Képzeljük el a következő eseménysort: egy nő szerelmi kapcsolatban áll egy férfival, de ez a kapcsolat egyikük számára sem kizárólagos, inkább barátság, bár igazából nem tudják, mennyire fontosak a másiknak. Gyakorta találkoznak és olyankor szeretkeznek is.

A nő hirtelen megismer valakit, aki nagyon erős hatást gyakorol rá: az új ismerős megcsókolja, amitől annyira elkapja a hév, hogy rohan a régi szeretőjéhez és azonnal lefekszik vele. A szép az az egészben, hogy mindkét férfi tudja, mi történik: az új elkíséri a régi szerető törzshelyére és a régi látja a nőn, hogy mi illetve ki izgatta fel. Egyik férfi sem problémázik ezen, nem féltékeny, nincs megsértődve. Derűsen fogadják az események ilyetén alakulását.

A jelenetsor egy XIX. század végén játszódó, olasz Netflix-es sorozatban tűnik fel, Lidia Poët ügyvédnő (La legge di Lidia Poët) a címe és egyébként valós események alapján készült, már ami azt illeti, hogy a címszereplő és sok más figura tényleg létezett, de kötve hiszem, hogy a férfiakkal kapcsolatos sztori pont így esett volna meg… Bár lehet, hogy így is történhetett volna. Nem is ez a lényeg, hanem az egésznek a természetessége.

Az eddig 6 részes sorozatban egyébként Lidia nem választ a két férfi között, a maga módján mindkettőbe szerelmes és mindkettővel szeretkezik. A házasság gondolata idegen tőle, célja, hogy önálló lehessen, egyébként a valódi Lidia Poët volt az első olasz ügyvédnő. Tehát tipikus feminista hős, akinek nem a családalapítás ideálja lebeg a szeme előtt. (Sőt, a valóságban sem ment férjhez, ha már itt tartunk.)

Ami azonban ebben az egészben főleg érdekes volt szerintem, az a bevezetőben már említett helyzet: egy új partner vagy aki még csak nem is partner, talán nem is történt még köztünk semmi, annyira felizgat, hogy ha van kihez fordulnunk, rohanunk hozzá és szenvedélyesen rávetjük magunkat. Nyilván sokan mondanák, milyen erkölcstelen, tárgyiasító ez a viselkedés, az illető mennyire kihasználja a régebbi partnerét…

Biztos vagyok benne ugyanakkor, hogy abban az esetben, ha a fix partner házastárs és az, aki az illetőt felizgatta, csak egy flört, akkor a hozzáállás már teljesen más: igen, jól tette, hogy „becsatornázta” fellobbanó szexuális energiáit a tartós kapcsolatába. (Erről a hozzáállásról már múltkor is írtam.)

De vajon hány ember örülne annak, hogy miután ő izgatta fel az adott nőt/férfit, az rohan a másikhoz, és hány partner (legyen az fix vagy alkalmi) örülne annak, hogy nem ő, hanem egy másik izgatta föl a nőt/férfit, aki emiatt elvárja, hogy ágyba bújjon vele? És ki akarna erről tudni? Ha az őszinteség nevében bármelyikükkel közöljük, hogy mi a helyzet, akkor érzéketlen tuskók, önző disznók/ ribancok vagyunk?

Ráadásul van rá esély, hogy ha valaki felizgat, és másnak a karjaiba vetjük magunkat, akkor egész idő alatt arra gondolunk, aki felizgatott, őt képzeljük oda, valójában vele akarnánk szeretkezni. Kinek tetszene a gondolat, hogy csak használjuk, hogy ő most pótlékként szerepel az étlapon? Nem is biztos, hogy ki tudunk elégülni, nem feltétlenül arra gondolok itt, hogy elélvezünk-e, hanem arra a lelki kielégülésre, amit csak az a személy nyújthat, akit akkor épp  a legjobban kívánunk.

Nagyon lazának, megértőnek, magabiztosnak és féltékenységtől mentesnek kell ahhoz lenni, hogy ezt a helyzetet úgy kezelje valaki, ahogy például a filmben történt. Mivel itt egy nő rohant egyik férfitól a másikig, még sokkal könnyebb elképzelni, hogy bizonyos férfiak inkább hízelgőnek tartják a dolgot, mint sértőnek, de ha egy férfi teszi ezt két nővel, akkor valószínűleg más a reakció, akár a két nő, akár a külső szemlélők szempontjából. (Már, ha van, aki tud róla…)

És mikor a két nő ezt még nem is beszéli egymással (voltam ilyen helyzetben), elég szürreális beszélgetésekhez vezet.

Mindenesetre üdítő ilyen történetekkel szembesülni a sok angolszász maszlag után, amelynek mindig az a kifutása, hogy választani kell két lehetséges jelölt között, ki kell borulni, ha egy férfiről tudjuk, hogy más nője is van (sőt, itt konkrétan az egyik pasit prostituáltakkal is látjuk olykor, és a főszereplőnk ezen egyáltalán nem háborodik fel), és úgy általában véve is egy rendes nő mindig kizárólagosságra, ergo házasságra vágyik. 

Ehelyett itt még a hivatásos lányok is megkapják a tiszteletet... 

Nekem nagyon tetszett az első évad, mivel cliffhengerrel ért véget, gondolom, szándékukban áll folytatni.