Az őszinteség, a transzparencia szépen hangzó szavak, persze, és van, aki tényleg jól is viseli, ha mindent tud a kedvese/ férje/ felesége más partnereiről, csak nagyon nem mindegy, mi az a minden. És hogy éppen milyen helyzetben éri az információ, milyen körülmények között, az a kapcsolata, aki ezt közli, mennyire szoros és megkérdőjelezhetetlen, és hogy a partnere felől elvárás-e, hogy ő jól fogadja az újdonságot vagy teljesen természetesnek veszi, ha negatívan reagál.
Azok, akik teljesen biztosak lehetnek a partnerük lojalitásában, szeretetében, akiknek az elsődleges pozíciója kikezdhetetlen (ha létezik ilyen), sokkal kevésbé érzik veszélyben magukat egy új partner által, mint azok, akiknek egyáltalán nincs ilyen szilárd helyzetük. Azok, akiknek akár két-három állandó partnerük is van, akiknek az elvesztésétől nem igazán kell tartaniuk, sokkal kevésbé fognak megijedni egy olyan helyzetben, mikor az egyik partnerük új hódítást jelent be.
Ha meg éppen nemrég veszítették el a számukra legszilárdabbnak hitt partnerüket, akkor sokkal érzékenyebbek lesznek a másik partner bármilyen bejelentése kapcsán, mint akkor lettek volna, amikor még biztosak lehettek egy kapcsolatban, ahonnan a stabilitásukat merítették.
Nem csak arról van szó, hogy bizonyos emberi helyzetekben, egy nagy veszteség, gyász idején, vagy ha éppen gyerekünk született, súlyos betegségből lábadozunk, elvesztettük a munkánkat, és még sorolhatnám… sokkalta nagyobb a stabilitás, a megértés, az érzelmi biztonság iránti vágyunk, mint a hétköznapokban, hanem arról is, hogy a partnerünk prezentálhat olyan új hódítást, akivel egyáltalán nem szimpatizálunk és ez még jobban kihozhat a sodrunkból. Ez főleg akkor nehéz, ha az új hódítás mindjárt feltételeket akar szabni, bele akar szólni a már működő kapcsolatunkba, egyáltalán nem tartja tiszteletben, hogy eddig mit alakítottunk ki együtt az adott partnerrel.
Ideális esetben nem kellene dominanciaharcot indítanunk, nem kellene lejátszanunk, hogy élvez prioritást, ki nem… Ezért is egyszerűbb, ha egy fixen házas emberrel randizunk szeretőként: ott világos, hogy van egy prior partner, aki bizonyos előjogokkal rendelkezik, lehet, hogy tud rólunk, lehet, hogy nem, de a helyzet elég jól kezelhető, mert stabil…
Sokszor ráadásul a házas partner otthon már csak lakóstársként van jelen a kapcsolatban, szex és intimitás alig akad vagy éppenséggel már meg is szűnt, így a kedvesünk ilyen irányú energiáinak nagy részét ránk fordíthatja.
Ha azonban nem ez a helyzet, hanem ennél sokkal zavarosabb, akkor a kiszolgáltatottságunk is nagyobb. Érthető, hogy egy tudatosan nem monogám ember szeretné, ha a partnerei kedvelnék egymást és be lehetne számolni mindenkinek a másikról anélkül, hogy ez rossz érzéseket okozna, de elég naiv dolog azt gondolni, hogy ez könnyű vagy általában működőképes. Sokan ki nem állhatják a partnerük másik kedvesét, és nem feltétlen azért, mert riválisnak tartják, hanem azért, mert emberileg taszítja őket.
Sose lehet tudni, mennyi ebben a féltékenység, de persze, hogy az is felütheti a fejét… Viszont egy kedves emberre sokkal nehezebb féltékenynek lenni, mint egy olyanra, aki még a partnerünk szerint is furcsa, szeszélyes, akaratos, nagyon nehéz vele kijönni… Ilyenkor nem szimplán arról van szó, hogy a saját helyzetünket féltjük, hanem arról is, hogy nem szeretnénk, ha az új ember felborítaná a partnerünk lelki egyensúlyát, ha olyasmire késztetné, amiket mi egyáltalán nem találunk jónak… De ha ilyenkor bármi rosszat is szólunk, akkor ez féltékenységnek fog tűnni és megkapjuk, hogy csak az önzés beszél belőlünk.
Mielőtt tehát bevallunk egy új kapcsolatot, azért alaposan gondoljuk át, milyenen a körülmények, milyen állapotban találja a hír a partnerünket vagy partnereinket… Persze erre meg az a válasz, hogy nem várhatjuk meg, hogy a kedvesünk egyensúlyi helyzetbe kerüljön, ha nekünk közben lett valakink… De szerintem nem biztos, hogy mindent azonnal be kell vallani. Főleg, ha még csak egy-két találkozó volt, és az új kapcsolat bármelyik pillanatban megszakadhat valami miatt…
Mindenesetre tény, hogy ez nagyon kényes téma és ha a partnerünk, partnereink negatívan reagálnak, azon nem igazán lepődhetünk meg… Minél törékenyebb a helyzetük és a lelkiállapotuk, annál inkább.