A megállapítással azonban egyetértek: hosszú távon akkor működik egy partnerkapcsolat, amely nem csupán barátságon alapul, hogy a felek megbízhatnak egymásban és a szexet szinte mindennél fontosabb dologként tartják számon.
Vegyük először az első összetevőt: a bizalmat. A hűtlenség kapcsán ebbe szokás leginkább belekötni. Ha kiderül, hogy valaki a partnere tudta nélkül szexelt (vagy akár csak flörtölt, bizonyos dolgokról beszélgetett) mással, az bizalomvesztést jelent. Ezt a monogámok és az ún. etikus nonmonók egyaránt alapvetőnek gondolják. Én azonban nem ezt értem bizalom alatt. Nem az az érdekes, hogy a partnerem szexel-e (vagy csetel, incselkedik, és így tovább) valakivel a tudtom nélkül, mivel nincs beszámolási kötelessége. Egyikünknek sincs.
Tehát nem rengeti meg a bizalmunkat, ha kiderül, hogy valakivel összejöttünk, de nem számoltunk be róla. A bizalmunk azon alapszik, hogy számíthatunk egymásra. Ha baj van, ha kell valami, tudjuk, hogy a kedvesünk nem hagy cserben. Ez sokkal fontosabb, mint a szexuális kizárólagosság. Már csak azért is, mert ha bármi kiderül (egy el nem mesélt kalandot mégis elmesélünk), attól mi továbbra is ugyanúgy számíthatunk egymásra, míg azok, akiknél a bizalom a kizárólagossággal függ össze, simán hátat fordítanak annak, akit állítólag szeretnek. Mi több, egyesek állítólagos szeretete/szerelme gyűlölködésbe, bosszúvágyba vagy hideg közönybe fordul. Vajon szeretett-e valaha az, aki utána így tud lekapcsolódni valakiről?
A második összetevő a szex priorizálása. Ez legalább annyira nehéz, mint a bizalom kérdése, hiszen olyasmiről beszélünk, ami ösztönös, nem kikényszeríthető, nem lehet kötelesség. És csak akkor működik, ha az egymás iránti vágy valódi.
Ha egy egzisztenciálisan is kapcsolódó párról van szó, nekik talán nehezebb priorizálni a szexet, mert annyi minden másban kell együttműködniük, hogy elfogy az energiájuk, illetve abban a hitben fogják elhanyagolni a testiséget, hogy majd később valamikor visszakapaszkodhatnak a vonatra. És az sem elhanyagolható tényező, hogy sok házasság egyáltalán nem úgy jön létre, hogy a benne résztvevők tényleg szeretnek szexelni. Vagy hogy tényleg annyira szeretnének egymással szeretkezni.
Szeretői kapcsolat viszont elég nehezen fog úgy működni, hogy nem tesszük első helyre a szexet. Persze létezhet elsősorban plátói szeretői kapcsolat, de azért az esetek nagy részében az embernek akkor lesz igénye hasonló viszonyra, ha fontos számára a szex és a szeretőjével igenis ezt a vágyát szeretné kiélni.
Azt a fajta intimitást, amilyen a rendszeres, egy partnerhez kötődő szexen keresztül jön létre, mással nem igazán lehet helyettesíteni. Manapság divat azt mondani, hogy partner nélkül is lehetünk boldogok és a szinglik még boldogabbak is, mint a házasok… csakhogy ezekből a mondatokból pont az nem derül ki, ami lényeges lenne. Akár házas, akár jár valakivel, akár szingli: van része olyan intimitásban, amit csak a szerelmes szex képes megadni? Nagyon sok embernek akkor sincs, ha házas vagy hosszú idő óta van partnere, mert vagy eleve nem is tapasztalta meg a kapcsolata során, vagy hagyta (együtt hagyták) elveszni. A szingliknek meg simán lehet hosszú távú szeretőjük. Elégedett, derűs lehet az ember anélkül, hogy ágyba bújna valakivel, akit szeret és kíván, de olyan boldog, mint abban az esetben, ha ezt átélheti… hát, szerintem nem igazán.
Sokan vannak, akik ezt nem tapasztalják meg és emiatt nem is tudják, miből maradnak ki (sőt, tagadják a dolog létezését is, mivel ők soha nem élték át), ezért tesznek olyan nyilatkozatokat, hogy a hosszú boldog élet titka, ha egyedül vagy és még gyereked sincs, a százéves néni megsúgta, hogy azért élt ilyen hosszan, mert visszautasította a férfiakat, meg hasonló blődségek. Manapság olyan szexnegatív tendenciák is léteznek, hogy csak kapkodom a fejem: Dél-Koreában egy tinisztár azért jár Canossát, mert kiderült, hogy mégis van pasija, pedig a rajongók azt várják el tőle, hogy ne legyen.
Ehhez képest elég nagy kihívást jelent a szex priorizálása és nem is gondolom, hogy mindenki számára működőképes lenne. Erre csak az képes, akinek tényleg elég fontos ahhoz, hogy áldozatokat hozzon érte. Ha jól emlékszem egy korábbi felmérésre, a nők mindössze 5%-a vallja, hogy számára a szex elsődleges fontosságú. Nem tudom, mennyire tehet erről a szocializációnk (sejtésem szerint elsősorban az tehet róla), de tény, hogy férfiként nehéz lesz olyan partnert találni, akivel ez működik. Ha viszont egy szexmániás férfi talál egy ilyen drágakövet, akkor tartson ki mellette, akár a neje, akár a barátnője, akár a szeretője. Amúgy ilyen férfit sem könnyű találni, minden tévhit dacára: a megbízható libidó és az érzelmi intelligencia együttes jelenléte mindkét nemnél ritkaság.