele. A nő pedig úgy érezte, hogy csak a férje terhére lenne, ha neki mesélné el a gondjait. Így persze egyre messzebb sodródtak egymástól, aztán a jóbarát szerető lett, a férj meg elvált férfi.
7. Magányosság, gyakori távollétek
A hetedik esetben a nő azt elégelte meg, hogy a férje állandóan utazgat és hónapokra magára hagyja. Így talált helyette mást. Ez is válással végződött, mint az előző történet.
8. Teljesen ellentétes ízlés
A nyolcadik nő kapcsolatában semmi se stimmelt, teljesen ellentétesek voltak, ő utazni szeretett, a férje otthon ülni, ő akart volna gyerekeket, a férje nem, ő szexelt volna, a férfi meg azt sem. Egy nap az aktív, sokat mozgolódó nő találkozott valakivel, aki sokkal jobban passzolt hozzá, és a szeretője lett. Ez a történet is válással végződött, szerencsére. Ez a nő megtalálta a magához illő társat.
9. A megértés hiánya és a folyamatos féltékenykedés
Az utolsó történet szereplője rabnak érezte magát a házasságában. Nem mert őszinte lenni, állandó ellenőrzés alatt állt, sosem bízott a férjében annyira, hogy elmondja, mit szeretne az ágyban. Mivel a partnere folyton azzal gyanúsította, hogy megcsalja, a végén betelt a pohár és tudatosan keresett magának szeretőt. Ez az új kapcsolat olyan felszabadító jellegű volt, hogy a nő úgy érezte, visszatalált önmagához, és nem halt meg benne a vágy, ahogy a házassága alatt hitte, A hűtlenség tette olyan magabiztossá, hogy be merje nyújtani a válókeresetet.
Ha nem is minden sztori kimenetelét ismerjük, nekem úgy tűnik, mintha az összeállításból az derülne ki, hogy a hűtlenség egyenes út a váláshoz - akár akarjuk, akár nem... Pedig ez messze nem ilyen egyszerű, éppen az olyan vallomások hiányoznak nekem ebből a listából, amelyekben a partnerek együtt maradnak. Mintha egyetlen nő sem lenne, aki ne vallaná be, ha megcsalja a férjét - pedig rengeteg ilyen létezik. Szóval kissé tendenciózusnak érzem a listát, nem tudom, ti hogy látjátok.
Az eredeti cikk itt olvasható.